Ha bárkit is érdekel most élem azt a korszakot amikor éppenséggel semmi sem érdekel azon kívül, hogy visszakapjam azt akit szeretek. A Miért nem lehet Monica boldog? című novellámat is ennek "tiszteletére" írtam, épp úgy ahogy az alább következő nyáladzó és már már szánalmasan gagyi verseket is. Nem érzem magam tehetséges írónak, főleg nem költőnek, ennek ellenére szeretném megosztani veletek érzésekkel és fájdalommal felpumpált verseimet. Hamarosan folytatom a szekta sorozatot, ami szintén egy novella "Harmadik emelet" címmel. (Igazából már csak be kell gépelni) Ez lesz az utolsó. Nem fog sikerülni kibontakoztatnom a történetet de folytatni nem vagyok hajlandó. Túlságosan is rá emlékeztet...

Egyszer, régen szerettem egy lányt

és még most is szeretem talán.

Érzéseimmel nem boldogulok

emlékétől meg nem szabadulok.

Szeretnék túllépni,

de nem érzem a lábam

nemhogy átlendülnék bátran

egyedül ülök egy bárban.

Nem ketten vagy hárman.

Táncoltunk egy bálban.

Emlékszem.

Látom.

Sajnálom bármit tettem.

Menekülni sose szerettem.

Itt állok és várok.

Szememtől tovább nem látok.

Még várok.

Hátha valaki visszavisz a kikötőbe,

el innen örökre.

A messzeségbe.

Bölcskei Imre

2010.03.27

Verset írni nekem nehéz

Értse meg az olvasó

Rímet faragni viszont annyira jó.

Egyvalami hiányzik belőlem nagyon.

Viszont már soha többé nem botorkálok vakon.

A pofontól kinyílik a szem.

Én meg egyre csak öregszem.

Nem testben.

Lélekben.

Ebben az életben.

Ebben a korban nincsen helyem

Sokszor nem találom hol a fejem.

Különös életet él ma az ember.

Ébresztő! Hopp! Gyorsan kelj fel!

Futni bújni el nem tud senki sem.

Tudja? Érti? Nem?!

Megmérkőzök én bárkivel.

Csak szabaduljak el innen.

A malom őröl tovább.

A kikötő porát

Nem töri fel senki.

Ennyi volt

Elmúlt kizártak innen.

A kulcsot most ki birtokolja?

És ki zár majd be

Legbelülre.

Ahonnan majd nem szabadulok

De nem is akarok.

Ez börtön

Az őr én vagyok

Bejutni nehéz

Távozni lehet

A régi helyet új nem tölti be soha

Talán csak a moha.

Hama! Jöjjön valaki.

A régi neveti.

Az őr szenvedését.

Szívének elvérzését.

Visszajöhetne ezt tudja

De a régi dalt már unja.

Bölcskei Imre

2010.03.29

Látom, ahogy a lámpa fénye dereng

az agyam mereng.

Az illatod, a gondolat terjeng.

Tollam serceg, kapirgál.

Haza már senki nem vár, körülöttem mindenki ordibál.

Vádol és büntet, nemez amit vállaltál.

Szemem pásztáz

És azt mondom vágtázz.

Soha többé ne hibázz.

Gyere, bújj ide mellém

Én csak ezt szeretném.

Félsz? Nem hinném.

Lassabban pislogom.

Lassabban lélegzem

Ez az, amire még szívesen emlékszem.

A lélek kikötője nyitva

Innen soha ne fordulj vissza.

Csak annyit kérek, gyere vissza!

Bölcskei Imre

2010.04.06

Szabadulj el innen

Menekülni jobb, hidd el.

Menny innen

Ne nézz vissza

Engem valami buta kő húz vissza.

Sorvadok, ez tiszta

Te meg ragyogsz mint Krisna.

De a fény mögött sírsz.

Szemembe nézni nem bírsz.

Mégis kitartasz érved mellett

A kötelék, a hűség a vár, nem enged.

Ne kínozz engemet.

Bölcskei Imre

2010.04.08

Őrült akarok lenni

Kit nem tart a törvény.

Gazdag akarok lenni

Akitől fél a fösvény.

Király akarok lenni

nagy és parancsoló

Koldus akarok lenni

Földönfutó.

Meg akarok halni

Mert akkor már nem fáj,

Veled akarok lenni,

Muszáj

Bölcskei Imre

2010.04.14

Szekrény

Szekrényben gondok

Gondok

Lelkemben pontok

Pontok mint gyertyaláng

Gyertyaláng mi szerelmeket lángra lobbant

Szerelmet mi lelkemben

Mint gond

Egy apró pont

Minek lángja ég

Én csak ennyit szeretnék.

Bölcskei Imre

2010.04.21