Amatőr Írók Klubja

Tárt karokkal fogadta az érkezőket a konyhaajtó. Anya és apa ételt készítettek iskolai túlórából érkezett fiuknak. Arról mesélt, miként veszett össze egy Rubina nevű lánnyal egy döglött aktán. Ők csak bólogattak és szerettek volna egyetérteni.

Kopasztó víz csordogált a mosogatóba, ahol egy ponton a zománc már megkopott. A nedves rongyok rácuppantak a csapra. Anya száraz kendőbe dörzsölte a kezét. Nyitott ablakon, tiszta hangzással adtak hírt széncinegék a nyíló kékségről.

Mégis az udvarról sunnyogott be ez a makacs. Köztudott, hogy a molylepkék részegek, mert képtelenek légvonalban röpülni, így ha kondenzcsíkot húzna, mindenfelé transzverzálódna[1].

Szüntelen válltornából álltak a napjai: egyszer össze- aztán szétcsapta szárnyait. Fáradtában leszállt furábbnál furább helyekre mint a lócitrom vagy a sajt. Mi minden van az erdőben.

Most is csak nézelődött. Megragadta őt a pillanat.

Megállt a patkószerűen kattogó óra tetején. Mit keresek én itt, gondolta magában, épp addig, hogy lásson is valamit a fejében. Unszimpatikus volt.

Átszállt a levesestál szélére, egyensúlyozván magát rajta. A merőkanál még nem kandikált, bár már nem sokon múlt. Aztán a csempét csócsálta.

A kormány újraválasztásáról szóló újságcikket viszont hamar megszerette. Égből pottyant hír volt.

Most a többi rokonlélekkel pókerezik. Legtöbbjükre tenyér csapott rá. Egy lepkemítosz szerint ettől felfelé konyul az emberek szája, ezért imádkoztak, hálát adva az áldásos hivatásnak.

[1] Új, sajátgyártású szó: függőlegesen hullámzik.

Címkék: egyperces molylepke