Nagyjából egy órával később, Angela jókedvűen lépett a lakásba, mert még ott cikáztak a fejében az új élmények. Ám azonnal meg is torpant az ajtóban, mert különös hangok ütötték meg a fülét. Mintha valakik épp a bujaság élvezeteit gyakorolnák, méghozzá cseppet sem visszafogottan. Ijedten nézett Christenre, aki komolyan Melania szobája felé pillantott. Akkor már Angela is tudta, hogy mi az, még ha nem is látta, de már tisztán érezte a démon jelenlétét, és a levegő egyre izzóbb melegét. A szíve hevesen dobogni kezdett, a lelke szinte fájt, mikor a szobához közeledve, a folyosó végén megpillantotta Milant a földön fekve.

- Sajnálom – suttogta az őrangyal alig halhatóan.

Angela azonban nem foglalkozott vele, mert a démont kellett megállítania. Könnyes szemmel nyitott be az ajtón, és a lehető leghangosabban csapta be at maga mögött. Ám úgy tűnt, hogy senki nem figyel rá, ő pedig nem sokat látott a lehúzott redőnytől. Ezért felkattintotta a villanyt, és a szeme elé tárult a meztelen valóság. Melánia, aki ott ült csupaszon Darelen, és szinte öntudatlanul, vágytól izzva mozgott rajta. Úgy tűnt, semmi sem képes kizökkenteni ebből az állapotból, mert egyáltalán nem is érzékelte a külvilágot. Számára már csak a szeretkezésük létezett. A démon is tudta ezt, és a hatás kedvéért, Angelara emelte forró, hívogató tekintetét. De nem csak a szemével üzent a lánynak, hanem a gondolatain át is, amelyek tele voltak perverz szenvedéllyel. Angelaban felizzott a vágy ezek hallatán, és a vére is forrni kezdett.

- Gyere Angela! - áradt Darelből. - Megmutatom neked, hogy milyen az igazi szerelem. A tested égni fog a keserves vágytól, az öled beteljesülést akar, a mellbimbóid egy érintésért esedezve megkeményednek, a tűz pedig elárasztja az egész testedet. Akkor a nyelvemmel felkutatom minden porcikádat, betalálok minden eldugott helyre, hogy fokozzam az izgalmadat, amíg azt nem mondod, hogy csak engem akarsz.

Angela felnyögött a kéjtől, és be kellett hunynia a szemeit, mert úgy érezte, hogy már képtelen uralkodni magán. Hívta, vonzotta Darel, hiszen férfias, izmos, meztelen teste vibrált, arca markáns szépsége lenyűgözte, és egyre jobban érezte, elveszett. Hirtelen térdre is rogyott, és négykézláb kezdett mászni az ágy felé, mint egy megbabonázott kiscica, aki a gazdi szerető simogatására vágyik.

Darel halkan felnevetett, miközben belemarkolt Melania fenekébe, és még nagyobb iramra sarkalta az asszonyt. Majd hirtelen felült, és bekapva Melania mellbimbóját, erősen szívni kezdte. Az asszony szinte felsikoltott a kéjtől, amitől Darelből ismét kitört a nevetés, és úgy nézett Angelara, hogy az lássa, érezze, mindezt a végtelen szenvedélyt, neki is megadná.

A következő pillanatban Vajk repült át a plafonon, és mikor felmérte a helyzetet, nagyon elégedett lett. Látta Christen csalódott arcvonásait, és Angela tűzben égő szemeit. Mindez azt jelezte számára, hogy sikerrel járt, mégsem elégedett meg ennyivel.

- Törd meg! - adta ki az utasítást Darelnek. - Még ma a rabszolgádként akarom látni, aztán tőlem meg is ölheted. - Még egy utolsó pillantást vetett mindannyiukra, majd ahonnan jött, arrafelé távozott is.

Angela nem figyelt rá, ahogy senki másra se a démonon kívül. Egyre közeledett az ágyhoz, és mikor végre odaért, Darel verejtékes, a szeretkezéstől csatakos testét nézte.

