A reptéren nagy volt a nyüzsgés. Mira kábultan nézte a tömeget, akik mind utazni akartak. Nem is értette, hogy hová sietnek, mikor az ember úgy is le tudja élni az életét, hogy ki sem mozdul a környékről. Bár neki is volt útlevele, mert a szülei már tavaly elhatározták, hogy az idén nyáron elutaznak valahová hármasban, de még soha, egyetlen alkalommal sem ült repülőgépen. Be kellett, hogy vallja, nem is nagyon állt szándékában, mert kicsit félt olyan magasan a levegőben repülni a szél szárnyán. És nem csak ezzel állt hadilábon, mert a hajózás ugyanígy hatott rá. Ez volt az a két elem, amitől ódzkodott, ami félelemmel töltötte el. A harmadik pedig éppen akkor érkezett meg fitten, üdén, és olyan kaján vigyorral, amit csak egy gonosz démon tud produkálni.

– Örülök, hogy mind ilyen szépen összegyűltünk. Ez meg mit keres itt? – mutatott Markus Petere, aki ott ücsörgött Mira mellett, és türelmesen várakozott.

– Velünk jön – felelte Dann egyszerűen, majd felállt, és úgy nézett farkasszemet Baltagorral.

– Nekem nyolc. A lényeg, hogy a kezemben legyen a nyaklánc. A többi nem érdekel.

Mira már oda sem figyelt rájuk, ismét csak magába zuhanva rágódott és gyötrődött a múlton, a jelenen. Bár az megnyugtatta kicsit, hogy az édesapja műtétje jól sikerült, és még egy órával ezelőtt is stabil volt az állapota. Már áttolták az intenzívre, mikor indulás előtt benéztek hozzá. A szobába ugyan nem engedték be őket, de a nővérke részletesen elmesélt mindent, amit tudniuk kellett, és biztosította Mirat, hogy az apja nagyon jó kezekben van. Ez megnyugtató volt ugyan, de nem elég. Ezért Dann megkérte Pete apját, hogy maradjon a férfi mellett, amíg ők elutaznak, utána meg látogassa meg amikor csak teheti, és a házra is nézzen rá, ha a rendőrök már végzetek. Greg meg is ígérte, és biztosította az öccsét arról, hogy megteszi, amit csak lehet. Egyben haragudott is, amiért Dann eltitkolta előtte ezt az egész cécót. Greg tudta az igazat, tisztában volt azzal is, hogy testvére milyen képességekkel rendelkezik, mert gyerekkorukban sokszor megtréfálta. Bár nem akart belefolyni a mitológiai zűrökbe, mert képtelenségnek tartotta ezt az egészet, mégis elhitte Dann minden szavát, úgy, ahogy a fiáét is. Így arról, hogy Pete is utazik, Greget nem volt szükség meggyőznie, csupán az anyjának kellett kitalálnia valami hihető szöveget, mert ő viszont még csak nem is sejtett semmit a titokból.

Mira nem értette, hogyan tudták ezidáig eltitkolni előle a képességeket, a múltat, de valójában nem is érdekelte. Tisztában volt vele, hogy nem mindenki jár nyitott szemmel, és amíg rá nem vezetik a megoldásra, sokszor el sem hiszi, amit lát vagy hall. Ő is ilyen volt. Egy naiv, rózsaszín szemüvegben élő, napellenzős lány, aki még az egyértelmű jeleket sem akarta tudomásul venni. Most viszont tisztán látott, és elhatározta, hogy meg is tesz mindent, hogy ez így is maradjon. Elege volt abból, hogy tudatlan, nyámnyila kislánynak nézik. Az a rendőr is, aki eljött a kórházba és kikérdezte a betörésről, olyan képet vágott, mint aki egy szavát sem hiszi, és egy hisztis libának tartja. Főleg azért, mert Dann beszélt helyette, akihez valójában semmilyen kapcsolat nem fűzi, és akit igazából alig ismer. Erre úgy bújt oda hozzá bőgve, mintha már évek óta szoros barátságban állnának. Persze, hogy mindenki azt hiszi, már teljesen kikészült idegileg. Igaz, a mostani kinézete egyáltalán nem is hasonlított a régi önmagához, mert sápadt volt, a szemei kisírtak, a haja kócos. Csupán a rajta lévő póló, kiskabát és kék farmer volt rendezett, na meg a hozzá illő kényelmes cipő, ami elengedhetetlen egy ilyen nagy utazáshoz.

