Este

Hogy hát hol van mindig? Ő meg az a másik, aki nagyobb, mert biztos nagyobb, hiszen ő nem csokit hoz, hanem komoly nagy ajándékokat, egész vasutat, meg hatalmas társasjáték dobozokat. De ez is hol van? És miért csak éjszaka jön, amikor alszom? Annyira, de annyira örülnék, ha egyszer reggel felkelve nem lenne még semmi a csizmámban, mert akkor azt jelentené, hogy valahol biztos elakadt a nagy hóban, és már csak akkor ér ide hozzám, amikor végre ébren vagyok, és majd láthatom. És akkor majd odamegyek hozzá és megölelem, és végre mindent meg fogok tudni tőle kérdezni, az összes olyan kérdést fel tudom neki tenni, amire a felnőttek nem válaszolnak, csak nevetnek, vagy butaságokat válaszolnak olyasmit, ami nyilván nem lehet.

Megkérdezném: Miért csak egyszer jön minden évben? Hogy lehet az, hogy bár pontosan tudom, hogy rossz voltam, hiszen apu meg anyu többször is haragudott rám, és mondta is, hogy ezt meg ezt nem szabad, de én mégis, szóval hogy lehet, hogy ennek ellenére ugyanúgy tele van a csizmám? És miért csak hozzám és a barátaimhoz jön éjszaka, hiszen még azután is van biztos ajándéka, mert annyi idő nem elég hogy az összes gyereknek elvigye, szóval biztos még reggel meg délben is megy más gyerekekhez, de miért soha hozzánk? Lehet azért, mert mi tényleg kicsit rosszak voltunk, és csak a nagyon nagyon jókhoz megy napközben? Én még nem ismertem nagyon nagyon jó gyereket… De biztos vannak, mert ha nem lennének, akkor nem tudnánk, senki se tudná, hogy ő tényleg létezik, és hogy milyen kedves, hogy ennyi sok mindenkinek visz ajándékot. Majd jövőre én is nagyon nagyon jó leszek. És persze az is érdekel, hogy ő kap-e valakitől ajándékot? És honnan tud ennyi nyelvet, meg pontosan hogyan is működik a gondolatolvasás? És hol jön be? És honnan tudja a sötétben mindegyik lakásban, hol vannak a csizmák? És ha már nagyobb lesz a lábam, és nagyobb számú csizmám lesz, akkor nagyobb lesz benne az ajándék? Ha olyan nagy lábam lesz, mint apué akkor a Mikulás is hozna társast meg az a másik is? Na, ezt mind megkérdezném!

Hajnalban

Anyu, hol van anyu? Rosszat álmodtam. Még kicsit sötét van kint, de már világosodik. Átmegyek anyuékhoz. Üres a szoba. Hát hol vannak? Még álmodom? Anyuék mindig itt vannak, amikor rosszat álmodom, mindig! Most hol vannak?! Érzem a forró könnycseppeket az arcomon: elmentek, rossz voltam egész évben, annyira rossz voltam, hogy most elmentek. De mi ez a sustorgás és nevetgélés az előszobában? Lehet még álmodom. Midenesetre jobb lesz csendben odalopózni. A fal mögé bújok, innen mindent látok és hallok, mint amikor elmennek a vendégek. De hisz egy anyu és apu! Nevetnek és valamit próbálnak beletuszkolni az egyik csizmámba. Any és Apu?! Juj, most már megvannak a válaszok… Hirtelen minden világos, és az is eszembe jut, hogy tavaly nem hittem Laurának, amikor mondta, hogy nincs is Mikulás, hanem a felnőttek adnak ajándékot. Aha! Lebuktak, mint én, amikor besurranok a kamrába még egy kocka csokiért. Jaj de jó, lebuktak, anyuék lebuktak! Hát ez remek érzés! Ez egy nagyon jó érzés. Meg is mondom nekik, hogy tudják, milyen okos lányuk van. Délután pedig, amikor átjönnek a rokonok, mindenkinek elmesélhetem a nagy felfedezést, és hogyan buktattam le apuékat. Mekkorát fog majd csodálkozni az unokatestvérem. Ő még biztos nem tudja, pedig hat hónappal nagyobb nálam, de én majd elmondom neki, ezt mindenkinek el fogom mondani!

Egy évvel később

Anyu, attól, hogy tudom, hogy ti vagytok, még kaphatom úgy a Mikulást, hogy este beleteszitek a csizmában és én reggel meglepődöm?