Bölcsei Imre

Az Opportunista

Szóval akkor nevezzünk is így. Én vagyok az Opportunista. A velem megtörtént eseményeket vetem papírra.

Szóval ültem a kocsmában tökéletesen egyedül. Kortyolgatom hideg sörömet és a cigarettámért nyúlok. Kattan az öngyújtó és már füstöl is a dohány. Ráérősen pöfögtetek hisz semmi dolgom.

Ó dehogyisnem. Van nekem dolgom. Randevúra megyek.

Nem megy nekem ez az írás. Kérem, tekintsen ettől minden olvasó de nem vagyok író csak egy szánalomra méltó alak aki papírra szeretné vetni a vele megtörtént eseményeket. Tehát vissza a történethez.

Azért fontos lenne tisztázni mit is jelent maga a fogalom amit nevemként tartunk számon a történetben. Az opportunista egy olyan személy aki a pillanatnyi előnyökért elárulja a fontosabb célokat, önző és elvtelen személy. Ezt mondja rólam a wikipédia. De a nevet mástól kaptam. Ha már saját nevemet nem osztom meg az övét sem fogom. A nevet tehát Realistától kaptam.

Szóval a kocsma. Ültem, ültem mígnem fiatalok társasága huppant le a szomszéd asztalhoz. Nem fogom leírni a teljes folyamatot a lényeg viszont csak annyi, hogy szociális készségeimnek és széles témahálózathoz való alkalmazkodásomnak köszönhetően odakeveredtem az asztaltársaságukhoz és egész jól éreztük magunkat. Mondanom sem kell, hogy az a sör amit még magányomban kortyolgattam már rég elfogyott és sokszorozódott. Épp elég lett belőle arra, hogy ne érdekeljen a randevúm. Mikor Realistának meséltem a történetet ez volt az a pont amikor büszke fejjel rám adta a nevet.

„Mától neved legyen Opportunista. Hisz igazán ez a legjobban téged lefestő izmus.”

Elfogadtam véleményét.

Elmesélték, hogy a kocsmába csak bemelegíteni jöttek és gyülekezni. Egy nagy buliba tartanak a város másik végében. Nos, Q város elég nagy ezért lehet, hogy nem hallottam még hírét sem ennek a bulinak. Én már alkoholtól melengetett lélekkel vágtam bele az éjszakába újdonsült barátaimmal.

Randevúpartnerem elkezdett készülődni az estére.

Hogy elhelyezem az eseményeket egy kicsit térben és időben. A randevúm időpontja elég késő. Éjfélre van megbeszélve a tóparton. Milyen rohadt romantikus nem igaz? Nem hozzám való a dolog. Nem is értem miért mentem bele. Elvileg különleges csillaghullásos időszak van. Talán majd kívánhatok valami jót, valami szépet.

Az út elég hosszú volt mire odaértünk a bizonyos buli helyszínére. Élő zene szólt. Egyedi izgalmas gitárjáték egy elég szokatlan hangú énekessel, aki érthetetlen szöveget énekelt. Róla majd később.

Belecsöppenek az életbe. Majd úgy döntök kifolyok belőle. Mardos a bűntudat, hogy a partnerem lassan rádöbben nem jelenek meg.

Gyűlölet marja kerek telt ajkad. Fájdalom és tehetetlenség dominál gondolataidon és nem érted majd miért megint Te. A bánat és a gyász edzette ilyen keményre lelked. Majd egyszer megtalálod remélem te is a menedéked.

Befekszem az ágyba. Igen az épület televan szobákkal, olyan mint valami lepattant hotel. Vadászháznak nevezik. Az alkohol elbódított, elalszom.

Arra ébredek, hogy valaki beoson a sötét szobába és felkapcsolja a villanyt. Az énekes volt. Mikor a már hirtelen teljesen világos szobába, összeakadt a tekintetünk nem tudom melyikünk lepődhetett meg jobban. Lekapta napszemüvegét és hunyorítva fürkészett ki is vagyok. Jézusom, napszemüveg volt rajta? De hisz az éjszaka közepén jártunk. Furcsa szerzet. A hirtelen világosság bántotta a szemem, én is hunyorítottam. Alig bírtam kivenni a szobába belépő alakot. Ő illedelmesen köszönt nekem én meg csak morogtam egyet majd befordultam a fal felé. Közölte, hogy csak valami nyugis helyet keresett magának pihenni. Elővett egy csomag cigarettát a zsebéből majd rá is gyújtott egyre. Kedvesen megkérdezte én nem e kérek. Elfogadtam pedig az én zsebemben is lapult még egy kevés. Lehet bunkóság de részeg voltam. Kezdett hozzászokni a szemem a fényhez és így már ki tudtam venni arcának formáját. Semmi különleges, nem csúnya, nem szép. Ball kézzel dohányzott, szívás közben mindig elengedte a cigarettáját. Meg is jegyeztem, hogy milyen ritkák a ball kezes emberek, Ő erre egy kicsit értetlenkedő fejet vágott. De hisz nem is balkezes. Elkezdte fürkészni kezeit és rájött, mire értem. Ó, persze, dehogy, hisz csak a cigaretta nem áll rá a jobb kezére. Ennyiben hagytuk a dolgot. Megkérdezte mi járatban vagyok.