– Indulunk! – szólt oda a fiataloknak Dann, de mivel Mira nem reagált, ezért megragadta a karját, és egyszerűen felhúzta a padról. Nem is engedte el egészen addig, míg át nem értek a gépre. Arra gondolt, hogy majd ők hárman egymás mellé ülnek, Baltagor meg majd valaki mást boldogít. Ám Markus nem így tervezte, ezért rögtön beült a hármas ülésbe, közvetlen Mira után. Az már nem érdekelte, hogy ki lesz a harmadik utas mellette, a lényeg az volt, hogy ő a lány mellett lehetett. Mivel több órás út várt rájuk, így legalább elszórakozhat egy kicsit, és nem fogja megölni az unalom.

Dann egy pillantással felmérte a helyzetet, és odafordult Petehez. – Ülj a másik helyre, majd én szemmel tartom Baltagort – azzal helyet foglalt a démon mellett, és olyan komor határozottsággal nézett rá, hogy abból kitört a nevetés.

– Ne félj, nem harapok, ahhoz túl sokan vannak itt. – Ám, hogy azért nyomatékot adjon felsőbbrendűségének, lazán Mira térdére helyezte a kezét.

A lány ijedten és undorral húzódott egészen az ablakhoz, és az ájulás kerülgette. Nem volt elég, hogy egy repülőn ült és a szíve majd kiugrott idegességében, még Markus is tett rá egy lapáttal. Nem akart a démonnal foglalkozni, elég baja volt nélküle is. Talán éppen ezért nem szólt egy szót sem, és tűrte a férfi tapogatását. Dann azonban nagyon is észnél volt, és a fogai között sziszegve hajolt közelebb Baltagorhoz.

– Vedd le róla a mocskos kezed!

– Különben mi lesz? – incselkedett Markus vigyorogva, és ujjait még feljebb csúsztatta a formás lábon.

– Jobb, ha nem akarod tudni!

– Ugyan már! Egy tömött repülőn mi a csudát tudnál velem kezdeni? A frászt hozod mindenkire? Ne viccelj!

Mira eddig bírta. Az idegei pattanásik feszültek, és a legszívesebben sikítva elmenekült volna. Remegett az egész teste, és a félelem bekötözött minden porcikájába Nem akarta a veszekedést hallgatni, nem akart semmi mást, csakhogy elmúljon a rettegése, csakhogy megérkezzenek végre. Ezért teljes önkívületben fordult a férfiakhoz, és kicsit hangosabban szólt rájuk, mint kellett volna.

– Hagyjátok már abba! Elég! Könyörgöm fejezzétek be!

Mind a ketten döbbenten néztek a lány halálsápadt arcára, ezért az halkabbra véve a hangját, magyarázkodni kezdett.

– Még sosem repültem, és nagyon félek. – Már a szája is legörbült, és amint visszanézett az ablakra, újból elkapta a hányinger. – Ez szörnyű! Nem biztos, hogy kibírom.

Markus elvette a kezét a lányról. – Oké! Cseréljünk helyet, akkor nem kell a tájat látnod.

Dann csak most döbbent le igazán, mert azt hitte, hogy a démon kimondottan élvezi mások félelmeit, erre még a helyét is képes átadni, csakhogy Miranak jobb legyen. Nem is hadakozott, mikor Baltagor őt küldte a lány helyére, és Mira került középre. Sőt, kicsit örült is, hogy maga mellett tudhatta a lányt, mert így könnyebben kommunikálhatott vele és vigyázhatott rá.

