A 80-as évek végén esett meg ennek a kis kombinált fogónak a kalandja, melyről azóta is regék szólnak. Olyan időkben, amikor az ipar szétterpeszkedett a vidéken, az egzisztencia előteremtése mégis gondot okozott az embereknek. Az orosz katonák még jelen voltak szerte az országban, és kemény kézzel tartották a rendet.

Az ő soraikhoz keveredett vészesen közel Géza, a szerelő és szerszámos ládája. Ez a kis ládika telis-tele volt tömve különféle eszközökkel, amiket egy tank szerelésére használtak a szakik. Volt benne kalapács, kombinált fogó, csavarhúzó, és egy fogpiszkáló, hogy ha eljön a szendvics ideje, a mesternek ne legyen gondja semmire. Ezt tanítója mutatta neki, a szakma különböző rejtélyei mellett.

A kirótt feladat kellemetlen volt, de nem nehéz. Pár röpke óra alatt el is készült vele Géza, összerakta holmiját, majd kisietett az autójához. Nem akart sokáig maradni, hisz az osztag, akik a szomszédos mezőn állomásoztak, nagy rohangálásban volt. Ekkor született meg ugyanis a parancs, ami után minden egyes vörös lánctalpasnak el kellett hagynia az országot. Összeszedték ruháikat, táskáikat, lopott szerzeményeiket, és mind-mind behányták a tankokba. A Szása volt legokosabb közülük. Talált egy tankot a szomszédos mezőn, a belsejébe lökte ami körülötte volt, és már indult is. Csillag volt az oldalán, lánctalpon gurult, hát vitte. Senki nem kérdezte, hol találta, hisz ugyanolyan volt mint a többi. Az pedig, hogy a határ után Szása dicsekedhetett a legnagyobb lopott áruval, már csak szitkozódások tárgya maradt. Az igazi dráma viszont a kombinált fogó életében zajlott le. Egy kéz a büdös zoknik, és koszos zubbonyok közé taszította. Beindultak a hatalmas motorok, amik a súlyos fémszerkezetet Moszkva felé irányították, és ő tehetetlenül rázkódott a zubbonyok között, míg túl késő nem lett, hogy megmeneküljön.

Út közben a kis kombinált fogó tucatnyi helyet elfoglalhatott magának. A ruhák közül az első pihenőnél előkerülve a tank külön szerszámos ládájába dobták. Itt barátkozhatott volna, ha képes a beszédre, így azonban csak némán feküdt, és csörgött. Ezután, mikor a lánctalp egy rosszul sikerült kanyarban leugrott a helyéről, Jurij kezében fogta munkára. Kegyetlen művelet volt ez, mert a fiú még sosem szerelt hasonlót, és nem tudta, mit csinál.

Ha gondolatai, érzelmei lehettek volna a fogónak biztosan nagyon fél. Idegen ország felé vitték a tolvajok, ahonnan sosem térhetett vissza gazdájához. Hogy milyen sors várt rá, azt csak sejteni tudjuk. Ha a tankkal együtt félre nem állították valamelyik placcon, vagy el nem adták egy távoli országnak, a hideg és a sok-sok munka valószínűleg gyorsan kikészítette. Végül egy hóval lepett tárolóban pihenhette ki élete fáradalmait. Talán még ma is egy nagy kupac törött kombinált fogó közt alszik, és hiába vár Gézára, hogy rá találjon.

Sokan mesélték akkoriban, hogy látták a Gézát, amint a kerítésen kapaszkodott, és nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiabált Szása és bandája után. Talán a fogója után is indult miután megnyílt a határ, és egészen addig a kis piacig jutott, ahol tovább adott rajta Szása nagybátyja, miután ellopta az ifjútól. Erről azonban biztosan hallottunk volna híreket. A hasonló nagy találkozásokat világszerte szívesen közvetítik a rádiók, újságban lehozzák, így csak a vágyakozó lelkűek reménye marad.

A mai korból már csak tisztelegni tudunk azok előtt a hősök előtt, akik megpróbálták visszaszerezni ellopott, drága holmijaikat mint egy kombinált fogó, vagy egy óra, ami még régről maradt rájuk. A tárgyak azonban talán sosem kerülnek vissza.