Lyra másnap hajnalban már a Nyugati Energia-Szektorban dolgozott. A fémfalak között zúgtak a generátorok, a levegő rezgett az elektromos töltéstől, és a padló vibrálásától minden lépés a mellkasában visszhangzott.
Helios szíve itt vert – a város, amely egy kilométerrel a föld fölött lebegett, ezen a helyen kapta az energiát, ami életben tartotta.

A munkások mind plebejusok voltak, arcuk kormos, szemük fásult. Mindenük egyenruhát viselt, beépített azonosítólappal, és minden mozdulatukat figyelték a drónokat.
Lyra a Kvantum-Rács Figyelőállomáson volt beosztva, ahol a földfelszíni sugárzás- és gravitációs torzulásokat kellett naplóznia. A munkát kevesen értették, és még kevesebben vállalták. A hibás ára súlyos volt: a vízadag csökkentése, vagy rosszabb esetben az eltűnés.

A terminál képernyőn adatok futottak vég nélkül:

Rendszerjelentés: Stabil lebegési szint.
Atmoszféra-monitor: Halálos szennyezettség.
Felszíni tevékenység: Nulla.

Minden nap ugyanúgy.
Üreség, halál, csend.

Lyra hátradőlt, hagyta, hogy a szemhéja lassan lecsukódjon.
Aztán – valami megmozdult a kijelzőn.

Egy zöld fény villant, aztán újabb.
A monitor halk, nem ismeretlen hangot figyelmeztető csipogást, hanem valami... élőt .
A képernyőn a „Felszíni aktivitás: Nulla” sor eltűnt, majd egy új üzenet villant fel:

Felszíni jel észlelve. Forrás: ismeretlen.

Lyra döbbenten meredt a kijelzőre.
– Ez lehetetlen... – suttogta. – A felszín halott.

Megpróbálta újra lefuttatni az ellenőrzést, de a rendszer megtagadta a parancsot. Egyetlen üzenet villogott:

Adat hozzáférés megtagadva. Protokoll 9 – Császári szint.

A szíve hevesen vert. Protokoll 9-et csak Lucian Imperator vagy a legfelsőbb biztonsági tanács aktiválhatta.
De miért zároltak egy felszíni jelzést?

A nő a kommunikációs csatornán keresztül a műszakvezetőhöz szólt:
– Jelentem, a felszínről anomáliát érzékeltem. Talán műszerhiba, de a rendszer zárolta a hozzáférést.

A vonal másik végén csend volt. Majd egy férfihang felelt hűvösen:
– A jelentését rögzítettük. Az eseményt a Felső Tanács vizsgálja. Folytassa a munkát, Lyra Eneas. És... ne beszéljen erről senkinek.

A kommunikáció megszakadt.

Lyra ott maradt a gép előtt, a képernyő halvány fényében. A zöld jel egy pillanatra még vibrált – mintha egy szívverés lenne.
aztán eltűnt.

De a hang ott maradt a fejében. Egy alig hallható, mély frekvenciájú pulzálás, ami mintha a föld alól jött volna.
Valami... válaszol .

A műszak végén, mikor elhagyta az üzemet, a város egén viharfelhők gyülekeztek.
A szél suttogva hordta a porfelhőt a kupolák között, mintha maga Helios is figyelne.
A plebejus negyedben a kivetítőkön Lucian arca jelent meg:

„Polgárok, maradjatok hűek Helioshoz. A Fény városa megvéd titeket.
Ne higgyetek az árnyékokban."

Lyra megállt az utcán, és felnézett a kijelzőre.
A vízadagját már elhasználta, a torka kiszáradt, de a gondolat nem hagyta nyugodni:

Ha a föld valóban halott...
akkor ki vagy mi küldte azt a jelet?