Hamarosan jött az utaskísérő, és mindenkit arra kért, hogy csatolják be a biztonsági öveiket. Mira elügyetlenkedett egy ideig, ezért Dann átnyúlt rajta és segített neki. Akkor érezte, hogy a lánynak valóban halálfélelme lehet, mert csak úgy kapkodta a levegőt, és még a szemeit is lehunyta. Meg akarta nyugtatni, de Markus megelőzte, és a lány aggodalmán kuncogva, ismét rátette kezét a formás lábra, majd enyhén megszorította.

– Nincs értelme, hogy idegeskedj, mert nem lesz semmi baj. Ez csak egy repülőút. De ha akarod, szívesen elterelem a figyelmedet – hajolt egészen közel hozzá, hogy a lehelete érintse a puha fülcimpákat, keze pedig egyre feljebb csúszott.

Abban a pillanatban Dann megragadta a démon csuklóját, és erőteljesen megszorította. Bár egy szót sem szólt, de a szúrós tekintete mindent elmondott helyette, amivel most Markus sem vitatkozott. Pedig tisztában volt vele, hogy az ereje jóval nagyobb Dannénál, semmi kedve nem volt épp a gépen fitogtatni. Így inkább halkan felnevetett, és hátradőlt a székében.

A gép lassan rázkódva elindult, mintha az ember csak egy nagy kamionban ülne, amiben a sofőr kicsit gyorsabban taposott a gázra. De Mira tudta, hogy ez a gép hamarosan felszáll, és nem a szilárd talajon fogja folytatni az útját. Megragadta az ülés karfáját, és olyan erővel szorította, hogy egészen belefehéredtek az ujjai. De így sem bírta, és magában beszélve kezdett motyogni, hátha ettől majd megnyugszik.

– Nem fogunk lezuhanni, nem fogunk lezuhanni!

Dann látva a lány kétségbeesését, a hideg kezére tette a tenyerét. – Nem lesz semmi baj! Bízz bennem!

– Bízz benne! Hallod! – fordult a lány felé Markus is, mint aki nem akar lemaradni semmiről. – Ha ennyire parázol most, mi lesz veled később? Azt hiszed, hogy ez a legnagyobb dolog amin túl kell esned?

Mira remegő ajkakkal, de dühe teljességében nézett Markusra. Talán Dann kezének biztonságot adó melege, talán a feszültség, de olyan élesen rivallt a démonra, mintha nem is ő volna. – Hagyd már abba! Eleget piszkálhatsz még, de ne most!

Baltagor azonnal visszahőkölt és csendben maradt. Tetszett neki a lány határozottsága, mert a viselkedése igazi harcias amazonra vallott. Ó, hogy miket tudna vele csinálni, hacsak még egyszer esélye lenne rá. Mert azóta is bánta azt az elmaradt pásztorórát. Soha lányt még nem akart ennyire, mint őt, és soha nem érzett még ekkora feszítő vágyat, mint akkor, mikor őt tartotta a karjaiban. Most azonban mégis engedett, és lehunyva a szemeit próbálta élvezni az utazást.

Hamarosan a gép a magasba emelkedett és nemsokára rá is állt a megfelelő útirányra. Mira elképedt azon, hogy milyen rezzenéstelenül haladnak, és már nem is érezte olyan veszélyesnek az egészet. Dann intett is neki az ablak felé, és mikor a lány kinézett rajta, még a szája is tátva maradt. Az eléje táruló táj innen felülnézetből, teljesen álomszerű volt és egyszerűen csodás. Mira tekintete azonnal felragyogott, és még a száján is ott játszadozott a boldog ámulat.

– Ez gyönyörű – suttogta, és nem győzött betelni a látvánnyal.

Többet mégsem mondott, csak megnyugodva dőlt ő is hátra, és nézte a repülőgép tetejét. Arra már gondolni sem akart, hogy miből készült ez a hatalmas masina, hátha attól megint elkapja a félelem. Inkább hallgatta az embereket, akik beszélgettek körülötte, és élvezte az átmeneti békét és nyugalmat.