- Gyere Angela, gyere! - hívta a démon, immár teljesen nyeregben érezve magát. - Vágyom a testedre, a magaménak akarlak tudni. Beléd akarok hatolni!

A lány ekkor Darel szemeibe nézett, és mikor a tekintetük egybeforrt, hirtelen megszólalt, maga sem értette miért. - „Et mini res, non me rebus subiungere conor, ita apage Diabolus!”

- Nem! - kiáltotta Darel, és ellökve magától Melaniát, felugrott az ágyról.

- „Deus summum Bonum! Deus habet cuncta!” - folytatta Angela. - „Ego dico: Si vis pacem, para bellum, memento mari! Vade Diabolus jugiter!”

Darel fájdalmasan felkiáltott. Hangja betöltötte az egész szobát.

- „Poena condemnatio!” - zárta le a lány, mire a démon, elvesztve erejét a földre rogyott. Angela ekkor a gondolataiba vette a falon lévő fakeresztet, felemelte, és egyenesen Darel szívébe szúrta, aki abban a minutumban porrá is vált.

Néma csend telepedett a szobára, csak Melania szabálytalan légzése, vágytól izzó nyögdécselése hallatszott, és ez a lányt is észhez térítette. Odahajolt az anyjához, és ugyanúgy, mint legutóbb, egy hatalmas pofont adott neki.

Melania ijedten nyitotta tágra a szemeit, mint akinek fogalma sincs róla, hogy hol van. Olyan erős fáradtság tört rá, hogy szinte abban a pillanatban el is nyomta az álom.

Angela fellélegzett, hogy most nem kap fejmosást a pofonért, ám legbelül nem nyugodott meg, mert érezte, mindez nem végződhet ennyire egyszerűen. Azért csak betakargatta alvó édesanyját, majd felállva kisétált a szobából, hogy megnézze az őrangyalt is.

Milan a fal mellett üldögélt a folyosón a sebeit gyógyítgatva, és láthatólag emésztette magát, amiért nem sikerült teljesítenie a küldetését. Mikor megpillantotta a lányt, szánakozva és sajnálkozva fordult felé. - Ne haragudj! Nem gondoltam, hogy ez lesz.

- Már vége – biztosította Angela, és bizonytalanul mérte végig az angyalt. - Ha emberi alakot öltesz, meg tudlak gyógyítani. Így nem vagyok benne biztos, hogy sikerül e.

- Menni fog! - szólalt meg Christen, majd mosolyogva a fejét rázta. - Egyszerűen elképesztő vagy! Honnan a csudából szedted ezt a szöveget? Én meg már azt hittem, hogy teljesen a hatalma alatt vagy.

- Ahhoz képest nem igazán akartál megvédeni.

- Ugrásra kész voltam, de ki kellett várnom a legutolsó pillanatot, mert a mentális erőd tökéletes volt, nem hittem, hogy ennyire könnyen befolyásolható lettél. De ez a szöveg? Honnan?

Angela Milan oldalától néhány centire helyezte a kezét, és úgy tett, mintha simogatná. - Nem tudom, csak úgy. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ezt kell mondanom. Tudod, Diabolus proponit, Angela disponit.

- Ez nem is így van – dünnyögte Milan nevetve. - Ember tervez, Isten végez.

- Na jó, de most pont így érvényesült – felelte Angela, már ő is mosolyogva. - Démon tervez, Angela végez.

Fordítás: „Et mini res, non me rebus subiungere conor, ita apage Diabolus!”-„Célom, hogy a dolgokon én uralkodjam, és ne azok rajtam, így hát távozz démon!”

„Deus summum Bonum! Deus habet cuncta!”-„Isten a legfőbb jó! Isten uralkodik mindenen!”

„Ego dico: Si vis pacem, para bellum, memento mari! Vade Diabolus jugiter!”-„Én mondom: Ha békét akarsz, készülj a háborúra, emlékezz a halálra. Távozz tőlem démon, örökre!”

„Poena condemnatio!”-„Örök kárhozat!”