4. fejezet - A démoni tűz

Angela és Melania, nyomukban Christennel elmentek a kórházba, majd ahogy az asszony tervezte is, egy közeli temetkezési vállalkozóhoz tértek be, hogy megbeszéljék a temetés részleteit. Amíg Melania az üzletvezetővel tárgyalt az irodában, Angela a koporsókat nézegette egy másik helységben, miközben egy huszonöt év körüli férfi lépett a háta mögé, és rámutatott egy barna, oldalt ezüsttel futtatott koporsóra.
- Ez lenne a legalkalmasabb, azt hiszem. Ebben nem csak nyugodtan pihenni lehet, de akár hancúrozni is.
Angela döbbenten fordította hátra a fejét, és biztos volt benne, hogy ez a férfi őrült, hiszen csak egy elmebeteg képes ilyen morbid dolgokat mondani. Ám a magas, fekete hajú idegen nem tűnt hibbantnak, sőt, nagyon is észnél volt, azonban a tekintete forró tűzben égett, ahogy a lányra nézett, és ettől Angela teste is égni kezdett. Még soha nem érzett ilyet, és nem is tudta, hogy létezhet ekkora szenvedély.
A férfi ekkor újból odahajolt hozzá, hogy a lehelete érintette a lány nyakát, míg ujjaival a karján simított végig. - Gyere velem! Megmutatom mit is tudnék kezdeni veled egy ilyen helyen.
Angela testét elöntötte a még sosem érzett erős vágy. Még azt is elfelejtette, hogy hol van, mert szinte megszűnt körülötte a világ. Úgy érezte, hogy bármire képes lenne, amire csak a férfi kéri, akár azonnal is. Olyan eszeveszetten kínlódott a teste a vágyakozástól, hogy azt hitte menten elolvad belé. Meg sem hallotta Christent, csak mikor az már ott állt közvetlenül előtte, és a szemeibe nézett.
- Ne dőlj be neki! Ez egy démon! Hallod?
Angela nézte az angyalt, de hirtelen fel sem fogta a szavak értelmét.
- Ugyan már! Ti angyalok mindig olyan ünneprontók vagytok – suttogta a démon, miközben összehúzott szemmel Christent nézte. - Muszáj elrontanod a mulatságomat?
- Muszáj! - felelte az angyal türelmesen, mégis kellő határozottsággal és fenyegetéssel. - Ereszd el a lányt, és lépj hátrébb!
- Különben mi lesz?
- Különben érezheted, hogy milyen az, ha egy angyalt akadályoznak a küldetése teljesítésében.
- Ugyan már! Ne vedd így a szívedre! Mindenkinek jár a bujaság. De te ezt honnan is tudhatnád? - A démon kissé meghátrált, és távolabbról szemlélte a lányt. - Úgy látom, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődését – vigyorgott, majd mikor látta az angyal rosszalló pillantását, csak a fejét rázta. - Most mi van? Tudhattad, hogy Vajk nem hagyja annyiban a dolgot. A lányt akarja, és valamilyen úton-módon meg is szerzi.
- Csak a testemen keresztül.
- Azt hiszem ez nem lesz nehéz, mivel neked olyanod nem igen van, legalábbis a földi halandókhoz képest. Nekem viszont igen, szóval előnyben vagyok.
Angela némán hallgatta a párbeszédet. A szíve hevesen lüktetett, ahogy a vére is. Izzott benne még a levegő is, a teste pedig kielégülésért kiáltott. A józan esze csak lassanként tisztult ki, mintha sűrű köd borítaná, ami a napfény hatására oszlani kezdett. És amikor már homályosan bár, de fel tudta mérni a helyzetet, ijedten hátrált meg a démontól Christen védelmébe. A tekintete azonban még akkor is vágytól izzott. Le akarta győzni, le akarta rombolni magában az érzést, de nem tudta hogyan tegye, így egyelőre a menekülést választotta. Amilyen gyorsan csak tudott, visszament az irodába, de olyan hévvel nyitott be, hogy a bent lévők mind aggódva kapták fel a fejüket. Angela azonban nem foglalkozott velük, csak mélyeket lélegezve leült az anyja mellé és hallgatott, miközben megtett mindent azért, hogy lehiggadjon. Christent nézte, a tekintetével, a gondolataival hívta, hogy legyen mellette, szorosan mellette. És bár az angyal oda is rebbent mellé, Angelan ez sem segített, mert amikor elhagyták az irodát, a démon ott állt a falnak támaszkodva, és olyan áthatóan nézte a lányt, hogy annak testébe újult erőbe szált bele a kínzó vágyakozás.
Ezt látva, Christen odalibbent szorosan a lány háta mögé, és a füléhez hajolt, hogy a szavak eljussanak Angela tudatáig. - Ne nézz, s ne is gondolj rá! Ez csak egy démon, aki azért van itt, hogy a hatalmába kerítsen, hogy megakadályozza a valódi éned kibontakozását. Meg akar szerezni téged, megalázni, játszani veled, aztán elpusztítani. Ne legyél egy ilyen senkiházi játékszere. Gondolkodj! Érted? Gondolkodj!
Angela bizonytalanul bólintott, és erőnek erejével elfordította a fejét. Az anyja azonban épp akkor nézte meg azt a jóvágású, elbűvölő fiatalembert, aki le sem vette a tekintetét róluk. Melánia azonnal megérezte a férfiban tüzet, ezért egy halvány mosolyt küldött felé, jelezve, hogy nála mindent szabad, és talán vevő is enne egy ilyen csinos ember udvarlására.
A démonnak sem kellett több, az érdeklődése azonnal az asszonyra irányult, és már látta is kibontakozni legújabb tervét.