Mira ijedten kapálózott, de amikor háta a falnak ütközött, és a száját befogó férfi, előtte állva csitítani próbálta, ijedtében valóban el is hallgatott, mert támadójában felismerte azt az idegent, aki napok óta leskelődik utána.

- Cssss! - suttogta a férfi, és hogy nagyobb nyomatékot adjon akaratának, még erősebben szorította a lány száját. - Maradj csendben és ne mozogj!

Mira tekintete elárulta félelmét, és eszébe sem volt megmoccanni. Érezte az arcán a hűvös ujjakat, és a testének döntött másik test apró, ideges rezdüléseit. Rémület kapta el, mert nem tudta, nem értette mi folyik körülötte. Abban reménykedett, hogy Pete megunja a várakozást, utána jön és megmenekíti, vagy bárki más, akinek feltűnik, hogy nincs sehol. Percek múlva nyílt is az ajtó, és Mira azonnal megérezte Markus egyedi, mámorító illatát. Jelezni akart, tenni valamit, hogy a férfi észrevegye, de ekkor az idegen olyan áthatóan a szemébe nézett, és olyan közel hajolt hozzá, hogy azonnal ledermedt tőle. Már csak gondolatban hívta Markust, aki mintha érezte volna, beljebb akart menni, és alaposabban körülnézni, mikor egy fiatal fiú megállította.

- Bocs haver, beengedsz? Ki kell cserélnem a nadrágomat, mert odalent egy tündibaba leöntött – közölte Pete, majd nemes egyszerűséggel bement a szobába és kitolta Markust. Még az ajtót is becsukta utána, majd csendesen felsóhajtott. - Ez nagyon meleg volt.

Az idegen Mira tekintetében kutatott, miközben lazított ujjai szorításán, de még nem engedte el, mert nem lehetett biztos benne, hogy a terep tiszta. Lassan kidugta a fejét a szekrény mögül, és a szemével intett a fiúnak, aki bólintva az ajtóhoz ment, és résnyire kinyitva azt ellenőrizte, hogy vannak -e a folyosón. Majd, mikor nem látott veszélyt, belülről bezárta az szobát, és visszasétált a szekrényhez.

- Tiszta – mondta hangosabban, mire az idegen ismét Mira szemeibe nézett.

- Nem foglak bántani – suttogta neki. - Elengedlek, de ígérd meg, hogy nem sikítasz. Rendben?

A lány kétkedve nézte az idegent, de azért beleegyezően bólintott, hogy jelezze, nem akadékoskodik, és nem csinál jelenetet.

A férfi még egy kicsit engedett a szorításon, miközben egész testével eltávolodott Miratól. Mikor az ujjai már alig értek a lány szájához, és az még akkor is csendben volt, egészen elengedte, majd védekezőn felemelte a kezeit és zsebre dugta őket, ezzel is mutatva, hogy betartja a szavát, nem bántja.

Mira a sírással küszködött, ami a levegő hiányában eddig nem jött ki rajta, most viszont szabad utat engedett kétségbeesett könnyeinek. A férfit nézte, majd Petet, aki addigra odaállt melléjük, és a következő lépésre várt.

- Mi.. mi ez? - kérdezte végül a lány, letörölgetve ázott arcát. - Mit akar tőlem? Miért követ folyton?

- Nézd, én nem akarok semmi rosszat, nem akarlak bántani, és nem akartalak megijeszteni sem.

- Pedig sikerült. A frászt hozta rám tegnap is és ma is. Mit akar? - tudakolta tovább, majd hirtelen Petere nézett. - Ő is a terv része volt?

- Nem volt más megoldás – nyugtázta a férfi csendesen.

- Más megoldás? Mégis miről beszél? - Mira kissé felemelte a hangját, mire Pete rosszallóan rámeredt.

- Halkabban!

- Miért? Mi ez az egész? - kérdezte a lány, de a hangját egyáltalán nem csillapította le. - Mit akarnak, és kik maguk?

- A nevem Dann Person. Szabadúszó archeológus vagyok, azon kívül pedig Perseus leszármazottja.

- Tessék? - Mira tátott szájjal nézte hol Dannt, hol Petet, és kezdte azt hinni, hogy valami idétlen valóságshow részese, akik mindent kiderítettek róla, és most épp készülnek hülyét csinálni belőle. Ez egyáltalán nem volt az ínyére, és a fejét rázva az ajtó felé indult. - Ez igazán ízléstelen tréfa!

- Ez nem tréfa – felelte a férfi, és mielőtt a lány az ajtóhoz ért volna, elkapta a karját. - Ez a valóság.

