3. fejezet

Cintia kinyitotta a szemeit és a másik oldalára fordult, hogy ismét odabújhasson Tomyhoz. De mikor az ágyra nézett, csupán a férfi hűlt helyét találta. Felült és körbenézett. Egyetlen ruhadarab sem árulkodott róla, hogy Tomy még a házban lenne, és ez nagyon elszomorította a lányt. Pedig tisztában volt vele, hogy így lesz, mégis nehéz volt feldolgoznia.

Felsóhajtott és magára tekerve az amúgy is összegyűrt lepedőt, kisétált a konyhába egy pohár vízért. A keserűség átjárta a szívét, és képtelen volt tenni ellene, bár igazából nem is akart. Úgy gondolta, hogyha más nem is, de a fájdalom majd rádöbbenti, ha még egyszer ekkora őrültséget akar elkövetni. Elővett egy poharat a konyhaszekrényből, és töltött magának a vízből, mikor a bejárati ajtó halkan megzörrent. Hirtelen úgy megrémült, hogy majdnem kiesett a kezéből a pohár. De aztán erőt véve magán, letette az innivalót a kredencre, ő maga pedig elindult, hogy megnézze ki vagy mi lehet az ajtónál. Óvatosan a kilincshez nyúlt és lenyomta, majd fejét kidugva kikémlelt. Nem tudta, hogy örüljön e vagy sírjon, mikor meglátta Tomyt a lépcsőn üldögélni. De nem is volt ideje ezen rágódni, mert a férfi is észrevette őt, ezért felállt és kitárva az ajtót odaállt elé.

– Nem tudsz aludni? – kérdezte Tomy lágyan, szinte simogatva szavaival a lányt.

– És te?

– Csak egy doboz cigiért mentem el a bárba.

– Cigiért? Azt hittem leszoktál.

– Igen, én is. De most nagyon jól esett. – Tomy még közelebb lépett Cintihez, hogy egész testével takarja az utca esetleges kíváncsi szemei elől. – Én ébresztettelek fel?

– Nem, csak a hiányod. – Cintia elpirult és lesütötte a szemeit. Nem tudta, hogy szabad e ezt mondania egy vőlegénynek. Hiszen a testi együttlét még nem kötelez, de a lelki kötődés, nem enged szabadulni, és felelősséget támaszt.

De Tomy nem akadt fenn ilyen semmiségeken, sőt, jól is esett neki a lány kitárulkozása. – Nocsak! Már a hiányom is ilyen nagy hatással bír?

– Úgy tűnik.

– Ezt örömmel hallom. – a férfi elmosolyodott, és egyik kezével megsimogatta Cintia arcát, majd keze egyre lejjebb tévedt, míg el nem érte a lány kebleinek felső vonalát. – Mit szólnál egy közös zuhanyzáshoz. Lenne kedved hozzá?

Bár Cintiában ezernyi érv sorakozott fel a közös zuhanyzás ellen, de már nem volt sem kedve sem ereje védekezni. Mikor azt hitte, hogy Tomy elment mellőle, és nem is jön vissza, már megbánta, hogy nem volt hozzá egészen őszinte. Talán ha nyíltan elmondta volna az érzéseit, ha ő maga állította volna válaszút elé, az élete egészen másképp alakul. És amint megpillantotta a férfit az ajtó előtt, rájött, hogy még mindig nincs veszve semmi, és még mindig van esélye rá, hogy megváltoztassa a tervezett jövőt. Bár tisztában volt vele, hogy ez nem csupán rajta múlik, de egy próbát mindenképp megért. Ezért zavartan megpróbált visszamosolyogni, és hagyta, hogy a férfi megfogja a kezét és behúzza egyenesen a fürdőszobába.

Amint becsukódott mögöttük a fürdő ajtaja, Tomy lágyan lehámozta a lányról a lepedőt, hogy aztán elé táruljon Cintia csupasz valósága. A csodaszép fehér teste, a kívánatos, érzéki domborulatai, és a mindezt tetéző, meleg kis háromszöge az ölénél. A férfi érezte az egyre ágaskodó férfiasságát, ezért sietve ő maga is megszabadult a ruháitól, majd a zuhany alá állva magához vonta a lányt és hevesen csókolni kezdte.

