3. részlet

     A szoba enyhe sárgás lámpafényben úszott, s a monitor fehéren izzott arcom előtt. A kettős fényjátékban is fellelhető volt egy kis árnyék a szám végén. Ez a sötét folt a mosolyomat dicsérte. Én is éreztem, hogy az arcomon bizonyos izmok összehúzodtak, számon megfeszült a bőr, s szívem is új ütembe csapott át.
     A világító képernyőn egy név is volt. Murdáni Zsolt. Ő volt a célpontom. Egy gyilkos, de nem akármilyen, ő egész családjával végzett. Megvárta, míg leszállt a hajnal, s egy konyhakéssel végig járta a szobákat. Megölte húgait és szüleit, míg azok aludtak. Egyedül az apának volt esélye az ellen állásra, mert a felesége kétségbe esett kalimpálása felriasztotta. De az ősz hajú alul maradt remegő kezeivel. Sikoly vagy kiáltás, egy csepp sem szólalt egész végig. Ahogy járt emberről emberre, mindenkinek betapasztotta száját a saját kezével, míg a végzetes döféseket ejtette. Csak másnap reggel a szomszéd talált a családra, s a fiúra, aki az ágyában aludt.
     Az ügyet visszatartották a médiától, nem akarták szítani a sátánistákat. S egy jó ügyvéddel, magaviselettel, és kellő örökölt pénzzel már szabadlábon volt Zsolt. Bizonyítékok ellenébe, a járandó kezelés nem a gyilkolás hajlam megoldására hajlott, hanem a családi veszteség feldolgozására. 
     Belül éreztem, hogy ő volt a tettes, s talán a hasonló vádak biztattak, mint a testi sértés, nemi erőszak, és a távol tartó nyilatkozatok. 
     „Tegyük fel, hogy nem ő végzett a családdal. Akkor most itt van ez a családi és kapcsolati viszonytól mentes, másokra veszélyes alak. Plusz esetleg egy jó ügyvéd, aki mindig kirángatta. Sajnos, Zsolt nem tűnik túl tisztának, és engem meg emészt a démon savam.” Ha pedig még bűnösebb elméje, mint az gondoltam volna, annál jobbat teszek a világnak is. Mert habár nem makulátlan lelkem van, megmaradt még talán a jó a szívemben.
     Hátra dőltem, s kezeimet tarkómra helyezve szívtam nagyot a levegőből. Nagy dolgot terveztem, s féltem, hogy valósítsam meg mindezt. Ugyanekkor a kíváncsiság, s a belső gonoszkáim már készülődtek a fogásra. „ Ó apám, ha te ilyenre tanítottál volna.” Behunytam szemeimet, s a következő lélegzettel bealudtam.
     Újra szülöttévé tett az álomvilág, én meg vártam a játékát. Egy fehér fallakkal körbezárt térben voltam, de fölöttem látni lehetett a szürke eget. Sötétbarna széken ültem a szoba közepén, s körülöttem a három fenevad feküdt.  Már nem aludtak. Felvont fejjel figyeltek engem, s testük nem rezzent. Apám léptei visszhangoztak a falakról, s elém sétált.
- No lám, lám. Rég nem láttalak. – egyik kezét igényesen hátra rakta, s másikat állára helyezte.
- Egy hónapja már. De ugye tudod, hogy csak a képzeletem szülötte vagy?
- Az meg lehet, hogy már nem élek. Nem szívom azt a levegőt, mint te, s már nem is dobban szívem, de attól még apád maradok. Ugye? – keze pedig beszédjére hullámzott.
- Tessék? Ezt most nem nagyon értem. Miről akarsz beszélni?
- Tudod te mire készülsz?! – mérges hangja megcsapta dobhártyámat. – Ki akarod oltani egy ember életét? Fogalmad sincs róla, hogy ez mivel jár!
- Mert neked van? – csaptam vissza szavait, s vártam erre nyugtot hagyjon.
- Van. – komoly tekintetében, érzelmes szeme megcsillant, s kis csönddel folytatta. – Több mint az gondolnád.
- Nekem ilyenről nem is meséltél. Hogy lehet, hogy akkor most álmomban ilyet mondasz?
- Jaj, ne butáskodj! Nem kellett neked mindent elmesélnem. Már kiskorodban is sejtettél dolgokat.
- Dolgokat? És akkor most gyermeteg sejtéseimet tárod elém?
- Nem. Ezek többek, mint puszta halovány gyermekkori megérzések. Sokkal több dolgok rejtesz magadban, mint amit a tudomásul veszel.
- Akkor te is gyilkoltál? Lehet, hogy mégis tőled van a vér Tibi holttesténél?
- Miért kérdezel tőlem ilyet? Talán igen, talán nem.
- Én hülye, megnézhettem volna Laura aktái közt a Tibi ügyet is!
- Látod, néhány dolog a szemed előtt van, még csak nem is kell mélyen benned rejtve lennie, hogy ne vedd észre.
     Fájó nyakamat kaptam fel hirtelen, mikor a gép sípolt egyet. Álmos tekintetemmel homályosan láttam mindent. Nehezen bírtam a sok kikapcsoló gomb közül megtalálni a biztosat, s ólomlábakkal vánszorogtam el az ágyamig. Hatalmasat puffanva zuhantam a puha paplanba, s az elsőre hideg ágynemű hamar befogadott.
     Visszakerültem az álmok földjére, de most már terveket szőni. Készültem az áldozat becserkészésére, s Zsoltnak is készülnie kellett volna, mert hamarosan vadászidényt fújtak.