HA  KÉSIK AZ AUTÓBUSZ

           PALI egy kocsma volt a Nyárád-mentén.a falutól három kilóméternyire a nagy útelágazásban.Forgalmas hely volt.Itt pihentek meg rövid  időre a nagy távolságú buszjáratok Székelyudvarhely és Kolozsvár,Szászrégen és Szóváta,Nyárádvármerő és Marosvásárhely,

valamint Szováta és Nyárádszereda útvonaliak.Az utasok a tíz percnyi idő alatt kiszálltak,hogy megmozgassák elgémberedett végtagjaikat,cigarettáztak,falatoztak,vagy bementek a kocsmába egy korsó sör vagy féldeci tőményt legurítani.A cégtáblán nagy betükkel hírdette , hogy Falatozó,de a környék és akik átutaztak csak Palinak hívták a kocsmáros neve után.Lovasfogatok is álltak itt meg,de nekik volt erre a célra külön gazdasági udvar.aztán ott a gazdák addig iszogatták az áldomásokat és egymást köszöntőket,nem figyelve az idő múlására,hogy beesteledett és lassan kiürült az udvar is,megszünt a hangoskodás,mert záróra következett.

            A közeli farm akoljaiból átható mélabús júhbégetés és kutyaugatás meg kolompok egyhangu muzsikája töltötte be a késő délutánt.Estébe hajlott az idő,amikor Ernő megérkezett..A nagy hegy mögötti faluban tanított.Minden érkezésekor egy deci vodkával enyhített az út fáradalmain.Palit a kutyája mindig kellő időben értesítette a fiatalember érkezéséről,mert amint meglátta veszett ugatásba kezdett.Csak őt ugatta olyan dühösen,hogy nagy lomha teste beleremegett.Ernő miután kiitta poharát kiment a kocsmából.Az égen hófelhők tornyosúltak és úgy tünt,hogy bármelyik pillanatban eleredhet a havazás.Mosoly    húzodott szájára.Elképzelte milyen nagy szám lenne ha vastag réteg friss hóval a vállán és a fején betoppanna a mulató társaságba .Egetverő sikongás és röhögés fogadná.Hirtelen eszébe jútott,hogy a lány akivel ma este kell szorakoznia a Dezső vajdasági unokatestvére,aki itt tölti az ünnepeket.Még be kell mutassák.Annyira várta a találkozást,hogy mindegyre feltőrtek lelkéből a magasztos ünnepi érzések.Még az áthaladó járműveket is ünnepélyesnek találta. 

-Engedd el a kutyát,én addig előállok a kocsival – kiáltotta Pali a feleségének- majd hozzá  fordult- Jó szórakozást Ernő és boldog Újévet.Elvinnénk, ,de más az útirányunk-  tette hozzá.

Tehát bezárnak,gondolt bele Ernő,mikor látta,hogy a teljesen sötét udvar előtt egydűl van.

-Még sokat kell várnom?- kiáltott Pali felé,mielőtt az beült volna a kocsiba.

-Nem..Ha pontosan indult tíz perc alatt itt kell lennie.- jött a válasz,majd felbúgott a motor  és  az  auto is eltünt az esti félhomályban.Gépiesen az órájára nézett.Félhét.Átsétált az út masik oldalára és várt Asötétség mindegyre mélyebb kezdett lenni.Kis idő múlva egy lovas szekér  zötyögött végig az úton hangosan éneklő sereggel.Felzavarta a kutyák nyugalmát Kórusban csaholtak a farm kutyái melyre a Palié elnyújtva válaszolt.A szekérről  zseblámpák fénye pásztázott feléje,hívták hogy üljön fel.A hangokból ítélve ismerősök voltak,de nem ment.Tovább várt ,de már fogyni kezdett türelme..A szünni nem akaró ktyaugatás mégjobban  fokozta idegességét és félelmét..Nem szerette a kutyákat és félt is tőlük még kisgyermek kora óta..

