Előzmény:

1. Egy új világba érkezés:

2520. szeptember 13. Föld. A Föld lakossága elérte a 16,5 milliárd főt. Ez a népsűrűség katasztrófához vezetet. A hatalmas energiaigény miatt fogytán voltak a nyersanyagkészletek, a globális felmelegedés számos települést tett lakhatatlanná a gleccserek olvadása miatt, és már csak védőruhában lehet közlekedni a levegő szennyezettsége miatt. Minden romokban. Az országok sorra estek egymásnak. Mindenki a másik ország takarékjait akarta megszerezni. Ez a háborúskodás, végül hatalmas társadalmi csődhöz vezetett. Már csak a legnagyobb, és egykor legerősebb gazdaságú országok maradtak fent, de ezek is komoly gazdasági gondokkal küzdöttek. Amerika volt a legfejlettebb ország ekkor. Területén az emberek gőzerővel dolgoztak a helyzet megoldásán.  Elkeseredettség, és félelem uralkodik a bolygón egészen addig, míg Charles McLein csillagász a csúcstechnológia segítségével felfedezett egy Földhöz hasonló, légkörű bolygót. Később kiderült, hogy nem is egy, hanem több száz ilyen bolygó van. Egy egész galaxisnyi. Az egyetlen baj hogy a legközelebbi bolygó 730 ezer fényévre van.

Ezért megkérték Christofer Branch tábornokot, hogy különleges űrhajójával kockáztassa meg az utat. Ez a különleges hajó az USS Omnium képes volt ekkora távolság megtételére. Branch csak azon aggódott, vajon elég megbízhatóak-e a koordináták és vajon nem egyirányú lesz-e az út. Az Omnium kapacitása 200 ember ebbe beletartozik az 50 fős legénység. Tehát 150 telepessel indulnak útnak az új galaxis felé. De az út nagyon hosszú, több tíz évig is eltarthat, ezért hogy az utasok életben maradhassanak, azok hibernált állapotban teszik meg a nagy utat.

15 év telt el indulás óta. Végre az Omnium elérte úti célját. Leszállópálya hiányában a bolygó körül keringett, míg utasai fel nem kelnek. 2535. november 20-án az amerikai küldöttség elérte az új bolygót, amit Új Földnek (New Earth) neveztek el. A csillagrendszert később Branch tábornok tiszteletére Branch-nak keresztelik. Elérkezett hát az idő, hogy megnézzék hova is kerültek. Fentről pont úgy nézett ki, mint a Föld. Nagy óceánok, és ugyanúgy, mint a Földön 6 kontinens. Csak a kontinensek alakja különbözött a Föld kontinenseitől. A bolygó légköre nem volt egészen tiszta, ezért először védőruhákban ereszkedtek a felszínre. A kontinens (ahol földet értek) elég mocsaras volt így elég nehéz volt közlekedni. De később dombok, síkságok tűntek fel. Gyönyörű mezők és érintetlen vadregényes táj fogadta az expedíciós csapatot. Az ég tiszta volt. Volt rajta pár kisebb felhő, de azok csak szebbé tették a tájat. Itt szúrta le (először) Amerika zászlaját (ami most az egész földet szimbolizálja) Christofer Branch. Későbbi elemzésekből kiderült, hogy a légkör nem veszélyes, így védőruha nélkül lehetett folytatni a munkát. Az első feladat egy tábor létrehozása, és a terület biztosítása esetleges támadás megelőzése végett. Nagy munkájuk nem volt a katonáknak, mert halakon, madarakon és pár szarvasra emlékeztető állaton kívül nem találkoztak semmivel.

Miután végeztek a tábor felépítésével, felkutatták esetleges civilizációk nyomait. Ezt az expedíciós folyamatot azért indították, mert a tábor környékén pár fémtárgyra bukkantak, amik nem tűntek primitívnek, sőt elég fejlett formatervük volt. Nem telt el sok idő az expedíció egy elpusztult városra talált a tábortól kb. 4-5 kilométerre, északnyugatra. A település központján valami kilövőállomás-féle lehetett. Ezt onnan tudták mivel a jelekkel, amit kommunikációra használtak, már a Földön is találtak ilyet. Először csak azt hitték puszta véletlen, de a fordításokból kiderült, hogy ez ugyanaz a nyelv. Így hát könnyű volt megfejteni. A kilövőállomás egy bizonyos „ugrókaput” juttatott az űrbe, aminek a feladata, hogy egyik kapuból a másikba transzportálja az utazót. Ez a felfedezés hatalmas örömöt okozott mindenkinek, hiszen ennek a kapunak a hatótava több 100 millió fényév. Csak egy bökkenő volt. A Földön nincs ilyen ugrókapu, de viszont megvan a tervrajza. Tehát vissza kell menni a Földre, ott is megépíthessék a kaput és így az út 15 évről 15 percre redukálódhat. Mivel Christofer Branch volt a telep vezetője, öccse Richard Branch ezredes ment vissza a Földre. Egy újabb 15-éves utazás után még 25 évet várni kellett, míg a Föld megépíthette a kaput. Ez a nyersanyaghiány miatt volt. Nem volt más választásuk,  az aszteroidákból kellett kinyerni a szükséges alapanyagot. Az űrbányászat meg még nem volt a legfejlettebb tudomány.

2575 januárjára végre működőképes volt az ugrókapu a Föld és az Új Föld között. Az Omnium szabadon szállíthatta az embereket egyik bolygóról a másikra, míg végül megkezdődhetett az optimalizálás.