A végtelen ház

Második nap

Jim

Miután felérkeztünk a csigalépcsőn, furcsa és szűreális látvány tárult a szemünk elé. Konkrétan egy óriási sivatag. Nos, furcsa volt mit ne mondjak. Olyan volt mintha a ház kifejezné érzéseimet. Hihetetlen szomjas voltam. Éhséget nem éreztem. Lefoglalt a szomjúság. A két akkor még idegen lány két oldalról támogatott. Nélkülük lezuantan volna a lépcsőről.

Az elkövetkező napom egy sivatagi vándorút.

Talán akkor egyszerűbb lenne elképzelni, hogy hol voltunk, ha valaki elképzelné előtted kedves olvasó. Lefestené kiállíttaná holmi műterembe, valaki megtalálná a képet és beragasztaná naplóm valamelyik oldalára egy lábjegyzettel megtoldva.

1. Ábra: Jim és a lányok a sivatagba.

Megkéne próbálnom ennek ellenére leírni a tájat. Képzeljünk el egy folyosót. Egy roppant szűk folyosót, telis tele homokkal. Ja meg szúrós kaktuszok. Nem kéne róluk sem megfeletkezni, ugyanis roppant kiemelt és fontos szerepet töltöttek be a táj hangulatában. Megdöbbentő részletként hatottak a helyenként eldobált üres poharak. Elég kevés eldobált üres pohár van a sivatagban, ennek köszönhetően a szűreális sivatagi kaktuszos folyosó még szűreálisabb lett.

Valahol a valóságban Jim az autója légzsákjába fejelve tölti napját egy igazi kevésbé szűreális sivatagban. A nap forrón süt Jim kómában és a keselyűk már várnak. A különböző sivatagi kutyákat csak a motor óriási füstje riasztja el. Meg kell hagyni, ez a sivatag rémületesen realisztikus

Pete eközben már túljutott mai harmadik kávéján és buzgón figyeli a kamerákat.

- Mikor jössz már rá. Könyörgöm mikor látod meg. Mennyi segítség kell még?

- Kér még valamit uram?

- Nem Rose köszönöm nem kérek...

Jim

Történt még valami aznap. Miközben a rettentően szűreálisan sivatagos folyosón bolyongtam. Egy kép. Pontosabban egy fotó. Egy öltönyös, valószínűleg férfit továbbá egy kosztümös valószínűleg nőt ábrázolt a fotó. Mindkettőjük feketét viselt. A háttér barna volt. Arcuk viszont nem volt. Arcuk helyett egy fehér vélhetően mutató újjal elkent paca éktelenkedett.

- Fordítsd meg-mondta Lusy.

A kép hátoldalán egy szám volt.

Hét.

Hét.

Hét.

-Miért pont hét?

- Mit jelent?

- Jelent egyáltalán valamit?

- Ki ez a két ember a képen?

- Ismerem őket?

- HOL VAN VÉGRE EGY POHÁR VíZ?!

- Ez a hetedik kérdésem igaz?

Olyan iszonyú furcsa minden. Olyan magától érthetődő és olyan elemi. Minden...

Még hét...

A sivatag viszont eltűnt...Pete sem bírja örökké

Jimnek már csak órái vannak hátra.