Pillangó-hatás Magyarországon

    Attila társát nem tudták elfogni, ugyanis a férfi inkább kiontotta a saját életét, minthogy börtönbe kerüljön. Ezt követően Attila sikeresen szökött át Erdélybe, ahol évekig bujkált, mielőtt visszatért Magyarországra. Egyre nagyobb hírnévre szert téve folytatta a rablásokat, megismertetve magát az egész világgal. A bankok rettegték a nevét, a posták bejárati ajtajaira kitűzött papírokra vastag, piros vonallal áthúzott Whiskys flaskák kerültek. Csala Zsuzsa – Nyugodjék békében! - azt nyilatkozta egyszer róla, hogy szerinte jó eszű, jóravaló fiatalember, akinek tanulnia kellene, és akkor talán nem kellene lopnia. Attila – akár hallotta a művésznő szavait, akár nem – soha sem tanult, vagy diplomázott le, hanem inkább tovább fosztogatott, a bevetések előtt szokásához híven egy-két pohár jó Whiskyt lehúzva.
   Egyszer megtervezte a nagy balhéját, és betört a Parlament közvetlen közelében lévő bankba. A rablás balul sült el, mert tűzharcba keveredett az őrökkel, és végül egy civil áldozata is lett a napnak, egy molett, középkorú hölgy személyében. Ő maga a pénzzel tömött táskával meg tudott lépni, sőt még arra is vette a bátorságot, hogy az Országházba is besurranjon észrevétlenül, és elhozzon egy lezárt dobozt, amire „a magyar népnek” felirat volt ragasztva. Amikor elég messzire jutott a helyszíntől, megállt, hogy megnézze a zsákmányt. Előbb a bankból elemelt táskát nyitotta ki, amiben több mint öt millió forintot számolt össze, viszont a dobozban nem talált mást, csak kutyaszart, meg tervezett, jövőbeni adók bevezetéséről szóló okmányokat. A busás összeggel végül lelépett, a dobozból az okmányokat pedig odaajándékozta a Moszkva téren állomásozó hajléktalanoknak, hogy legalább valamivel ki tudják törölni, ha a szükség úgy hozza.

   Siklósi Károly Anasztáz – az ifjabbik – átkozta a napot, amikor egyedül engedte a bankba a feleségét. Az egyszerűség kedvéért hívjuk csak Siklósi Károly Anasztáz Juniornak. Szóval Siklósi Károly Anasztáz Juniornak nagy csapás volt a felesége halála, főleg annak fényében, hogy a házat is elveszítették már a havi húszezerről induló, de később havi százhúszezres törlesztőre gyarapodó devizahitelük miatt. Mondhatni, hogy az asszony eltávozása csak lelökte a már amúgy is a szakadék szélén egyensúlyozó férfit. Siklósi Károly Anasztáz Junior az alkoholba temette bánatát. Ivott, nem is keveset. Az ital volt a reggeli ébresztője a kávé helyett, és az mesélte neki az esti mesét is minden éjjel. Kamionsofőr volt, de néha IFA-t is adtak a segge alá, amit rendre a mámorító nedű hatása alatt juttatott el ából bébe. A hónapok múlásával egyre nagyobb sikerrel csapta szét magát, és veszített folyamatosan az amúgy sem túl sok agysejtéből. Nem csoda hát, hogy az IFA rövidítésről is elhitették vele a kollégái, hogy az Ideiglenes Forgalmi Akadályt jelent.
   A szóban forgó napon is matton volt, de a bajt mégsem ez okozta, hanem a működési funkciójáról megfeledkező fékpedál. Megállíthatatlanul tört előre a teherautó, borítva újságosbódét, hotdogost, kidöntve fát, oszlopot.

  Azon a délutánon rendezték meg a „Magyarország a rasszizmus ellen” elnevezésű eseményt, ahol megjelent a kis hazánk színe-java is. Joshi Bharat nyugodt hangszínben harangozta be a közönséghez szólni kívánó Győzikét. A férfi előlépett volna, de a semmiből eléugró Fekete Pákó megelőzte őt. Utóbbinak túl lassú volt a magyar nyelv folyása Joshi, magyarosan Józsi szájából, és félreértve szavait azt hitte, hogy ő következik.
- Hát te meg mit akarsz te itten more? – rivallt rá Győző a majmokat megszégyenítő fürgeséggel előtte termő, sokak szerint fess fiatalembertől. – Há én gyövök! Nem te!
Fekete csak állt ott, és bambán meredt az őt kérdőre vonó büszkeségünkre, mivel egy szavát sem értette. Nem azért, mert nem értette Győző érdekes akcentusát, hanem azért, mert alapvetően a magyar nyelvvel is gondjai akadtak.
- Na mi van má nem hallsz? – érdeklődött Fekete egészségügyi állapotáról a szerepelni óhajtó férfi.
- Hátahátaazthittemhogyénjövökmerténvagyokapákóaddideadidit – próbált tisztavizet önteni a pohárba a kérdőre vont fél.
- Jajj az meg mi az ottan te? – Rikkantott fel Győző, amikor megpillantotta a szélsebesen közeledő IFA-t. – Hát ez belemegyen a genyerátórba oszt mind itt pusztuljunk… Bejja! Bejjja te! Hunn vagy má te asszony?!
- Itt vagyok, na MI van már? – jelentkezett Bea.
- Há nííízzed már, hogy gyön az a tráktor! – mutatott rá a megállíthatatlannak tűnő járműre a szerető férj. – Szeggyed összefele a kölköket oszt húzzunk innen!

 *

- Már mindjárt ott vagy, látom a tévében. Legalább a generátort kerüld ki valahogy Karcsi! – szólt a hang a telefonjából. – Annak komoly áldozatai lennének. Nem kell mindenkit magaddal vinned.
- Mégis kik ezek az emberek? Mi van ott? - kérdezte szapora csuklások közepette a férfi, miközben a vésztartaléknak szánt vodkás üveget serényen szopogatta.
- Valami rendezvény a rasszizmus ellen. Tele van közéleti személyiségekkel, híres emberekkel, igazi magyar sztárokkal.
Siklósi Károly Anasztáz Juniornak felcsillantak a szemei a főnöke szavai hallatán.
- Politikusok is vannak? – kérdezte.
- Vannak bizony. Ami azt illeti, mind ott van.
Az elszabadult jármű sofőrjének nem volt szüksége több információra, így megszakította a telefonbeszélgetést. Boldogan hajtott bele a generátorba, miközben a következő, az eseményen megjelent publikumra vonatkozó szavak hagyták el a száját:
- * ***** ***** ********* -

  Siklósi Károly Anasztáz Junior jött, látott és mindent vitt. Pontosabban mindenkit. Még Győzikéék is odavesztek, pedig úgy tűnt, hogy időben észlelték a közelgő veszélyt.

  Ambrus Attila a televíziós közvetítésnek köszönhetőn pedig kényelmes foteljéből volt szemtanúja a nem mindennapi eseménynek, nem is sejtve, hogy annak elindításában neki is komoly szerepe volt.