A kellemes langyos víz végigfolyt a testükön, és ha lehet, még jobban felizzították bennük a vágyat. Tomy végigsimogatta kedvese testét, míg keze meg nem állt a melleinél. Ott eljátszadozott egy ideig, és előbb lágyan, majd egyre erőteljesebben morzsolgatta a bimbókat. Cintia felnyögött a kéjtől, és kissé hátrahajtva a fejét utat engedett a férfi nyelvének is, mely úgy ízlelgette, mintha először tenné. És mikor Tomy még ennél is lejjebb merészkedett, a lány ajkait elhagyta egy halk, mégis vágytól izzó, érzéki sóhaj. De a férfi nem törődött mással, csak hogy megszerezze a legnagyobb gyönyört kedvesének, a kielégülés és a teljes beteljesülés gyönyörét. Úgy cirógatta nyelvével, szájával Cintia legérzékenyebb pontját, hogy az képtelen volt már másra koncentrálni, csakis a testi örömére. És mikor már ott járt egészen közel, Tomy csak akkor hagyta abba, hogy ő maga is teljes résztvevője legyen, és egybeforrva a lánnyal, együtt érjék el a kielégülés boldogságát. Megragadta hát Cintia fenekét, és felemelve a lányt, belesüllyesztette már merev férfiasságát a forró, nedves öbölbe. Amint teljesen eggyé váltak, szenvedélyes mozgásba kezdtek, miközben a lány erősen belekapaszkodott szerelmébe, és úgy csókolta az arcát, nyakát, hogy az már szinte fájdalmas volt. És mikor a csúcshoz értek, Cintia ismét hátravetette a fejét, de most csak azért, hogy tekintete megragadja a férfi szemeit, és a pillantásával mondja el mindazt, amiket szavakkal nem mert.

Tomy jól látta, tisztán ki tudta venni a lány tekintetében ülő mondanivalót. És ha nem is látta volna, de egész testében érezte azt a mérhetetlen odaadást és szerelmet, amit Cintiától kapott. Szerelmet. Igen! Ez volt az a szó, amit olyan régóta keresett már ahhoz a különös bizsergető érzéshez, amit érzett. Odahajolt hát, és válaszként megcsókolta a kéjtől forró, piros, duzzadt ajkakat.

A nap már kelőben volt, mikor Tomy odahajolt kedveséhez az ágyban, és lágyan megcsókolta. – Megyek megnézem a nagyanyámékat. Már biztosan fenn vannak. Később majd visszanézek. Itthon leszel?

– Azt hiszem igen.

– Remek! Akkor úgy készülj, hogy elmegyünk valahová. Addig még kitalálom, hogy hová. – azzal még egy csókot lehelve a lány szájára, kigördült az ágyból és a széken nyugvó ruhái után nyúlt, amiket a kellemes zuhany után kis híján a fürdőben felejtett. Persze az sem lett volna olyan nagy probléma, csak épp reggel kellemetlen, főleg akkor, ha Cintia anyja, Rosi már fenn volna. De elkerülve ezt, most már nyugodtan felöltözhetett.

Cintia egy darabig némán nézte, majd mikor már minden ruha fenn volt a férfin, képtelen volt megállni, hogy meg ne szólaljon. Csak egy szót, egyetlen szót akart mondani, de a szíve olyan hevesen dobogott, hogy azt hitte menten el is ájul. Mégis erőt vett magán, és mielőtt Tomy búcsút intve kilépett volna a szoba ajtaján, megszólalt és elmondta, ami már olyan régóta benne élt. – Szeretlek!

Bár a szó halk volt, mégis teljesen biztosnak tűnt. Tomy abban a pillanatban megfordult, és néhány pillanatig döbbenten meredt a lányra. Mintha teljes köd fedné a látványt, nem látott mást, csak elmosódott alakzatokat. Mintha minden csak forogna és megállni sem akarna soha. De mikor a hirtelen jött felhő elszállt, már kit tudta venni a lány minden porcikáját, idegességtől izzó tekintetét, reszkető testét, és az arcára kiült várakozás minden idegőrlő izgalmát. A férfi erre boldogan elmosolyodott, a szíve megtelt hasonló érzésekkel. Egy mozdulattal ott termett Cintia mellett, és heves csókot lehelt annak remegő ajkaira, majd ugyanazzal a lendülettel még mindig mosolyogva, el is hagyta a szobát.

A lány mozdulatlanul nézett utána, majd ujját felemelve megérintette a száját, hátha így is érezheti Tomy csókját. A választ kereste, majd újra és újra lepörgette fejében a férfi reagálását. A szájára kiülő mosolyt, és azt a heves csókot, amit a szó váltott ki belőle. Örült neki, vagy csak leplezni próbálta a zavarát? Nem tudta, csak azt érezte, hogy ő maga, már teljesen beleveszett a szerelembe.