- Na persze! - Mira kirántotta a kezét, majd egy idétlen kacaj kíséretében megfordult, és úgy pislogott Dannra, mintha valami elmebeteg volna. - Még hogy a valóság? De hisz Perseus csak egy mítosz, a görögök képzeletének a szüleménye, semmi több.

- Ezt hiszed?

- Igen, ezt – felelte a lány, és állta a rá szegeződő pillantást.

Pete kezdte unni ezt az egyetemes társalgást, ezért odafordult Dann felé, és értetlenkedve széttárta a karját. - Mi a csudára vársz még? Mutasd meg neki!

Mira szemében felcsillant az érdeklődés. Ezt látva a férfi sóhajtott egyet, majd lehunyta a pilláit, és egyszerűen eltűnt. A lány hiába meresztette a szemét, nyomát sem látta Dannak. Még a kezét is kinyújtotta, hátha megérzi hátha észrevesz belőle egy apró jelet, de hiába. Ám akkor a háta mögött valami megragadta Markus kabátjának gallérját, és egy mozdulattal lerántotta róla. Mira érezte ahogy a bélés végigcsúszik a karjain és a hátán, majd megfordulva már csak a földre hullott dzsekit látta, ami mögött hirtelen megjelent Dann izmos, erős alakja.

- Ez nem trükk volt, ugye? - pislogott a férfire, és érezte, hogy csak nehezen tér magához ettől a különös látványtól. Most már mindent tudni akart, és esze ágában nem volt addig felhívni magára bárki más figyelmét, míg meg nem tudja az igazat. Elgondolkodva sétált oda az ágyhoz, amire aztán le is ült, csakhogy ne essen össze attól, amit hallani fog. Mert, hogy olyasmi lesz, amitől az ájulás fogja kerülni, abban egészen biztos volt.

- Ez valóban nem trükk – kezdte Dann, és lassan odasétált a lány elé. - Tudom, hogy ismered és szereted a görög mitológiát. Úgyhogy nem hiszem, hogy sokat kell magyaráznom neked. Tudod ki Perseus, ahogy azt is hogy miket tett az ókori regék szerint. - Miután Mira bólintott, a férfi folytatta. - Perseus láthatatlanná tévő sisakot viselt, amit Athene Hadestól hozatott el neki, és sarut, amit Herme s adott, na meg pajzsot, amikben legyőzte annak idején Meduzat. Az utódainak generációjába fokozatosan beépültek ezek a képességek. Ezért van az, hogy én már képes vagyok felvenni akár egy versenyautó sebességét, láthatatlanná tudok válni, és a testem is öngyógyító lett. Pete unokaöcsém pedig – mutatott a fiúra. - Castor leszármazottja, aki Zeusz fiával együtt kelt ki egy hattyútojásból. Ért az állatok nyelvén, és bármeddig kibírja a víz alatt. Te pedig – nézett bele a lány aggodalmas, riadt szemeibe -, Harmonia Istennő leszármazottja vagy. A szeretet, az összefogás, a szépség, a vidámság és a művészetek uralkodó ereje.

Mira még mindig nem akarta elhinni, amit hallott, és már kész volt, hogy hárítson, mikor eszébe ötlött egy mondat Markustól, aki szintén Harmoniahoz hasonlította őt. Nézte Dannt, majd Petet, és hirtelen úrrá lett rajta valami megmagyarázhatatlan rémület. - Harmonia – suttogta síróssá vált hangon, és reszkető ujjait végighúzva az arcán felpillantott. - Markus, a barátom is ezt mondta.

Dann váltott egy sokatmondó pillantást a fiúval, miközben kezeit összefonta a mellkasán. - A barátod? Én a helyedben inkább távol tartanám magam tőle.

- Távol? De miért?

- Mert ő Baltagor, a lernéi hidra utóda. Egy vámpír és egy démon keveréke – mondta Pete olyan könnyedén, mintha csak azt közölte volna, hogy holnap sütni fog a nap.

- Egy vámpír és egy démon? - Mira arcszíne egészen fehérré változott és az ájulás kerülgette. Egy pillanatig biztos volt benne, hogy azonnal a padlón köt ki, és úgy kell majd felmosni. Nem is értette, hogy sikerült összeszednie magát annyira, hogy a remegésen és a könnyein kívül nem látszott rajta a megilletődöttség.

- Igen. Baltagor egy hüdra vámpírdémon. Gyakorlatilag sebezhetetlen, és hatalmas bűverővel bír – magyarázta Dann együtt érző hangon. - Ezért sikerült téged behálóznia néhány pillanat alatt.

