Először is ez nem egy novella. Inkább egy gondolatmenet. Kommentekben várok véleményeket eszmefuttatásokat.

Bölcskei Imre

Értekezés a monogámiáról

Először is mi a monogámia?

Amikor egy emberrel éljük le az életünket nem folytatva testi viszonyt mással partnerünkön kívül.

Vajon ez miért van így? Mi eme elvrendszernek az oka?

Először vezessük le gyakorlatiasan.

Ugyebár ez egy régi szokásrendszer és akkoriban nem volt védekezés, nem lehetett olyan egyszerűen kikerülni a fertőzéseket és a gyermekáldást. S, hogy a fertőzések ne terjedjenek arányosan az árvákkal megteremtődött a monogámia.

Most evezzünk bonyolultabb vizekre. A lélek vizére.

Először is mit nevezünk párkapcsolatnak?

Egy kapcsolatban megosztjuk egymással lelkünk minden bánatát és örömét. Testünk minden fájdalmát és boldogságát és itt van a kutya elásva. A lelkünket megosztjuk családunkkal, barátainkkal de a testünk csak egy valakié a már fent is említett okok miatt, többek között.

A csalást csak testi kontaktusok olyasfajta gyakorlása után vonjuk csak le. Felmerül a kérdés, hogy létezik e lelki megcsalás. Nem arra gondolok, hogy valaki álmában más nővel hál hanem arra, hogy valaki valakivel úgy osztja meg a lelkét mint azzal a személlyel, kivel összekötötte életét. Szerintem ez is egyfajta megcsalás bár ezt nem számítjuk konkrétan annak. Csupán a fizikait. A fizikai megcsalás ha tudatmódosító szerek hatása nélkül történik akkor az első lépcsője a lelki megcsalás. Ha ez megtörténik mit tehet a megcsalt fél?

Mi felfoghatatlan kín az, hogy a személy akit Ő szeret és egyetlen testi és lelki támaszának tartja Ő úgy érez, hogy valaki másra is szüksége van.

Milyen érzés a megcsaltra nézve ez?

Mit érez az által, hogy Ő nem képes kielégíteni partnere testi és lelki szükségleteit. Meg e kell ezt értenie? Meg e kell ezt bocsájtani vagy egyáltalán, meg lehet ezt bocsájtani?

(U.I A lelki megcsalás, gyorsan és röviden is megtörténhet. Egy pillantásváltás aminek köszönhetően egyszer csak érez a megcsaló egyfajta belém lát érzést, általában a szeretővel együtt. Nem minden megcsalás első lépcsőköve a sok hosszú elmélyült beszélgetés, elég egy elmélyült pillantás. Viszont fontos, hogy tudatmódosító szerek nem játszanak)

Nem...

De vajon ha a megbocsájtás mégis megtörténik mi következik utána? Ez az eredendő erkölcsi szükségletünk önmagunktól gyökereztethető. Az, hogy a mi testi-lelki szolgáltatásaink nem elegek a másik fél számára de az övé viszont számunkra elég. Vajon elfogadhatjuk? Megérthetjük ezt? Ha nem akkor miért nem? Hová vezet ez az egész személyi és globális erkölcskét?

A tüske: Ha megbocsájtjuk partnerünk egyszeri félrelépését bennünk marad egyfajta szilánk, egy tüske, hogy mi nem vagyunk elegek. Félelmetes érzés. Lényegében kisebbnek érezzük magunkat a másik félnél. Elfogadók vagy Álmodozók leszünk e vajon ezután a döntés után. Elfogadók mert megbocsájtottuk, elfogadtuk a hibát. Viszont innentől kezdve Álmodozók is leszünk. Vajon mikor leszünk elegek, Neki...

A megtorlás: A legegyedibb rész mind közül. Vajon oda kell mennünk és verekedni? Vádaskodni, ordítozni? De azzal mire megyünk, csupán erő fitogtatás és értelmetlen. De ha csendben tűrünk papucsok leszünk. Álmodozók.

Sajnálatos módon eltértem magától a monogámiától, de hiszen ez a legnehezebb része.

A hűség és a hűtlenség kezelése.

Megoldást nem írok. Nem tanácsadás ez.

Köszönöm az olvasást.

Vége...