A SZERÉNYSÉGNEK IS VAN HATÁRA…

A nyárádmenti kis község nem arról volt ismeretes,hogy az Európa -híres Szováta-fürdő mellett található. Innen indult hódító útjára Kovács Apollónia, Kakuts Ágnes színpadi hírességek, kiknek a világot jelentő deszkák töltötték ki életüket és Feri bá , akinek a deszka az út volt .Ugyanis Feri bá volt a falu éjjeliőre, a bakter, aki a nap nagy részét átaludta,de az éjjelt az utcán töltötte. Ahogyan a népköltészetben léteznek nótafák, Feri bá vicc fa volt. Annyira elhíresült a környéken, hogy akinél elvállalta a lakodalmi házigazda szerepét túlontúl megtisztelve érezhette magát. Folyt belőle a humor és a móka.

           Történt, hogy egy alkalommal a szovátai Fakitermelő Vállalat személyzeti osztályának vezetője munkás toborzásra érkezett a faluba. Ott ült és egyezkedett a Községháza titkári irodájában a titkárral, amikor Feri bá benyitott, hogy jelentést tegyen az éjszakai semmi történésről, ahogy szokta mondani. Ezt minden reggel jelenteni kellett a titkárnak. A kiküldött észbe kapott, mert neki is tudomása volt hallásból a mókamesterről.

-          Jaj, hogy örülök Feri bácsi, hogy végre személyesen is megismerhetem- ömlengett.

-          Nocsak! – tolta hátrább a kalapját az öreg.

-          Hallottam, hogy Feri bácsi, csak úgy vaktából csinálja a vicceket.

-          Pardon, kérem! – emelte fel görbe mutatóujját a viccmester .- Tudtom szerint a magyar ember csak két dolgot csinál, úgymint gyermeket,és mikor odacsinál. Érti ugye, hogy mit akarok mondani? Mert másképpen, tevékenykedik, volna a helyes kifejezés.

-          Na, látja – vidult fel a másik - már ez is magát igazolja. Már ez a megállapítás. Na tevékenykedne most egy vicceset?

-          Hát azt, kérem, meglehet próbálni. Mondja maga szokott az erdőn járni?

-          Igen, hiszen munkaköröm.

-          Namármost, mielőtt beérne általában réteken, kell átmenni. A rét tele van olyan apró kis fekete gömbölyű micsodákkal.

-          Ah, igen! – kap észbe a kiküldött – nyúlszar az.

-          Éppen az. Vadászni szokott-e?

-          Nagyon ritkán, csak csoportosan.

-          Ha elmegy a határban egy kukoricatábla mellett, ami az erdő közelében van és lát olyan hosszúkás feketét melynek hegyes a vége..

-          Úgy van!- kiáltotta a káderes meg sem várva a kérdést – Az vaddisznó szar.

-          Helyes. Kinn az erdőszélén szembesül a mértani axiómával. Tudja?

-          Hogy kerül az ide? Én egy axiómát tudok, a háromszögnek három szöge és három oldala van. Ez kérem mértani igazság.

-          Az lehet. De ez a másik. Olyan palacsintaszerű elterülve.

-          Oh, igen! Ez diákcsíny megállapítás, hogy a tehénszar sosem esik élére, csak a lapjára.

-          Kérem, mi mindenben egyet értünk eddig.- levette a kalapját időhúzásból, megforgatta és visszatette. Ez alatt az idegenben fokozódott a kíváncsiság. Végül az öreg tettetett mély gondolattal megkérdezte – Meg tudná mondani, kedves uram, hány katonája van Kínának?

 A káderest mellbe vágta a kérdés, mosolyogva hezitált.

  - Nézze, Kína több milliós ország. Honnan tudnám én azt ?

  -  Na látja, pedig a világstatisztikában szerepel. Ne haragudjon, de amint látom maga a szarokhoz nagyon ért, de a nemzetközi politikához egyáltalán.

    A személyzetis kissé elpirult, de Feri bá nem hagyta sokáig pironkodni.

    - Mondja kedves uram, maga milyen beosztásban dolgozik?

    - Személyzeti osztályfőnök, vagy közönségesen káderes.

    -  S azt tudja, hogy csinálják a kádereseket?

   -  Azokat nem csinálják. Tanulmányai elvégzése után szolgálatba helyezik

   -  Fenét! A szaron csavarnak egyet és káderes lesz, aztán csavarnak még egyet és ismét szar lesz.

    Nó, de ez már a titkár értelmezése szerint is túlhaladta az illendőséget. Mélyen szembenézett Feri bával , aki értett a jelből és rögtön elkotródott.

      Amint kilépett a Községháza épületéből, látja, hogy a kis parkban, az épület előtt a polgármester és a jegyző eléggé gesztikulálva beszélgetnek. .Tovább akart menni, amikor a jegyző odaintette.

-          Feri bácsi, maga az éjjel nem vett észre semmi rendellenes furcsaságot?

-          Nem én! Mégis mit kellett volna.?

-          Nézze, valaki pofátlan az éjjel leple alatt kihasználta a figyelmetlenséget és itt végezte el a dolgát a parkban, a tujafa tövében. Ki a franc lehetett?

-          Az biztosan férfi volt.- szólt Feri bá határozottan.

-          Miből gondolja?

-          Nézze jegyző úr, ez a szar nyugodtan egyenletesen halmozódik felfelé. Ilyen nyugodt csak a férfi tud lenni. Mert a fehérnép szarás közben állandóan mozgatja a valagát, figyeli, hogy nem veszi észre valaki.,s ilyen idegállapotban cikk – cakkban szóródik szét. Másodsorban figyelje meg, hogy a húgy sokkal távolabb van a rakástól. A nőnél viszont közvetlen mellette csepegett volna le. Harmadsorban azért állítom határozottan, hogy férfi volt az illető, mert én voltam!