Bölcskei Imre

Ha meghalok

Ha meghalok, por lesz belőlem S a szél visz majd a hátán Messze, délre Esővíz fog majd beletolni a medrébe Fa leszek, vagy virág, a föld széle, délibáb Majd egy fiú fog leszedni S unokám fejdíszébe tűzni

Ott leszek és ott is voltam Minden pillanatban A méregben, a borban Itt is maradok mindörökre Hisz én is csak egy csepp Egyetlen csepp vagyok a végtelenbe

Bölcskei Imre:

Szomjazom

Egy órája láttalak csupán

De már tébojult fejemben

Torz képe maradt csak

Arcodnak

Belőled

Bennem

Megérteni nem fogom

Szívem miért kalapál

Fel-Alá járkálok

Mint ki saját akaszárára

Vár

Disszidál

Szomorúan közlöm

Emigrálni készülöm

Engem itt:

Nap nem melenget

Szél nem csókol

Lassan viszont ellep

A por

Téveszmékkel küszködöm

Vágyálmaim hajszolom

S a megváltásra

Szomjazom

Véleményeket, kritikákat mint mindig szívesen fogadok, mint szerintem a klubb leg terméketlenebb írója.

A három művész tragédiája

-          vázlatcím –

-1-

Azzal sem vagyok már tisztában, hogy vajon reggel van e vagy este. Tulajdonképpen teljesen mindegy.  Amikor az ember morfiumtól alszik el és a hiányára ébred eltűnnek ezek a semmiségek. Nem, nem egy narkós ömlengéséről lesz itt szó. Kórházban fekszem ugyanis. Hasba szúrtak egy pillangókéssel. A penge áthatolt húsomon mint a fiatal pár szívén a szerelem tavasszal, először valami bizarr melegség önti el a testet majd később nem marad más csak a fájdalom.

Tegnap esti relaxációm közepette a Kistehén tánczenekart hallgattam és írtam közben valami félig dal félig vers képződményt.

Instrukció a félig dal félig vershez: 1.Előnyös ezt a dalt hallgatni hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=Zkkwxxhosfs

Nem koppintásnak szántam de ihletet adott. Biztos tudjátok, hogy megy ez.

2. Nem kell semmit komolyan venni, szabályokat keresni, nem világmegváltás a célja csak az író fájdalmának kiszakítása a szívből

zuhanj

zuhanj

repülj egyszer majd azért

talán, kelj is fel

észreveszed majd, hogy ez az élet, semmi

régen máshol jobb volt ennyi

ott volt az a nő, aki talán szeretett

de neked azért, biztos tetszett

barna szeme, kerek ajka

megigézett, beragyogott

aranyalma ághegyen (Ő KEL NEKEM)

lehozom neked, el nem engedem

hajad amíg a bort kihányod

sokat ittál de te nem is bánod

felállsz tán rám is nézel

de létem nem, igazán, érdekel

téged

téged

téged

Úgy érzem nekem teremtett

a végzet csalfa mámora

körülleng, hajad illata

amíg én fel nézek bele a napba

te már tova is szökkentél, az éjszakába

csalfa álom

fejemből ki nem szál

semmi áron

semmi áron

Én fognám a kezed elszaladnánk

Messzi földekig meg sem állnánk

Nem látna minket senki

A boldogság kíséri

Utunkat, mit együtt járunk

Mindenki kérdezi, mér nem várunk

Mer’ én nélküled nem élhetek

És ez ellen semmit nem, tehetek

Semmit nem tehetek

Semmit nem tehetek

Hozzád vagyok rendelve

Mint képlet az egyenletbe

Beléd estem

Mint sirály szar, a tengerbe

Nem jut több rím, az eszembe.

Bölcsei Imre

Az Opportunista

Szóval akkor nevezzünk is így. Én vagyok az Opportunista. A velem megtörtént eseményeket vetem papírra.

Szóval ültem a kocsmában tökéletesen egyedül. Kortyolgatom hideg sörömet és a cigarettámért nyúlok. Kattan az öngyújtó és már füstöl is a dohány. Ráérősen pöfögtetek hisz semmi dolgom.

