Helyszín: Nagyvárad, okmányiroda a városházán

Időpont: 2010 december

Belépett az intézménybe és elcsodálkozva nézett körbe. Minden csillogott-villogott, a csempéken pikk-pakk elcsúszhatott volna az ember ha nem figyel. Akkurátusan megszemlélte a képeket a falon, aztán az egyik unatkozó kisasszony rámordult:

-          Miben segíthetek?

-          Buletint szeretnék csináltatni.

-          Micsodát kérem?

-          Buletint.

Értetlenkedve, fintorogva meredt rá a kisasszony. Janika nagyot sóhajtott, majd előkaparta a kis kártyát, és megmutatta:

-          Ezt ni, mer lejárt.

-          Értem, tehát személyi igazolványt parancsol.

-          Azt, azt.

Hű a keservit, de nehezen tud szót érteni a saját fajtájával, mióta bevezették hogy magyarul is lehet adminisztratív ügyeket intézni a városházán. Csupa-csupa nyakatekert kifejezés.

-          Még nem járt le az érvényességi idő. – közölte unottan a hölgyike. – Milyen igénylés ez? Illetékmentes? Vagy illeték köteles?

-          Az kérem, micsoda, az hogy illeték köteles?

-          Azt jelenti fizetni kell érte.

-          Hű, a keserves Úristenit! Aztán mennyit?

-          Az attól függ. Van lakcímet igazoló hatósági igazolványa?

-          Nincsen olyanom. Hát de az nem ugyanaz? Mer a buletin azaz személyi igazolvány is azt mutatja hogy hol lakik az ember... nemigaz?

A hölgy unottan legyintett és szélsebesen pötyögtetni kezdett a számítógépen. Aztán megkérdezte:

-          A levelezési címe más-e mint a lakcíme?

-          Nem, kezitcsókolom, még nem.

-          Mivel indokolja az igazolvány lecserélését?

-          Hát eladtuk a lakást és elköltöztünk. De a feleségem, a Mancika nem tud eljönni, mert nem bírja a lába. Nem lehetne hogy az övét is megcsináltassam?

-           Hpo HpoHozzon közjegyző által hitelesített igazolást a hölgy állapotáról, felhatalmazási bizonylatot, jegyzőkönyvi kivonatot, de ebben nem én vagyok már az illetékes hanem menjen fel az első emeletre és ott keresse az ügyintézőt. Nekem erre már nincs rálátásom.

-          Rá...micsodája? És mi az a hatalmazás?

Közben egy csapat munkás kujtorgott be az irodába és nagyot rikkantottak:

-          Mi a feladat?

-          Ki kell cserélni a járólapokat, mert néhány eltörött. A nyílászárókkal is probléma van.  – ugrált az irodafőnök.

A munkások főnöke megvakarta a fejét:

-          Tessék má elmondani magyarul, mert egy kukkot sem értettem!

-          Eltört egy pár padlócsempe, meg le kell szedni az ajtókat és az ablakokat! – okosítja ki Janika.

-          Kösz, öregem.

Közben a hölgy elkámpicsorodva kínlódott tovább, és aztán megkérdezte:

-          Mi az új lakcím?

-          Körösszegapáti, Magyarország.

-          De bácsi kérem! Akkor már nem itt kell személyi igazolványt csináltatnia!

-          Hanem hol?

-          Hát Magyarországon!

Janika sápadtan reszket, a munkások részvéttel nézik ahogy összekapirgálja iratait és kiódalog. Az egyik még utánaszól:

-          Ha akarja segítek, mi egy éve költöztünk ki Keresztesre.

-          Köszönöm, majd elrendezem. Hanem mondja csak, ott is ilyen nehezen lehet szót érteni?

-          Nem, dehogy. Ott már magyarul beszélnek.

-          Hát legalább valami jó hír. Na az isten megáldja.

Azzal fogja magát és vidámal kitrappol. Megy a másik világba, ahol nincsenek nyílászárók, rálátások, hatósági igazoló valamik és illetékek. Ahol még beszélik a tiszta anyanyelvet.