   A Pali kutyája átugrott a kerítésen és egyenesen felé rohant..Dermedten állt mint egy szobor.Félelmében bátortalanul figyelte az állat ugradozását és acsarkodását  úgy másfél méternyire tőle.Arra gondolt,hogy ez a rondán gonosz eb hatalmas ugatásával ha ide csalogatja a farm kutyáit is akkor neki vége.Megborzongott a gondolattól is.Hirtelen Dániel próféta esete villant át agyán,akit a kiéheztetett oroszlánok sem bántottak.Milyen jó lenne most Dánielnek lenni.Akaratán kivűl megbicsaklott a térde és akkor a kutya ráugrott,elkapta kabátja alsó csücskét.Az ijedt ember hírtelenségével teljes erejéből belerugott.Erős találat lehetett,mert a kutya vinnyogni kezdett és elszaladt.A rémület okozta izzadság akkor gyöngyözött homlokán.Nem szetrette a kutyákat,a Paliét pláne nem.De most minden hiábavaló előítáletet lekűzdve megsajnálta az ebet.Szeretett volna szépen beszélni hozzá, megsímogatni a lelkét azt a feldúlt ,háborgó kutyalelket.

        Az autóbusz még nem érkezett,pedig neki úgy tűnt,mintha órák teltek volna el..Gyors   elhatározással útnak eredt.Harminc kilóméter.De hárha tartogat még az év szerencsés meglepetést számára.

          A  CICKÁNY   HALÁLA

   A cickány a Baragan legelterjedtebb kártékony mezei állata.Annyira elszaporodott a Nagy  Alföldön,hogy szinte kiirthatatlan.A helybeliek földi patkánynak is nevezik.Egy csoport fiú körűlállta a cickánylyuk bejáratát,majd egyikük óvatosan töltötte a vizet a lyukba.Mély lehetett,mert egy vederrel kellett,hogy megteljen.Izgatottan várták a fejleményeket,a csodát,amikor majd kitőr fészkéből vizesen s harcra készen álltak,hogy elfogják és élve elbánnak vele.Egyik társuk külön vált tőlük.Nem bírta nézni az embertelenséget,ahogy kínozzák a szerencsétlen állatot.Kettőt egymásra vetnek és élvezik a viaskodást amint összeverekednek,marcangolják egymást,küzdenek az életért s a vége mindig halál..Ha nem ők végeznek egymással a fiúk addig rugdossák míg nem belepusztulnak.Gyávának,nyúlszívűnek mondták őt. Mindenik gyalázta.Nem bánta.A kis dombról ahova felment nézte a tarka mezőt,a kék eget.Elmerengésében harsány kiáltásra lett figyelmes,előjött a cickány és kezdetét vette a mulatságos cirkusz.Az égen darvak húztak át,azokat kisérte tekintetével mignem eltüntek a      messzeségben..

        Csend vette körül.Akkor lepődött meg,hogy egyedül maradt.Lesétált a dombról és furcsa érzései támadtak.Talán önmagát akarta próbára tenne és meggyőzni arról,hogy nem gyáva?

Vette az ott maradt vedret,mely tele volt vízzel és beöntötte egy lyukon amelybe nemrég menekült a cickány.Csípőre tett kézzel várt.Kis idő múlva a vizes cickány kiugorva a lábára esett.Megborzongott amint érezte a lábán a vizes állatot.Belerugott.Majd még egyszer,még egyszer,mindaddig amig a bukfenceket hányo állat kinyúlt.Utolsó szökdelésekor a lábára fröccsent a vér.Látta a kinyult szerencsétlen állatot,s nem gondolt arra,hogy kártékony,írtani kell,előtte most az Élet volt a fontos.Az,hogy kioltott egy életetNérte az állat görcsös vergődését és úgy érezte minden rugdalózása a szívébe markol.

