Hazaérve Angela alig várta, hogy a szobája magányába érjen. Szerette volna kiadni magából a felgyülemlett feszültséget, vagy a hideg zuhany alatt lenyugodni, kioltani a feltámadt tüzet. Ez utóbbit azonnal meg is valósította. Úgy rohant be a fürdőbe, mintha kergetnék, és azonnal vetkőzni is kezdett, majd megnyitva a hideg vizes csapot alá állt. Fázott, reszketett, de nem foglalkozott vele, ahogy Christennel sem, aki rosszallóan, gondterhelt tekintettel nézte. Nagyjából tíz perc múlva Angela kék ajkakkal, és libabőrösen szállt ki a zuhany alól. Alaposan megtörölközött, és csak akkor tűnt fel neki az angyal összehúzott szemöldöke, és a testét pásztázó tekintete. Most azonban erre sem reagált, mert attól félt, hogy bármit mondana is, csak olaj lenne a tűzre, és felhevíteni amúgy sem éppen kihűlt érzékeit. Inkább visszarohant a szobájába, hogy tiszta ruhát vehessen magára. De lehiggadni képtelen volt, csak járkált fel-alá, és próbálta lenyugtatni felkorbácsolt vágyait, mindhiába.
- Pokolba ezzel a démonnal! - mondta ki végül szenvedő hangon, és könyörgő arccal megállt Christen előtt.  Segíts kérlek, különben menten megőrülök. Ez olyan érzés, amit még sosem éreztem. Mit tegyek?
- Nyugodj le! - volt az egyszerű válasz.
- Christen, az égre!
Az angyal látta, érezte Angela kínlódását, és tudta, hogy itt az ideje a következő leckének, hogy előhozza belőle a rejtett képességeket, amivel képes lesz felvenni a harcot bármilyen gonosszal. - Hunyd le a szemed! - adta ki az utasítást Christen, miközben ujját Angela homlokára tette. Amint lecsukódtak a lány pillái, az angyal tekintete egészen megváltozott, szinte kivetítették a gondolatait, és a szavait. - A tenger. Ugye milyen szép? A vize hullámzik, és ahogy rásüt a nap, szinte meseszerű, leírhatatlan gyönyörűség válik belőle, pedig csupán az eget tükrözi vissza. A tiszta, felhőtlen, kék eget. A hangja csendes, mégis jól lehet hallani a belső morajlását. Hallgasd csak! Ahogy a hullámok partot érnek és mossák a homokot, ahogy a sziklának csapódnak, és szinte átölelik. Közben pedig mennyire csodás, mintha csak maga az égbolt lenne. Régen sok halász úgy hitte, a tenger végtelen, és soha senki nem képes keresztülhajózni rajta. Ma azonban tudják, hogy ez sem lehetetlen, mert amit el akarunk érni, azt el is érjük. Most minden olyan békés és nyugodt...
Az angyal csak beszélt, Angela pedig egyre felszabadultabbnak és nyugodtabbnak érezte magát. Christen búgó, türelmes hangja ellazította és lehiggasztotta. És amikor az angyal végül elvette a kezét, a lány légzése egyenletes volt, és a vére is lenyugodott. Még önmagának is hihetetlennek tűnt, de már el is felejtette azt az észbontóan erős vágyakozást, ami nemrég eluralta az egész testét.
- Köszönöm – suttogta halkan, és kissé szégyenkezve is.
- Nincs mit – felelte Christen, és zavartan elfordult az ablak felé.
- Ostobának érzem magam. Hogy történhetett ez meg? Én nem vagyok ilyen. Én nem. Ugye elhiszed?
- Igen – fordult vissza az angyal, és lágyan nézett a lány csillogó szemeibe. - Nem tehetsz róla. Darel egy gonosz démon, Vajk főtanácsosa, jobbkeze, emberalakú helytartója. Vérében van a bujaság, a szenvedély, a paráznaság., és mivel démon, hatással bír az emberekre. Képes elcsábítani őket, rávenni olyasmikre, amit normális esetben aligha tennének meg.
- Értem. És mennyire veszélyes rámnézve?
- Hogy mennyire? Az, amit az imént éreztél, semmi ahhoz képest, amit tehet veled.
- Mégis mit?
- Megfoszt önmagadtól, a szabad döntési jogodtól, és te élvezettel adod majd át neki. Bemászik, beivódik a tudatalattidba, elkábít, rabszolgájává tesz. Aztán ha megun, egyszerűen megöl, ám a lelked addigra már elkárhozik, és a Sátáné lesz.
- Nem valami kellemes kilátások – motyogta a lány, és az ágyhoz sétálva, megadóan leült, onnan suttogta az angyalnak. - Most biztosan ostobának tartasz. Igaz? Én váltanám meg a világot, aki még saját magára sem képes vigyázni. Röhej!
Christen odaült a lány mellé, és lágyan megfogta a kezét. - Türelem! A felsőbb hatalom tudja, hogy mit csinál. Nem akarták, hogy kiválasztottként élj, mert úgy veszélyben lettél volna. Most azonban eljött az idő, hogy a képességeidet előhozzuk belőled. Azért vagyok itt, hogy megtanítsalak használni és felszínre hozni őket, és azért, hogy addig megvédjelek, ha kell önmagadtól is. Sebezhető vagy, gyenge, de minden egyes perccel erősödsz. Hamarosan már nem kell Darelhez hasonlók kábításain aggódnod. Csak higgy benne, hogy így lesz!
Angela bólintott, hogy megértett mindent. Szabad kezével megérintette Christen ujjait, de csak a levegőt nyomkodta. Ezért újra és újra próbálkozott, hiába. Végül feladta, és fintorogva ledőlt az ágyra. Ám pihenni nem tudott, mert a következő pillanatban csengettek, majd néhány perc múlva Melania dugta be a fejét a szobába.
- Kicsim, Dorina és Kevin van itt. Beengedjem őket? Tudsz beszélni velük?
Angela már magát a kérdést sem értette, mert nem volt tisztában vele, hogy miért is ne tudna beszélni a barátnőjével, és annak barátjával. De nem akart ostoba kérdéseken vitatkozni, ezért csak bólintott, és felült az ágyon.