Mumus. Erről a szóról az az ijesztőszörnyeteg jut az eszünkbe, amivel gyerekkorunkban a felnőttek ijesztgettek. „ Jól viselkedj, különben elvisz a mumus! „- mondogatták és mi jól viselkedtünk. Az idő előrehaladtával egyre kevésbé féltünk, míg végül eljutottunk odáig, hogy a mumustól nem kell félni, mert nem létezik. De ettől függetlenül mivel mi is abban a tudatban nőttünk fel, hogy jól kell viselkedni különben elvisz a mumus, mi is ezzel ijesztgetjük a gyermekeinket, pedig tudjuk, hogy valójában nem kell félni, mert a mumus nem fogja elvinni a kisgyereket, ha rossz. De így legalább megvédjük attól, hogy bajt csináljon, de előfordul, hogy ettől függetlenül a baj beüt. De mi viszonylag nyugodtak maradunk, mert tudjuk, hogy a gyermek a miénk és védelemmel láttuk el. Innentől kezdve a baj rajtunk kívülálló okokból következik be. De bekövetkezik. És mi azzal a nyugodt lélekkel hisszük tovább, hogy a mumus nem létezik, mert a gyermekünk velünk van. Pedig ha tudnák!...

Attól még, hogy azt hisszük, hogy valami nem létezik nem jelenti azt, hogy az úgy is van. Sőt! Nagyon is sok olyan dolog létezik, aminek a létezéséről mi még csak nem is tudunk! Vannak olyan emberek akik hisznek a más emberek által nem levőnek hitt dolgokban. De még ők is tévesen ismerik a „valóságot”. Ugyanis ők egy gyenge, kis árnyszerű lényt képzelnek el aminek a valódi alakját igazából nem is ismerik, mert az igazi alakját még senki se látta, mert a mumus maga a megtestesült félelem.

Mert azzal, hogy annyit foglalkozunk a létezésével és nem létezésével , hogy hatalmas mennyiségű energiát adunk neki, de annyit, hogy már képes a fizikai megtestesülésre. de attól még, hogy képes a fizikai megjelenésre nem jelenti azt, hogy bárki is látta. Vagy csak nem tud róla.  Az alakváltoztató képessége így még hatásosabb. Így tehát a Mumusnak akkora ereje van, hogy talán ő a leghatalmasabb a démoni világban. Vagy ha még nem is a leghatalmasabb, de hogy az lesz, az biztos, mivel tudatlanul is őt szolgáljuk és tápláljuk.