Más világban könnyű lenne…

Egy átlagos reggel egy átlagos napon. Ezen a szép vasárnap reggelen Bertalan az ajtócsengőre ébredt. Szitkozódva kelt ki az ágyból, majd nyújtózkodott egyet. Mielőtt ajtót nyitott volna a ruhásszekrényhez sétált, hogy egy gyors pörgéssel átvegye a mindennapi ruháját. Az ajtóhoz érve egy lámajelmezbe öltözött simet látott elinalni, a küszöb mellett egy ajándékdoboz lapult, tele a főiskolai toborzó cuccokkal. Bertalan felvette, és valamiért nagyon megörült neki, pedig esze-ágában sincs fősulira menni. Ahogy abbahagyta az ugrálást megszólított egy utcán sétáló lányt, ismerkedés céljából. Ő is egy simpla sim volt, nem volt sem virágsim, sem vámpírsim. Nagyon jól kijöttek, csevegtek, viccet meséltek, majd megint csevegtek. Ez addig ment, míg Bertalan nem érezte feszítő szükségét az ürítésnek, és már higiéniája is a sárga szakaszban volt… Áthívta a lányt magához, majd a fürdőszobába sietett.  Mikor végzett a sürgős dologgal, Elizát a konyhában találta, amint épp omlettet készített. Fürge ujjai elárulták, hogy valószínűleg ő is megéhezett az egész délelőttös ismerkedés után. Az omlettet megették, szépen, lassan, komótosan, majd ismét beszélgetni kezdtek.

Kis idő után a fiú flörttel próbálkozott, amit a lány szívesen fogadott. Innentől kezdve csak flörtöltek, majd Bertalan úgy érezte, itt az ideje, hogy megcsókolja kiszemeltjét. De előtte azért, biztos, ami biztos flörtölt vele még egy kicsit. Majd összeszedte minden erejét, végigcirógatta Eliza arcát, az álla alatt megállapodott a keze, és óvatosan magához húzta. Mikor simajkuk találkozott, mintha kis szívecskéket látott volna maguk körül repkedni. Ez simszerelem, nem is kérdés, simádta a lányt!

Innentől már minden villámgyorsan történt. Mire észbe kaptak már dolgozott a simológia, az ágyban ölelkeztek, majd egymásnak esve etye-petyéztek… jó párszor. Másnap este pedig a férfi féltérdre ereszkedve nyújtott jegygyűrűt a nőnek, aki a nyakába ugrott örömében. A gyors esküvő után, ami azonnal megtörtént, egy szempillantás alatt megváltozott a simház. Hirtelen már két szék volt az ebédlőben, tágasabb lett a nappali, és új berendezések is bekerültek. A simek nem győztek csodálkozni a sok újdonságon, minduntalan oda akartak menni, hogy megcsodálják azokat.

Aznap este, mikor egy fülledt éjszaka után nyugovóra tértek, Eliza nem tudhatta, hogy az előbbi gyermeknemzés sikeres volt, simbabát vár.

A fiú elmentette a játékot, majd lecsukta a laptopot. Fáradtan indult a fürdőszoba felé. Zuhanyzás közben arra gondolt, hogy mennyivel jobb a simeknek, amiért olyan gyorsan át tudnak öltözni… Mielőtt befeküdt volna a hideg ágyába, még egyszer kinézett az ablakon, és halk sóhajjal bízatta magát, hogy „Talán majd holnap.”

Reggel a csengőszó zavarta fel álmából. Összetapadt szemekkel topogott az ajtóhoz, de mikor megpillantotta a váratlan vendéget, hirtelen kitisztult a látása.

-          - Te rendeltél reggelire Piedone pizzát, dupla babbal? – Kérdezte a lány angyalhangon.

-          - Nem, azok Paszulyék lesznek. – Mutatott a szomszéd ajtóra. – Paszulyék babos pizzát rendeltek… meg sem lepődtem. – Mulatott magában.

-          - Na igen, érdekes. – Mosolyodott el a kihordó lány. – Akkor elnézést, amiért felébresztettelek, és köszi.

-          - Szívesen, és semmi gond, te bármikor felébreszthetsz. – Vigyorgott.

A lány persze zavarba jött, de a fiú beszélgetni kezdett. Ahogy belenézett az ezüstös kék szempárba, csak egy mondat lebegett előtte: „Igen, ma lesz az a nap!”