Ó dehogyisnem. Van nekem dolgom. Randevúra megyek.

Nem megy nekem ez az írás. Kérem, tekintsen ettől minden olvasó de nem vagyok író csak egy szánalomra méltó alak aki papírra szeretné vetni a vele megtörtént eseményeket.

Sétálok az márciusi szélben

Avagy a nyulak élete és halála

Nincs semmi meglepetés. Mit is várok ettől az egésztől. Semmit. Így lesz a legjobb talán. Az elvárásokból csak csalódás lesz. Kilépek a kapun és belecsap a hajamba a frissesség. A márciusi szél frissessége. Most foglalkozhatom legalább egy kicsit gondolataimmal.

Felemészt a magány. De talán nem is a magány emészt fel engem, hanem a múltam. Vajon azokra a dolgokra emlékszem, amik tényleg megtörténtek, ami a tényleges múlt.

Először is ez nem egy novella. Inkább egy gondolatmenet. Kommentekben várok véleményeket eszmefuttatásokat.

Bölcskei Imre

Értekezés a monogámiáról

Először is mi a monogámia?

Amikor egy emberrel éljük le az életünket nem folytatva testi viszonyt mással partnerünkön kívül.

Vajon ez miért van így? Mi eme elvrendszernek az oka?

Először vezessük le gyakorlatiasan.

Ugyebár ez egy régi szokásrendszer és akkoriban nem volt védekezés, nem lehetett olyan egyszerűen kikerülni a fertőzéseket és a gyermekáldást.

Bölcskei Imre

Két pont a hátam közepén

-1-

Hülye ötlet bankot rabolni a 21. században.

Hiszen itt már szinte alig van készpénz, az is kék festékpatronokkal biztosítva, hogy még véletlenül se tudja az ember elkölteni. Mikor belépsz a rendőrség már kommandós kísérettel, indul a fő a hátsó, sőt még a titkos kijárat elé is. Roppantmód zseniális a rendszer. Inkább valami fogadóirodába vagy egy leélt kocsmába kellett volna mennem. A szememre lehetne hányni, hogy miért nem mentem dolgozni.

Előzmény http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/rimin-uj-novellaja-miert-nem-lehet-monica-boldog

Bölcskei Imre

Monica pont ezért nem lehet boldog

„Van Istennek anyagcseréje?”

Monica Conor

-1-

Ha egy hajléktalan odabotorkál hozzád és pénzt kér, talán még adsz is neki. Annak ellenére, hogy szinte biztos vagy benne, hogy piát vesz magának belőle. Ha egy fiatalkorú menne oda hozzád és pénzt kérne miért nem adnál neki?

1. – Van anyja kérjen pénzt attól!

Ja...rohadjon meg...sose tudom megszokni az új dolgokat...csak ha régiek lesznek de akkor megint jön egy új és az újrégi fog hiányozni a legrégibbre meg nem fogok emlékezni csak akkor ha esetleg meglátom egy képen

Három másnapos fiatal mikor berongyol egy maszekul összetákolt próbaterembe és elkezd zenélni. Úgy érzik, hogy ez jó. Úgy érzik ezt fel kell venniük. A felvételhez egy Philips mikrofon járult hozzá. Minden hangszert külön vettünk fel a mikrofon segitségével. Szó sincs profi munkáról, csak a zene szeretetéről és arról, hogy hisszük jó az amit csinálunk.

