-Miért, beteg vagy?

-Ja, nem! Doki a kutyám!

Mindig így járok, ha valakinek elmondom hogy megyek haza kutyázni. Az én csodaszép, okos Doki kutyám nem csak a nevében ilyen nagy valaki, hanem valósággal praktizáló gyógyító szakember. Mert mi lehetne annál nagyobb terápia a depresszióra, a rosszkedvre, mint amikor az embert hazatérve istenként üdvözli egy meleg, bundás, rosszcsont kishaver?

Dokinak nem véletlenül lett ez a neve. A családi legendárium már számontartott egy Dokit, aki életmentő ebzet volt. Nagyapám Bélfenyédről származott, s tizenhét éves korában, mikor bevonultak az oroszok, egy részeg ruszki a falhoz lökte és le akarta lőni. Németnek nézte citromsárga, hullámos haja miatt. Az akkori Doki odaugrott és megtámadta a katonát, így tudott nagytatám megmenekülni és génjeit átörökíteni. Később, mikor Nagyváradra jöttek lakni, a kutyát hozták magukkal, és nagy becsben tartották élete végéig. Még régen elhatároztam, hogy ha nekem valaha kutyám lesz, az ő tiszteletére Dokinak fogom hívni.

Az én Dokim úgy került hozzánk, hogy egy évvel ezelőtt ellenállhatatlanul feltámadt bennem a gyerekkori vágy arra hogy végre igazi kutyám legyen. Hetekig olvasgattam a fajtaismertetőket, a németjuhász volt a az első számú favorit. Kimentünk egy kutyakiállításra, és rövidesen már haza is akartam jönni, mert teljesen lelomboztak a csillagszati árak. Hát kinek van többszáz eurója egy fajtiszta kiskutyára? Egyáltalán micsoda baromság ez, hogy egy állatért ilyen összegeket kérnek? Tán aranyból van? Mielőtt még bánatosan elsunnyogtunk volna a helyszínről, édesanyám észrevette hogy a helyi kutyamenhely sátrában, egy ketrecben rengeteg édes kölyökkutya vár gazdia. Én vészhelyzetben kikapcsolok, az agyam elborul, lemerevedek és vörös foltok jelennek meg az arcomon, úgyhogy nem szoktam tudni mi történik körülöttem. A tény, hogy esély lesz egy igazi kutyára most is ezt a hatást váltotta ki belőlem. Bénán-kukán ácsingálltam, és arra sem emlékszem hogy s mint, de anyám kiválasztotta a kutyát. A legszebbet, a legédesebbet. Ingyen elvihettük, orvosi könyvvel, labdával. Az ölembe szorítottam a kis csomagot, és büszkén végigvonultam vele a városon. Öt méteres körzetben a hangyák is felfordultak, olyan bűzt árasztottunk.

A kis pocok miután hazaértünk azonnal a kádba került, a rajtam lévő összes ruhával együtt. Eleinte morcos, duzzogi képet vágott, acsarkodott az élelemért, haragban volt az egész világgal. Szegény kis árva, mi mindent kellett kiállnia ott a menhelyen, sok hasonló sorstársával együtt. Eleinte hagytuk hogy szokja meg szépen a környezetet. Aztán néhán ynap múlva már elkezdtem a kiképzést, és meg kell mondanom minta kutya lett belőle. Minden trükköt rövid idő alatt betanult, az ételért nem morgott már, megvigyorisodott a pofája. Jókedvű, játékos kutya lett belőle.

Egyszer aztán a szomszédék kutyája, egy irígy, idősebb szuka megtámadta és jól megrázta. Na szegény kis Dokim, akkor úgy megijedt a kutyáktól, hogy ha csak meglátott egyet rémülten menekült. Sehogysem akart többé barátkozni. Szerencsére volt nekem egy kedves ismerősőm, aki kutyaügyekben nagy szakértő, összefogtam vele és megterápiáztuk az elgyávult kölyköt. Sokszor és sokat vittem nyugodt, kedves kutyák társaságába, így lassan de biztosan helyreállt az önbizalma.

Doki eleinte az udvaron lakott, apu épített neki egy csodaszép kutyaházat. Hőszigetelt, dupla falú, és egyáltalán olyan komoly kis építmény, hogy magam is ellaknék benne. Persze a titkos terv az volt, hogy Doki szobalakó legyen, de aput erről meggyőzni szinte lehetetlen volt. Mert szerinte a kutyának kint a helye, mert ha beengedjük a házba, összepisil, összekakil mindent.

