Játék:

Tippeld meg ki írta ezt a részt: Bori vagy Eszti. Éjfélig lehet próbálkozni, akinek sikerül eltalálni, ajándékot kap! A jutalom egy e-book Bori könyvtárából, hogy még jobban rátapadjatok az olvasásra.

BERTOLD, A TELJESEN BÉNA

 

   A következő napok akár nyugalomban is telhettek volna, ha nem teszek mély benyomást Kriszta főnökére. De legnagyobb szerencsétlenségemre azt tettem és Macskási Huba folyton hívogatott, meg üzengetett hogy átgondoltam-e már az ajánlatát, mert ő pont ilyen talpraesett, csinos hölgyet keres maga mellé. Hát azt lesheted apukám, előbb megyek nehézgépkezelőnek, mint hogy egész nap döglött nyulakat szagolgassak. De hogy a fenébe rázzam le?

Ráadásul 6 nap múlva tényleg karácsony és én magam vagyok. Még sosem töltöttem egyedül ezt az ünnepet, de majd csak kibírom valahogy, hát istenem, nem én leszek az egyetlen a világtörténelemben akivel ez megesik. Karácsonykor úgyis olyan szép filmeket adnak a tévében, igaz hogy mindet láttam már vagy ezerszer, de a Vadon szaván még így is tudok bőgni.

Talán be kéne szereznem nekem is egy kutyát. Vagy egy farkast. Macskát, hörcsögöt? Nyulat???  Jézusom, szánalmas vagyok. Na sebaj, itt van nekem a kirakóm. El ne felejtsek szólni anyámnak hogy idén valami mást kérek, ez teljesen kikészít. Pont olyan mint az életem: a padlón hever és darabokban...

Rá is csörögtem, bár nem is annyira az ajándék miatt, csak úgy éreztem muszáj beszélnem valakivel aki megnyugtat, fevidít és egyáltalán normális ember. Két csörgés után fel is kapta:

 - Szia Tulcsikám, mi újság?

 

 - Szia anya, semmi különös, csak...

 

 - Naaa, mi a baj?

 

 - Mondom hogy semmi, csak gondoltam felhívlak.

 

 - Idefigyelj, engem nem tudsz becsapni, hallom a hangodon hogy valami van. Jaj, mielőtt belekezdenél, jó is hogy hívsz, már szólni akartam hogy a karácsonyt itt töltöd. Jönnek apád nagybátyjáék is, tudod a Berci bácsi meg a Böske néni izépusztáról vagy honnan, ja igen, Mezőhegyesről, mindegy, az isten háta mögül na. Már elújságoltam nekik hogy te is itt leszel, nagyon várják! Te Tulcsi, ne haragudj meg, de nem bánnám ha elhívnád valami ismerősödet is, ne érts félre, nem azért, de tudod ezek az idős emberek olyan maradiak, nem akarom hogy egész este az legyen a téma hogy egyedül vagy, ráadásul még egy gyereked sincs.

 

 - Anya!

 

 - Jó tudom, persze, csak a Berci bácsiék miatt. Ha már elvonatoznak ilyen messzire, hát legyen nekik minden a szájuk íze szerint, régen nem volt ám divat ez a szingliség, meg nagy függetlenség. Neked semmit nem kell csinálnod, én megfőzök, előkészítek mindent, csak gyertek, rendben? Egyébként mit is akartál mondani?

 

Hát ezért nem szoktam felhívni anyámat.

Most mi lesz? Honnan szerzek 6 nap alatt pasit? A számítógépre sandítottam és tudtam hogy csak ez az egy lehetőség van: kölcsönzök egyet. Újabb telefon, de mostmár Krisztának, aki bediktálta az útmutatót meg a kódot és néhány perccel később már az ideális szemszín, hajszín stb kitöltésével foglalatoskodtam. De ennél már gondosan ügyeltem rá hogy ne legyen túl helyes, okos, beszédes, egyáltalán ne legyen túl sok benne semmi. Csak egy egyszerű, normális pasit akartam, akivel eltölthetek néhány nyugodt órát.

Hát mit mondjak, meg is kaptam.

 

Az este jól indult, egy nagyjából velem egyidős, teljesen átlagos külsejű barna fickóval állítottam be a családomhoz, Böske néni és Berci bácsi legnagyobb megelégedésére. Még jó hogy az öregek szinte teljesen süketek voltak, ugyanis az újdonsült Don Juanomról kiderült hogy olyan hangja van, mint egy háromnapos kiskacsának. Hát könyörgöm, azt nem kérdezték milyen hangja legyen!

Anyámon láttam hogy feszül a cérna és már alig tudja visszatartani a röhögést. Mindennek a tetejébe a szerencsétlent úgy hívták hogy Koplászki-Szünyő Bertold, amit nagyjából ötször kellett elhápognia a drága Böske néninek, merthogy nem értette szegény. Hja, ezek a modern nevek!

A hapsi esetlen volt és bénázott, nem tudom hogy anyám fura ábrázata miatt, vagy csak úgy alapból, de teljesen kezdőnek tűnt. Először is leette magát halászlével, majd amikor a szalvétáért nyúlt hogy letörölgesse, még a sószórót is felborította, mire az idős asszony elkezdett jajveszékelni hogy ez bizony nem jó jel és elkezdte az asztalt köpködni. Aztán Koplászki-Szünyő Bertold felpattant hogy összetakarítsa, mialatt az ingujját megmártogatta a levesestálban, amit ezután szépen végigcsöpögtetett anyám féltve őrzött, hófehér damasztabroszán. A pulykát már nem is mesélem. Berci bácsi meg is jegyezte hogy milyen kedves fiatalember csak kár hogy ilyen ideges, persze tudja ő hogy a szerelem milyen csudákat művel az emberrel.

Ettől fogva aztán hallgathattuk ahogy elmesélte az összes fiatalkori élményét, ami úgy két órán át tartott. Közben felfaltuk az összes süteményt és megittunk vagy 4 kávét, ennek ellenére Böske néni mégis elszunnyadt egyszer, de nem baj, ő már kívülről tudta úgyis. A kísérőm egész este meg se mert mukkanni, csak időnként felborított vagy leejtett valamit hogy megtörje az öreg monológját, akit viszont ez egyáltalán nem zavart, gondolom nem is hallotta.

Végül nagy sokára elbúcsúztunk, a fickót már a kapuban elhajtottam, hazaérve pedig kiterülve az ágyamon megfogadtam hogy soha de soha többé nem nézek a Pasikölcsönző Kft. felé. Soha.