De még azért ülsz egy kicsit a tóparton, bánatosan meredsz majd magad elé, talán majd az égre is felnézel, agyad a csillagokból majd arcokat képez. Sokan eszedbe jutnak majd kik szerettek Téged, de főleg azok kik ártottak.

Mégis mi járatban lennék? Eljöttem szórakozni. Nem nagy buli ez, de el lehet tölteni vele az estét. De viszont akkor ugyan miért zárkóztam be egy sötét szobába pihenni. Magam alatt voltam. Már nem vagyok? Hogyne lennék! De hát mi okom lenne rá?

Nők…

Elkezdtem magyarázkodni, mennyire nem tudom irányítani a tetteimet, mennyire nem vagyok ura önmagamnak. Mire ő felállt rágyújtott még egy cigarettára és ennyit mondott.

„Ne akarj a világ embere lenni. Legyél inkább a világ egy embernek.”

Mit ne mondjak elég inspiráló hatással volt rám. Már rég késésben voltam a találkozóról, ami persze a város másik felében van. Enyhén ittasan persze kirohantam a ház egyetlen ajtaján és körülnéztem. Az éjszaka takarásában odasomfordáltam a ház mellett rögtönzött parkolóhoz. Régóta rejtőzködő mázlim előkerült valahonnan az Univerzum mélyéről és most a segítségemre sietett. Egy kismotort találtam az autók közé befektetve és csodák csodájára, a kulcs benne volt.

Nehéz leírnom mennyire oda voltam az örömtől és vissza. Elég legyen annyi, hogy belefejeltem a földbe és az öklömet a számba szorítottam, hogy ne hallatszódjon örömteli ordításom. Meg kell jegyeznem fogalmam sem volt, hogyan kell motort vezetni.

Megtanultam.

A lehető összes szabályt megszegve (lopott papírok nélküli motor, sebességkorlátozás, sisak) percek alatt elértem a gyalog oly sokáig tartó utat. Mert elkapott az a hihetetlen érzés, hogy Ő most kell nekem, és ahogy ezt már mindenek elején leszögeztem, opportunista lennék vagy mifene.

Végül mikor viszont már egyáltalán nem várod, megérkezik. Talán azért, hogy megmentsen Téged? Egyáltalán érdekled? Időbe telik, míg kideríted. De addig viszont élvezd a jelent. Hiszen eddig csak mardosott a bánat. Igenis létezik bocsánat.

Teljes mértékű részeg felelőtlenséggel elengedtem a gázt. Ennek köszönhetően a motor azonnal megállt testem pedig előrerepült rázuhanva az aszfaltra végighorzsolva a gyenge nyári inggel védett jobb karomat. Remegve feltápászkodtam, leporoltam magam és rágyújtottam. Szerencsére a cigaretta a másik zsebemben volt nem az ahol (mint később megtudtam) telefonom ripityára zúzódott.

Aztán mikor kicsit összébb szedtem magam megláttam Őt. Ott ült magányosan. Bámulta a csillagokat. Elgondolkodtam, mily hűséges mily szeretnivaló. Talán meg sem érdemlem. Sőt, ez teljesen biztos egyáltalán nem érdemlem meg. Odakiáltottam hozzá és Ő olyan gyorsan vetette fejét felém mintha megváltásként érné, hogy végre eljöttem hozzá.

Persze kaptam némi színlelt morcosságot, de láttam igazából örül, hogy itt vagyok. Megkérdezte miért van olyan szagom mintha felgyújtottak volna egy kocsmatölteléket. Nevettem és nem szóltam semmit. Csak kicsivel később jegyeztem meg, hogy egy roppantul kalandos önismereti és olyan általános utazás vezetett ide engem. Mosolygott, Ő sem szólt semmit, de láttam az arcán, örül, hogy végre fontos valakinek. Aztán odabújt hozzám. Pechemre a jobb oldalamon feküdt és én automatikusan sérülésemről megfeledkezve átkaroltam Őt. Ordítva kaptam el a kezem, mire Ő észrevette kezem roppantmód nem természetes lényét. Apró baleset, semmiség, nyugtatgattam. Csak annyit kértem feküdjön át a másik felemre.

Csend…

Ahogy ott feküdtünk és bámultam a csillagokat arra gondoltam mennyire rossz kommunista lennék. Nyilvánvalóan megvetnének spontán önző gondolkodásmódomért, és hogy nem érdekel a közösség a közösen épített jöv…

-   Min gondolkodsz?

-   Kettőnkről.

-   Tényleg?

-   Igen. Meg kellett már törnöd a csendet igaz?

-   Kezdett nagyon terhes lenni.

-   Nem vettem észre sajnálom.

Ismerik azt a viccet amikor a nő azon aggódik sex után, hogy vajon a férje észrevette e, hogy nem élvezi az aktust. Vajon észrevette e, hogy hízott. Hogy vajon észrevette e, hogy csalja. A férfi fejében pedig e közben egyetlen gondolat.

„Hogy a picsába nem esik le az légy a falról?”

2012.márc.25-2012.júl.4

Kritikákat, véleményeket, észrevételeket szívesen várok a kommentekben.