Én, a gazdi, rettenetesn megdühösödtem. Jött a tél, talán csak nem fogom hagyni hogy a drága kiskutya az udvaron fagyoskodjon, míg mi bent a meleg házban dőzsölünk! Fogtam őkelmét s felvittem a panellakásomba. Három nap alatt szobatisztaságra neveltem, de szüleim már nyagattak hogy ugyan vigyem már vissza az állatkát. Hiányzott nekik. Visszavittem, azzal a feltétellel, hogy a kutya a házban lakik ezentúl. ĺgy is lett. Most már megvan a saját helye, a saját játékai, a saját szokásai. Ő lett api és anyi szemefénye. Igazi, elkényeztetett kis herceg. Igazi személyiség. Persze apu lett a legnagyobb szövetségese. Igen, a fiúk összetartanak. Doki nem egyszerűen egy kutya, ő egy valaki. Okos és értelmes, beszélgetni lehet vele. Persze csak egyszerű kommunikációkat, de minden egyes esetben meggyőződök róla, hogy a barna bunda mögött egy érzékeny, művelt lélek lakozik. Klasszikus zenén nőtt fel, mert api mellett a műhelyben állandóan Paganinit meg operákat hallgatott. Ha valamit akar, közli, mondja. Ha éhes, felugrik rám, finoman szájába veszi a kezemet, húzza kicsit, elengedi, majd megiramodik, hátranéz hogy követem-e. Megmutatja, megböki az orrával az üres tálját. Ebből tudom hogy adjak enni. Ha sétálni akar, megböki, mutatja a pórázt. Ha beleegyezek, szólok hogy hozza a cipőmet. Hozza, akarom mondani száguld vele. Ha játszani akar, elém teszi a labdát, huzivonit (egy agyonrágott, húzgálható kötél), csipogó sünit, frizbit. Ha mondom neki szóljon apinak, kiszalad a műhelybe, és mutogat, vakog, hívja hogy jöjjön. Széles skálán helyezkednek el a hangok amelyekkel közli a szándékait. Reggel éles, vékony vakkantással jelzi ha mama felébredt, s anyu menjen be, adja oda neki a gyógyszert. Ha idegen jött, mély, rémisztő torokhangon ugat. Ha ennivalót kunyerál, nyüszög, mint kölyökkorában. Ha rosszat csinált s leszidom, bűnbánó arckifejezésel menekül az ágy alá, a rejtekhelyére. A problémamegoldó készsége minden várakozást felülmúl, pillanatok alatt rájön hogy nyissa ki az ajtót, hogy szerezze meg a szük helyekre begurult labdát, hogyan vegyen rá minket különböző feladatok elvégzésére. Az alapérzelmeken kívül, képes még az érzelmi azonosulásra, van büszkesége, meg tud lepődni dolgokon, mosolyog ha valami tetszik neki, utánoz, hazudik, szabályokat követ, erkölcsi érzéke van.

Rítusai vannak, csakúgy mint egy embernek. Itt van például a lefekvés ceremóniája. Villanyoltáskor bejön, finoman megnyalja a gazdi kezét (jóéjtpuszi), leellenőrzi ott vagyunk-e. Aztán elvonul a vackára, megkaparja (megágyaz), körbefordul egyszer-kétszer (mint ahogy mi is elhelyezkedünk, keressük az ideális poziciót) lehuppan és nagyot sóhajt. Időnként még horkol és nyüszög is álmában.

Dokinak rengeteg elnevezése volt már: nyuszifül kutya (mert olyan selymes a fülecskéje mint egy nyulacskának), malac-disznó paraszt kutya, pockos, szarzsák pickes-pockos, puruttyazsák, kódus-kéregető, cunika, gasztro-guru, gourmé, haspók, totyak-Marci haver, pisigép, professzor úr, kardiológus szakember, doktorandusz kolléga úr, a Nagyherceg, a falkavezér, az alfahím helyettes (mert api az alafahím), altábornagy úr (mert a tábornagy én vagyok, a gazdi), alezredes, és minden katonai rangok, ezenkívűl cicabűvölő, zabagép, harcos véreb, szívhang specialista. Ez utóbbit azért kapta, mert teljesen véletlenül megtudtuk hogy a japán nyelvben a Doki-Doki szópár a szívhangot jelzi, és mit ad Isten, az én kutyám nyakán, hátulnézetből, ott ahol a barna és a fehér bunda elválik egymástól egy szívritmus görbéje rajzolódik ki.

Csányi Vilmos szerint, „a kutya valaki, és (...) a benne lévő lelkecske talán nem is olyan pirinyó. Az ember teremtette jókedvében, a maga hasonlatosságára. (Csányi 267)”

Az én Dokim is valaki. Társ a bajban, vígasztaló, gyógyító erő, amely minden pillanatban a rendelkezésünkre áll. Sosem tart haragot, nem vádol, hanem feltétel nélkül szeret.  Nagyon sajnálom azokat akiknek nincs kutyájuk, mert nem tudják miféle értékes barátságot veszítenek. Legfőképpen pedig azokért a dühös, szemüket forgató, hisztis öreg nénikért fáj a szívem, akik sportot űznek a kutyagumi vadászatból, és lefüggönyzött ablakuk mögül árgus szemekkel lesik az arra tévedő kutyasétáltatókat. Emberek! Tartsatok kutyát, vagy bármilyen más állatot! Popper Péter szavaival élve: mondjunk mancsot!.

Csányi Vilmos.Bukfenc és Jeromos. Hogyan gondolkodnak a kutyák? Vince Kiadó, 2005.

Videók rólam és Dokiról:

Kiképzés:

http://www.youtube.com/watch?v=CLIB0hCQdRs

http://www.youtube.com/watch?v=RGuLPgpNa1k

Doki csajozik:

http://www.youtube.com/watch?v=nYLBAMSUYcA

http://www.youtube.com/watch?v=1y_xI9uCQeQ