Ahogy a férfi elhallgatott, a szobában csend lett, és mindnyájan a másikra vártak, hogy az tesz, mond vagy kérdez valamit. Végül Pete volt, aki fiatalos temperamentumával nem bírta tovább elviselni a néma perceket, és lehuppanva Mira mellé, lazán átkarolta a vállát.

- Nyugi! Nem te vagy az egyetlen, aki beleesett a csapdájába.

Persze ez a lányt cseppet sem vigasztalta, sőt ha lehet, inkább még jobban felkavarta az érzelmeit. Sírva rázta a fejét, és valami értelmes magyarázat után kutatott, mert nem tudta, nem akarta elhinni a hallottakat. Végül lerázta magáról a fiú karját, és felállva odalépett Dann elé. Bár a lábai úgy reszkettek mint a nyárfalevél, és hirtelen rátört a didergés is, azért megtett mindent, hogy tartsa magát.

- Honnan tudja ezeket? Mi a bizonyítéka, hogy ez az egész igaz? A mítoszok csak feltételezések, nincs semmi alapjuk. A keresztény hitvallás csak egyetlen istent ismer el, ahogy a legtöbb más vallás is. A sok istenségről szóló regék csak a képzelet szüleményei.

- Igen, sokan ezt hiszik. Épp ezért tudott mégis fennmaradni, és lassan átalakulni emberi formára. Ismered a mitológiát, tudod, hogy régen az istenek érintkeztek az emberekkel, és vannak közös utódaik. Ahogy eltűntek az istenek legendái, úgy keltek életre az embereké. Az én dédapám annak idején elmondta a történetünket, ahogy neki is az ő nagyapja. A mi családunkban ez nem halt ki. Mindig is tudtuk, hogy honnan származunk, és azt is, hogy mire vagyunk képesek. Talán egy hétköznapi embernek ez hihetetlennek tűnik, de nekem természetes. Pete is sokáig rágódott, mire belátta, hogy igaz minden, mert álmában megjelent neki Castor, és arra biztatta, hogy vállalja fel a származását. Most rád is ez vár. Vagy elhiszed amit mondok, vagy megvárod míg az égiek küldik neked a jelet.

Az álomról Miranak azonnal beugrottak az éjszakai képek, és kezdtek értelmet nyerni. Mégsem akart hinni a férfinak, mert az azt jelentené, hogy beleszeretett egy vámpírdémonba, aki csak szórakozik vele, és aki odakint... akinek kis híján... Nem, ezt semmiképp nem tudta megemészteni.

- Markus egy démon – motyogta keserűen, és a fájdalom átjárta a szívét. - Ez biztos?

- Igen az. Azért akartalak minél előbb figyelmeztetni, mert láttam, hogy túlságosan belegabalyodtál.

- Belegabalyodtam? - Mira a fejét rázta, és elfordulva az ablakhoz sétált. - Én azt hiszem, hogy ez jóval több annál. Kis híján odaadtam magam neki.

- Tudom – nyugtázta Dann. - De nem tetted, úgyhogy nincs miért aggódnod.

- Nincs – mondta a lány is, miközben belülről rázta a zokogás, hiszen nem csak a teste vonzódott a férfihoz. Úgy érezte, egyszerűen beleszeretett.

- A démonok sajátossága, hogyha odaadod magad nekik, akkor a rabszolgájukká válsz, hacsak nem döntenek úgy, hogy egy az egyben megölnek. - Pete is felállt, és a lány után menve az arcát kutatta. - Ahogy a kocsiban egymásnak estetek, már azt hittük, hogy ott közbe kell avatkoznunk. De szerencsére a dolog csak egyoldalúan sült el.

A fiú direkt kétértelmű és lényegre törő szavakat használt, ezért Dann rá is szólt. - Pete! Elég!

Mira arca hirtelen elvörösödött a szégyentől. Nem elég, hogy Kate tisztában volt vele, hogy mi történt az autóban, mint kiderült, Dann és Pete is végignézték, ahogy Markus megszerezte neki a gyönyört. Egyszerre lett kétségbeesett és dühös. Ordítani, tombolni vágyott, pedig ez egyáltalán nem volt szokása. Igen, ha jobban belegondolt, ő mindig vidám, nyugodt és kedves volt mindenkihez. Megpróbálta a dolgok pozitív oldalát nézni, és ha lehet, átadni mindenkinek azt a szeretetet, amit ő is érzett. Ha Harmonia is ilyen volt, akkor valóban nem kizárt, hogy ő is egy a leszármazottak közül, ahogy minden bizonyára az édesanyja is, hiszen ő is ezekkel a tulajdonságokkal büszkélkedhet. El is határozta, hogyha hazaér, minderről megpróbál beszélni vele, hátha megerősíti vagy épp cáfolja majd a feltevéseket. Addig azonban volt még valami, amit nem tudott, és ami kifejezetten érdekelte. Méghozzá az, hogy mire fel ez a mítoszi összejövetel, aminek ő akaratlanul is a részese lett. Ezért megfordult, és ismét csak Dannt kérdezte, mert úgy látta, hogy ő az, aki szinte mindenre tudja a megfelelő választ.