U.I. : Élőben sokkal jobban szól :D

http://www.roomp3.com/mp3-33056-Modern_Cow-Pakiszt%C3%A1ni_T%C3%A9v%C3%A9.html

Meg a fegyvertartás

Két közlegény árkot ás

Jön már lassan a támadás

Elért ide is a háborúskodás

Nem kérdezi senki miért folyik a küzdelem

Csak a túlélés számít és a használható két kezem

Jártak így már, sokan mások

Egymás utáni ájulások

A vértől

Mert nem vagyunk mi mások

Egyszer emberek akiknek ez már sok

Nem kérdezi senki miért folyik a küzdelem

Csak a túlélés számít és a használható két kezem

Eddig még csak papíron vivtam háborút

Nem dörgettem még sohasem ágyút

De ha már itt vagyok s mingyárt meghalok, néhány ember úgy gondolja rágyújt

Nem kérdezi senki miért folyik itt ez a küzdelem

Csak a dicső végcél a fontos meg a még használható két kezem

Katona katonánának éppen sírt ás

Nincsen kettő között különbség az egyik fekszik a másik pedig ás

Bármily szörnyű, bármily szomorú ez nem egy látomás

Mert gondoljuk csak végig, kedves emberek

Hogy ez a rettenet házunk előtt is meglebeg

A végén meg majd mire lesz jó a lelki vívódás

Na meg a fegyvertartás

Bölcskei Imre

2010.11.21

A végtelen ház

Második nap

Jim

Miután felérkeztünk a csigalépcsőn, furcsa és szűreális látvány tárult a szemünk elé. Konkrétan egy óriási sivatag. Nos, furcsa volt mit ne mondjak. Olyan volt mintha a ház kifejezné érzéseimet. Hihetetlen szomjas voltam. Éhséget nem éreztem. Lefoglalt a szomjúság. A két akkor még idegen lány két oldalról támogatott. Nélkülük lezuantan volna a lépcsőről.

Az elkövetkező napom egy sivatagi vándorút.

Talán akkor egyszerűbb lenne elképzelni, hogy hol voltunk, ha valaki elképzelné előtted kedves olvasó.

Bölcskei Imre

A végtelen ház

  Megkésett naplómat kezdem, vagy esetleg útikalauzomat. Egy végtelen házban bolyongok immár hetedik napja. Két társammal Susan és Lusyvel. Emlékeim, hogy hogyan jutottam a házba tökéletesen eltűntek. Mint nekem mint társaimnak egyaránt. Egy hálószobában pihenünk éppen. Ez körülbelül a 360-adik. Kezdek begolyózni. Hét napon keresztüli folyamatos bolyongás. De nem csak konyhák, hálók és nappalik vannak itt. Sok dolgon mentem keresztül társaimmal az elmúlt hét nap során.

A földet is egy művész alkotta
Aztán meg Isten lett birtokosa
A művész meg dolga végeztével
Eladta a Földet mint művét, békesgéggel
A az önkényes Isten lett az úr itt
Mondj le mindenről nekem
Hű itt
Nem lesz kegyelem
Sütöm kenyerem
Egyetlen ételem, betevőm
Másom már nincs se tehenem se legelőm
Elvette mindet az úr az Isten
Már semmim sincsen
Ha nemis ő volt hát akkor szolgái
Akiket nekünk kell ki-szolgálni
Remélem ők fognak pokolra jutni s nem én
Odakint békésen legelészik a tehén
Tudja is ő, hogy már más a gazdája
Hidegen hadja ez őt
Hogy ki eszi meg, a Teremtőt
Sem érdekli ki eszi
Egyetlen
Tehenem
Papoknak sem jár
Kegyelem

Időnként még én is felbukkanok ^^

Novellákat gépelni lusta vagyok, viszont most van egy elég hosszú versem. Olvassátok commenteljétek értékeljétek és fejtsétek meg :D

________________________________________________________

Királynak érzed magad

Csak el ne bízd magad

Kiszámítható, lüktető agyad

Egy kripta fogja marad

Fut-fut a védtelen nyúl

Szalad

Rohan, sőt menekül

A terítékre ma ugye nem ő kerül

Nyúl család egyetlen sarja

Feláldozásra kerül

Papa atya apja

S majd a halott nyúl hősi tora

Emberkirályok bőízű lakodalma

Van itt minden, fűtés víz meleg étel szállás

De a nyúl számára már nincsen kilátás.

