Bölcskei Imre

Két pont a hátam közepén

-1-

Hülye ötlet bankot rabolni a 21. században.

Hiszen itt már szinte alig van készpénz, az is kék festékpatronokkal biztosítva, hogy még véletlenül se tudja az ember elkölteni. Mikor belépsz a rendőrség már kommandós kísérettel, indul a fő a hátsó, sőt még a titkos kijárat elé is. Roppantmód zseniális a rendszer. Inkább valami fogadóirodába vagy egy leélt kocsmába kellett volna mennem. A szememre lehetne hányni, hogy miért nem mentem dolgozni. Ön szerint kedves olvasó van munkahely ebben a leélt országban a világ második nagy gazdasági világválsága alatt? Aligha. Fel kéne adnom magam, akkor talán megenyhül majd felettem az ítélőszék. Nem akarok egy Mór 2. 0-t. A menekülés már megoldhatatlan. Túl késő. A ”túszaim” a földön. Mindjárt én is melléjük kerülök. Két pont virít a hátam közepén, piros, látom a tükörben. A mesterlövészek a helyükön. Én meg lövök egyet a levegőbe, hogy lekerülhessek a túszok közé a földre.

-2-

Nos, sikeresen NEM haltam meg. Frankón seggbelőttem egy kommandós a vékonyka falaknak köszönhetően. Mondanom sem kell frankón beperelt. A piros pontokhoz tartozó fegyver, pedig nem egy velem végző totálbrutál halálgolyót lőtt, ki hanem egy Godzillát is leterítő nyugtató lövedéket. A dupla adagnak köszönhetően életem legszebb és legszínesebb 47,5 óráját töltöttem el. Az utána kezdődő rendőri macerák viszont nem voltak túl szívhez szólóak. Szerencsére szabad lábon védekezhettem. (Máig nem értem miért) A napom 80%-a azzal ment el, hogy a bíróságon voltam vagy, hogy az ügyeimmel foglalkozzam. Végtére már így is börtönben voltam. 12 év után rájöttem, hogy azért úsztam meg a börtönt, mert valószínűleg akkoriban telítettek voltak. Viszont így is rendőri őrizet alatt álltam lényegében. 12 évnyi folyamatos tárgyalásokra mászkálás következménye képen már az összes alkalmazottat ismertem. Annyira megszerettek, hogy részmunkaidőben alkalmaztak a bírósági apró ügyekkel kapcsolatban, így fenn tudtam tartani azt a kis stúdiólakást, ahol éltem. Most pedig következzék a számomra legfelfoghatatlanabb. Minden vád alól felmentettek. A bankos ügyem simán elévült. A kommandós, pedig több milliós veszélyességi pótlékot kapott én meg megúsztam ezt is. Azóta is ivócimborák vagyunk, ugyanis nem engem perelt hanem a cégét. Valami hiba volt a felszerelésben. Máig ivócimborák vagyuk. Magyarország a (golyó meg ) Benned van!

Egyetlen gondom az áldott jó ügyvédem számlája. Meg az üresség, hogy mit csináljak napom felszabadult részében. Az alkohol nem megoldás. Talán kinyöszörgöm a bíróságnál, hogy megmaradjon a részmunkaidőm asszisztensként.

Jobb ötlet! Könyvet írok. Jó lesz.

Lesz miből fizetnem az ügyvédemet és a többi számlát.

Konklúzió: Áldott jogrendszer!

Bölcskei Imre

2011.01.11