Az én városom, és környéke 43.

           Eloszlott a sötétség, és oszlani látszott a félelem is, a jelenlévők indulni készültek hazafelé. Még búcsuzkodtak egy kicsit, megköszönték a vendéglátást, és sajnálkozva jelentették ki, hogy minden nagyon jó lett volna ha  a történetet befejezte volna  a mesélő. - Azon ne múljon -  szólalt meg valaki a szoba belsejéből.

          Cika  megpróbált tiszta vizet önteni a pohárba. 

- nem tudom míért nem mondtad ki azt a nevet, talán félsz tőle, még most is! Attól már nem kell félned, ezért én kimondom a nevét. Azon az éjszakán amikor a lódobogás hallatszott , és elaludt a lámpa, akkor a lovas Bertának a nagyanyja volt , és másnap reggel a saját háza előtt találták meghalva, már teljesen ki volt hűlve, és a felcser azt mondta , hogy a halál valamikor éjféltájba következett be. Mert boszorkény volt az minden ízében. De még a fekete ló is eltünt, és csak hét nap múlva jött vissza amikor már a Berta nagyanyját el is temették. Pedig többször látták a Szamos partján legelészni, de megközeliteni senki sem tudta , mert amikor közeledtek hozzá, fúrcsán felkapta  a fejét,szemében mintha fény gyúlt volna, és  hátra rúgdosva elviharzott.

           Az emberek lassan elvonultak ki -ki a maga portája felé, de ez az eset nyomot hagyott bennük.  Délben már mindannyian  az Isten házában voltak, és olyan búzgón imádkoztak , mint még talán soha sem.

           De a templomból való kijövet után ott folytatták a beszélgetést ahol abba hagyták a reggel, mert ez olyan téma volt, amit sokan sejtettek , vagy sejteni véltek , de kimondás kockázatát csak kevesen vállalták.Mert a kimondott szónak súlya volt , és bár gondolatban lejátszották tízszer húszszor a hallotakat , máris akadt  olyan,  aki alig hitte. De ilyenkor eszükbe jutott Cika, aki végülis tisztázta a helyzetet - aki pontosan tudta , hogyan történt az eset. 

           A furcsa az volt , hogy az emberek ahhoz voltak szokva , hogy az egyik igy mesélt egy történetet a másik meg másképpen. Ebben az esetben meg furcsa mód a történetet egyformán ismerték. Ennek az volt az oka , hogy mindketten egy forrásból ismerték a történetet , mert Cika nagyanyja, meg a mesélő nagyanyja mindketten jelen voltak az elmondott eseménynél.És mivel egyik sem szivesen hozakodott elő a történettel, az úgy maradt meg ahogyan éppen hallották.        

           A mesélő első perctől vonakodva mesélt , mert némi félelmet érzett, Cika meg érintve volt a dologban , azért nem mesélt, pedig neki töviről hegyire elmesélte az édesanyja , viszont azt is rákötötte, hogy ne nagyon mesélje senkinek, mert igy  is boszorkánykodásal gyanusitják őket.  Cikában viszont állot a szó, és magától sohasem mesélte volna el.  Most viszont kénytelen volt , már csak azért is, mert tudta , hogy ha nem tisztázza az esetet, akkor az rajta fog csattani.

            Minden esetre, az azt következő időben Cika mellett senki sem tudott elmenni anélkül , hogy szóba ne hozta volna a dolgot, mi több ha meglátogatott valakit az még marasztalta is, és kérte, mondjon még egyet és mást a régi időkről.

            De téma maradt jó ideig a falu száján egészen addig, ameddig nem történt valami újabb olyan esemény, ami kis időre feledtetni tudta  ezt.

            Póli és Kálmán sem bújt még annyira össze -  össze tarozásuk óta, mint azon az éjszakán. Hiszen ők voltak a legfiatalabbak abban a társaságban. Igaz most nem csak a szerelem késztette őket közel egymáshoz, hanem a félelem is.Pedig nekik nem sok idő jutott a félelemre , mert készülni kellett a esküvőre lakadalomra, mert az már erősen közeledett. Minden esetre,  Póli ismét berendelte a cselédet a konyhába, hogy aludna ott, mert néha néha visszatértek a félelmei a hallott esemény kapcsán.

            Lassan eljött az ideje annak is, hogy a városba kellett menni mennyasszonyi ruhát csináltatni, hozzá piros csizmát. Kálmán apja pénzt tett az asztalra, és oda szólt feleségének: Aztán olyan szép legyen az a ruha, mint Póli , és csizma meg  úgy ragyogjon mint a Póli szeme amikor meglátja Kálmánt. De ne feledkezzetek meg a hat ingről meg a hat gatyáról sem - Kálmánnak. Egy másik napon meg  Kálmán ment el az apjával vásárolni. Igyekeztek mindent idejében beszerezni mert már egész közel volt az esküvő dátuma.