Az én városom, és környéke 41.

           De csak akart - de nem mondott semmit, csak a fejét forgatta jobbra balra gépiesen. A jelenlévőknek az volt az  érzése, hogy keres valakit . Viszont azt is biztosan tudták, szem nélkül nem láthat. Valamit azért még is érzékelt, mert amikor éppen a mi Cikánk nagyanyja felé fordult, egyetlen pillanat alatt hamuvá változott anélkül , hogy egy szó is kijött volna a száján.A jelenlévők megmeredtek, és csak percek múlva mertek eltávolodni egymástól akkora távolságra , hogy ne egymás elől szivják el levegőt. Megszólalni még azután sem mertek jó ideig , csak már akkor amikor hirtelen eg füstcsik szabadult ki a hamuágyból és a kémény szájának az irányába  távozott. Ekkor merte csak az egyik öregasszony  kinyitni a száját -  miközben kikászálódott egy öregember öléből, hogy megjegyezze : Akinek a lelke a kemencén keresztül távozik az biza csak boszorkány lehetett. 

           Ekkor még a kemencéből furcsa vékony visitásszerű hang visszhangzott, amitől a jelenlévőket újra ledöntotte a félelem,és újra egymáshoz bújtak olyanokkal is, akik mellé még a templomba sem ültek volna le soha. 

           Később aztán mégis csak mozgolódni kezdtek a férfiak , majd az asszonyok, de még mindig csak félszemmel mertek a vedérnyi  hamura tekinteni.A férfiak hamarabb bátorságra kaptak, de egyelőre csak annyi bátorság gyült össze bennük ,  hogy megkeressék a boroskorsót, és abból meritsenek még egy kis  bátorságot. Az asszonyok is megkivánták a bátorság serkentőt - félve ugyan de egy-két pohárral leguritottak ők is.

           Már rég túl voltak azon az időn ameddig a szilveszteri mulatságot tartani akarták, de senkinek sem volt sürgős a hazamenetel. Már lett volna aki el mert volna indulni - igaz hogy az csak az első szomszéd volt, de a többiek marasztalták , hogy ne hagyják egyedül a házigazdát, azok után , hogy megvendégelte őket. Az igazság meg az volt hogy senkiben sem volt annyi bátorság,hogy haza merjen indulni, ameddig ki nem világosodik.

           Fogyott a bor és fogyott az éjszaka is.  A bor oldotta hangulatot, de a félelem még mindig erősebb volt a bor hatásánál.  A házi gazda felesége meg azt mondta , hogy kikéne vinni azt a hamut , vagy kéne csinálni vele valamit , mert ameddig azt látja addig neki nincs nyugodalma.- Már hogy vinnék ki éjnek évadján a boszorkány hamuját, akkor amikor lámpagyújtás után már a szemetet sem viszik ki, tóditotta az egyik férfi ember. De azért asszony az asszony, hogy boszorkányos dolgokban járatosabb legyen mint a férfi ember, ezért az egyik meg is állapitotta- sőt kimondta verdiktet, hogy a boszorkány hamuját a kemencébe kell bedobni , hogy teste is távozzon a lelke után a pokolba. Ez az asszony nem volt más mint a Cika nagyanyja, akit Tikának hivtak!

          Az asszonyok bólogattak, és szólitgatták a férjeiket, hogy fogjanak már hozzá és öntsék ki   azt a hamut!- még mielőtt visszatér belé az élet- Ott van a seprő meg a lapát az ajtó mellett.

- Már meg neharagudjon komám asszony , de már nehogy azt mondja nekünk , hogy a férfi ember kezébe való a seprő, meg a lapát. De ha valaki összeseperi én bizony bedobom a kemencébe, de csak akkor ha töltenek egy nagy pohár bort.Ezen aztán még osztoztak  egy félóráig minek utána a Tika vette a seprőt meg a lapátot és akkurátosan szépen lassan kezdte belepakolni a hamut a favedérbe. Az asszonyok félve nézték amint az öregasszony munkálkodik mert a félelem még tartotta magát bennük annyira, hogy eltudták képzelni, hogy még mindig történhet valami boszorkányos.

           Nem történt semmi komolyabb dolog azon kivúl , hogy most már két vállalkozó is akadt aki bátorkodott a hamut kiönteni, de mindkettő ragaszkodott a pohár bor mihamarabbi megivásához. Mind ezek ellenére továbbra is csak kerülgették a vedret anélkül , hogy közelebbi kapcsolatba kerültek volna vele. Hanem inkább további borokat kértek, egészen addig ameddig már alig álltak a lábukon, és egy vedér helyett -  ketten már négyet láttak!

          A két férfi imbolygó mozdulatai kezdték jó kedvre deriteni az ott tartózkodókat, de ugyanakkor azt is tudomásul vették , hogy a vedér a két részeg férfi által sohasem lesz kiüritve , pedig már nagyon szerettek volna megszabadulni annak a látványától. Tikának azonban még volt valami mondani valója: Nem szivesen mondom , de ez nem jó jel mert itt most a faluban történt  egy haláleset - igaz hogy csak reggel fogjuk megtudni, hogy ki az , de ennek a halálesetnek következményei is lesznek akár emberöltőkön túl is.