           HA  KÉSIK AZ AUTÓBUSZ

           PALI egy kocsma volt a Nyárád-mentén.a falutól három kilóméternyire a nagy útelágazásban.Forgalmas hely volt.Itt pihentek meg rövid  időre a nagy távolságú buszjáratok Székelyudvarhely és Kolozsvár,Szászrégen és Szóváta,Nyárádvármerő és Marosvásárhely,

valamint Szováta és Nyárádszereda útvonaliak.Az utasok a tíz percnyi idő alatt kiszálltak,hogy megmozgassák elgémberedett végtagjaikat,cigarettáztak,falatoztak,vagy bementek a kocsmába egy korsó sör vagy féldeci tőményt legurítani.A cégtáblán nagy betükkel hírdette , hogy Falatozó,de a környék és akik átutaztak csak Palinak hívták a kocsmáros neve után.Lovasfogatok is álltak itt meg,de nekik volt erre a célra külön gazdasági udvar.aztán ott a gazdák addig iszogatták az áldomásokat és egymást köszöntőket,nem figyelve az idő múlására,hogy beesteledett és lassan kiürült az udvar is,megszünt a hangoskodás,mert záróra következett.

            A közeli farm akoljaiból átható mélabús júhbégetés és kutyaugatás meg kolompok egyhangu muzsikája töltötte be a késő délutánt.Estébe hajlott az idő,amikor Ernő megérkezett..A nagy hegy mögötti faluban tanított.Minden érkezésekor egy deci vodkával enyhített az út fáradalmain.Palit a kutyája mindig kellő időben értesítette a fiatalember érkezéséről,mert amint meglátta veszett ugatásba kezdett.Csak őt ugatta olyan dühösen,hogy nagy lomha teste beleremegett.Ernő miután kiitta poharát kiment a kocsmából.Az égen hófelhők tornyosúltak és úgy tünt,hogy bármelyik pillanatban eleredhet a havazás.Mosoly    húzodott szájára.Elképzelte milyen nagy szám lenne ha vastag réteg friss hóval a vállán és a fején betoppanna a mulató társaságba .Egetverő sikongás és röhögés fogadná.Hirtelen eszébe jútott,hogy a lány akivel ma este kell szorakoznia a Dezső vajdasági unokatestvére,aki itt tölti az ünnepeket.Még be kell mutassák.Annyira várta a találkozást,hogy mindegyre feltőrtek lelkéből a magasztos ünnepi érzések.Még az áthaladó járműveket is ünnepélyesnek találta. 

-Engedd el a kutyát,én addig előállok a kocsival – kiáltotta Pali a feleségének- majd hozzá  fordult- Jó szórakozást Ernő és boldog Újévet.Elvinnénk, ,de más az útirányunk-  tette hozzá.

Tehát bezárnak,gondolt bele Ernő,mikor látta,hogy a teljesen sötét udvar előtt egydűl van.

-Még sokat kell várnom?- kiáltott Pali felé,mielőtt az beült volna a kocsiba.

-Nem..Ha pontosan indult tíz perc alatt itt kell lennie.- jött a válasz,majd felbúgott a motor  és  az  auto is eltünt az esti félhomályban.Gépiesen az órájára nézett.Félhét.Átsétált az út masik oldalára és várt Asötétség mindegyre mélyebb kezdett lenni.Kis idő múlva egy lovas szekér  zötyögött végig az úton hangosan éneklő sereggel.Felzavarta a kutyák nyugalmát Kórusban csaholtak a farm kutyái melyre a Palié elnyújtva válaszolt.A szekérről  zseblámpák fénye pásztázott feléje,hívták hogy üljön fel.A hangokból ítélve ismerősök voltak,de nem ment.Tovább várt ,de már fogyni kezdett türelme..A szünni nem akaró ktyaugatás mégjobban  fokozta idegességét és félelmét..Nem szerette a kutyákat és félt is tőlük még kisgyermek kora óta..