Az alapokat a hłres Beatles szám a Here comes the sun inspirálta

Megjött a nap amit
Nem látok a holdtól
A hold engem manapság
Eléggé beárnyékol
Majd egyszer talán elmegyek egy hegyre
Megnyomok egy gombor és igy jön
minden rendbe

Megjött a nap amit
Nem látok a holdtól
A gomb után majd ott állok
Mentesen
Minden gondtól

Megjött a nap ami te vagy
A hold meg majd eltűnik
Itthagy
Megjött a nap amit nem látok a holdtól

Megjött a nap amit nem látok a gondtól
A gondtól ami te vagy
Tündöklő
Szűntelen
Tűzözön
Napról
Napra
Rosszabb

Megjött a nap amit
Nem látok a holdtól
A hold engem beárnyékol
Jöjjön már az a hegy

Kitöröltelek tudatomból

És már másra gondolok

De ha lehunyom a szemem és álmodok

Téged látlak s közben lángolok

A vágytól, hogy érints meg

Két pap áll előttem s mondom

- Térits meg!

De nem ez itt a gond

Nem, mivel rólad álmodni nem lidércnyomás

S ha kinyitom a szemem

Arcomon mosoly fut átt

Nem jutsz eszembe rögtön

Te mindig később látogatsz

Tudatomnak gátat Te szabsz

Álmaimban ha rádnézek mosolyogsz

Ha igaz valómat látod, elforogsz

Mert szemembe nézni nem mersz

De hisz mindenki tudja, átversz

Mert tudod teis, hogy rólad álmodom

És érintésedre szomjazom

2010.06.16

Bölcskei Imre

Eme versed vagy egy órája irtam délutáni szunyókám után

Szeretnék jelet adni magamról, hogy még létezem és alkotok, csupán sok a dolgom és keveset kerülök gépközelbe ezért nem "publikálok" novellákat.

Ennek ellenére kaptok egy verset.

Igen, igaz, volt egyszer egy szerelmem

Kár, de nekem most el kell mennem

Hagytam itt egy levelet

Nem másnak, teneked

Olvasd el, s tán

Ha közben gondolnál rám

Jusson eszedbe

A mosoly

A könny

A bánat

S a nevetés

Ahova tartok az egy temetés

Hiába nézel, fürkészel

Csupán saját lelked tükrébe

Nézel

Bár nekem álarc a mosoly

A nevetés

Ahova tartok az akkor is csak egy

Temetés

2010.05.05

Bölcskei Imre

Ha bárkit is érdekel most élem azt a korszakot amikor éppenséggel semmi sem érdekel azon kívül, hogy visszakapjam azt akit szeretek. A Miért nem lehet Monica boldog? című novellámat is ennek "tiszteletére" írtam, épp úgy ahogy az alább következő nyáladzó és már már szánalmasan gagyi verseket is. Nem érzem magam tehetséges írónak, főleg nem költőnek, ennek ellenére szeretném megosztani veletek érzésekkel és fájdalommal felpumpált verseimet. Hamarosan folytatom a szekta sorozatot, ami szintén egy novella "Harmadik emelet" címmel.

Ez volt az első novellám. Az iskola újságába is bekerült.

Bölcskei Imre

Az időjós

A nevem John Cain. Mesterségem meteorológus. Nem

egy átlagos fajta.

Nem mint az a sok bájgúnár a tévében reggelente.

Igazság szerint én a háttérben dolgozom.

De számomra csupán közjáték, amikor mindezt

leadjuk a bájgúnároknak, akik széles műmosollyal

közlik az emberekkel.

- Hölgyeim és Uraim! Az a nagy helyzet, hogy jéggé

fagytak az utak és a nap folyamán még tucatnyian

meg fognak halni ez miatt.

Elnézést kérek a helyesírási hibákért. Késő este írtam a legnagyobb részét.

Előre is bocsánat akinek szúrják az ilyenek a szemét...

Bölcskei Imre

Miért nem lehet Monica boldog?

-1-

A világ televan gusztustalan, kétszínű emberekkel. Ez az egész gusztustalan világ. Az egyik nap még vihorászva eszed a csokit azzal az emberrel akiért úgy érzed meghalnál Akivel ha baj történik virrasztasz majd az ágya mellett a kórházban. Talán még fel is olvasol neki a kedvenc könyvéből.