- Oké, tegyük fel, hogy igaz amit mond. De mégis mit akar tőlem a démon? Mit ér el vele, hogy udvarol? És maguk honnan tudták meg? És miért akarnak megvédeni tőle?

A férfi merengve lehajtotta a fejét, és kezeit ismét a nadrágja zsebeibe dugta. - Baltagor egy csillagászati előadáson tűnt fel. Egy ismerősömtől tudta meg, hogy az archeológia mellett a görög mitológiával is foglalkozom. Leginkább Harmonia érdekelte, és az a nyaklánc, amit Hephaistos készített neki. Valamiért úgy éreztem, hogy nem szabad szem elől tévesztenem, főleg miután a liftben holtan találtam az asszisztensemet. Valaki felhasította a mellkasát, és kitépte a szívét. Úgy gondoltam, hogy ez a valaki csakis Baltagor lehetett, ezért követtem. Ide jött a városba, és feltűnően sokszor figyelt téged, közben pedig éjszakánként emberekre vadászott, és a vérükből, húsukból táplálkozott. Innen tudtam meg, hogy csakis egy démon lehet. Az pedig, hogy melyik fajta, már nem volt nehéz kitalálni, mert láttam a nyakában lógó láncot.

Mira gyomra felfordult a szavak hallatán, és mert belegondolt abba, hogy az a száj, ami azelőtt emberhúst evett, őt csókolta. Eszeveszettül émelygett, ezért az ablakpárkánynak támaszkodva igyekezett minél mélyebb levegőt szívni. Dann azonban nem hagyta abba.

- Harmonia neve természetesen harmóniát jelent. Az aurád egyszerűen annyira erős, hogy bárki, aki kicsit is ért hozzá, kitalálhatja ki vagy. Mérföldekről kiszúrható és érezhető, és szerintem ezt te is nagyon jól tudod. Ahogy azzal is tisztában vagy, hogy igazat mondok.

A lány könnyezve bólintott, mire Pete ismét lágyan átölelte és magához húzta, hogy így nyújtson neki támasztékot és vigaszt. - Sajnálom Mira – mondta, és a hangja valóban együttérzésről tanúskodott. - Most erősnek kell lenned, még ha nehéz is. Ki kell derítenünk, hogy mit akar Baltagor.

- Nekünk? - szipogta a lány, és kézfejével letörölte a könnyeit. - Mégis hogyan?

- Tovább kell játszanod – volt az egyszerű és mindent elmondó válasz Danntól.

Mira ijedten nézett rá, és szinte azonnal a fejét rázta. - Nem!

- Muszáj! Ha most meghátrálsz, nagyobb baj következik. Egyelőre még nem tudjuk, hogy mire megy ki ez az egész, de ki kell derítenünk. Egy hüdra démon nem nagyon mozdul ki a lakhelyéről, csak a környéken vadászik. Oka volt rá, hogy eljöjjön hozzád. Tudnunk kell, hogy micsoda!

- Akkor kérdezd meg tőle! - harsant fel a lány, és már teljesen elege volt ebből az egész beszélgetésből. Elfordult, és a szoba végébe sétált, majd vissza, mintha csak a helyét keresné. Nem nézett a fiúkra, de magán érezte a pillantásukat. Félt, rettenetesen félt, jobban mint eddigi életében bármikor. Szeretett volna elbújni minden és mindenki elől, vagy elmúlni, meghalni, mert úgy gondolta, ennél a helyzetnél az is csak jobb lehet. Az agya tompa volt, a teste fáradt, és a szíve olyan nehéz, mintha a földkerekség minden bánatát magában hordozná.

Mindezt Dann is látta, és lassan odasétálva a lány elé megállította, és megfogva a két karját, a szemeibe nézett. - Melletted leszek, ha kell éjjel és nappal is. De végig kell csinálnod! Érted?

Az érintés ismerős volt a lánynak, hiszen Dann éppen ugyanígy fogta meg a karjait előző nap is a sarkon. De most mégsem ez volt az az érzés, ami felkavarta, hanem sokkal inkább az az erő, ami a férfiból felé áradt. A szemei olyan tiszták voltak, olyan fenségesek, hogy abból merítve, szinte azonnal jobban is érezte magát.