   A Pali kutyája átugrott a kerítésen és egyenesen felé rohant..Dermedten állt mint egy szobor.Félelmében bátortalanul figyelte az állat ugradozását és acsarkodását  úgy másfél méternyire tőle.Arra gondolt,hogy ez a rondán gonosz eb hatalmas ugatásával ha ide csalogatja a farm kutyáit is akkor neki vége.Megborzongott a gondolattól is.Hirtelen Dániel próféta esete villant át agyán,akit a kiéheztetett oroszlánok sem bántottak.Milyen jó lenne most Dánielnek lenni.Akaratán kivűl megbicsaklott a térde és akkor a kutya ráugrott,elkapta kabátja alsó csücskét.Az ijedt ember hírtelenségével teljes erejéből belerugott.Erős találat lehetett,mert a kutya vinnyogni kezdett és elszaladt.A rémület okozta izzadság akkor gyöngyözött homlokán.Nem szetrette a kutyákat,a Paliét pláne nem.De most minden hiábavaló előítáletet lekűzdve megsajnálta az ebet.Szeretett volna szépen beszélni hozzá, megsímogatni a lelkét azt a feldúlt ,háborgó kutyalelket.

        Az autóbusz még nem érkezett,pedig neki úgy tűnt,mintha órák teltek volna el..Gyors   elhatározással útnak eredt.Harminc kilóméter.De hárha tartogat még az év szerencsés meglepetést számára.

          A  CICKÁNY   HALÁLA

   A cickány a Baragan legelterjedtebb kártékony mezei állata.Annyira elszaporodott a Nagy  Alföldön,hogy szinte kiirthatatlan.A helybeliek földi patkánynak is nevezik.Egy csoport fiú körűlállta a cickánylyuk bejáratát,majd egyikük óvatosan töltötte a vizet a lyukba.Mély lehetett,mert egy vederrel kellett,hogy megteljen.Izgatottan várták a fejleményeket,a csodát,amikor majd kitőr fészkéből vizesen s harcra készen álltak,hogy elfogják és élve elbánnak vele.Egyik társuk külön vált tőlük.Nem bírta nézni az embertelenséget,ahogy kínozzák a szerencsétlen állatot.Kettőt egymásra vetnek és élvezik a viaskodást amint összeverekednek,marcangolják egymást,küzdenek az életért s a vége mindig halál..Ha nem ők végeznek egymással a fiúk addig rugdossák míg nem belepusztulnak.Gyávának,nyúlszívűnek mondták őt. Mindenik gyalázta.Nem bánta.A kis dombról ahova felment nézte a tarka mezőt,a kék eget.Elmerengésében harsány kiáltásra lett figyelmes,előjött a cickány és kezdetét vette a mulatságos cirkusz.Az égen darvak húztak át,azokat kisérte tekintetével mignem eltüntek a      messzeségben..

        Csend vette körül.Akkor lepődött meg,hogy egyedül maradt.Lesétált a dombról és furcsa érzései támadtak.Talán önmagát akarta próbára tenne és meggyőzni arról,hogy nem gyáva?

Vette az ott maradt vedret,mely tele volt vízzel és beöntötte egy lyukon amelybe nemrég menekült a cickány.Csípőre tett kézzel várt.Kis idő múlva a vizes cickány kiugorva a lábára esett.Megborzongott amint érezte a lábán a vizes állatot.Belerugott.Majd még egyszer,még egyszer,mindaddig amig a bukfenceket hányo állat kinyúlt.Utolsó szökdelésekor a lábára fröccsent a vér.Látta a kinyult szerencsétlen állatot,s nem gondolt arra,hogy kártékony,írtani kell,előtte most az Élet volt a fontos.Az,hogy kioltott egy életetNérte az állat görcsös vergődését és úgy érezte minden rugdalózása a szívébe markol.