Kedves tagjaink!

A http://amatorirokklubja.network.hu/video/zene/csaszar_elod_amp_alexa__tiltott_szerelem

oldalon megszólal Császár előtt dala, a Tilttt szerelem. Erre a zenére kellett dalszöveget írni, ami kisebb-nagyobb dallami egyezéssel sikerült is. Sajnos akad lyan szöveg is, ami egyáltalán nem passzol a zenre, így ebben a kategóriában értékelhetetlen. Ezért arra gondoltam, hogy lesz egy teljesen zenére illő, és egy egyéni kategória, amire külön-külön szavazhattok.

Zenére illő dalszövegek:

Tövisi Eszter:

Egy kismadár repült a kéklő égen át,
sírt, mert nem lelte az elveszett hazát.
Szivárványhíd odavezet, úgy csábít,
nagyot dobbant a csöppnyi szív.

Nem tudta még, milyen hatalmas fenn az ég,
mily hosszú az út és merre lesz a vég.
De ő csak ment és ment, hívta a fény és csend,
nem is nézte hogy mit hagy lent.

R:
Menj, hát meg se állj, az otthon ami vár,
a jól ismert táj.
Búcsúzz és bárhogy fáj, amit itthagysz sose bánd
ha lelked hazaszáll.
Nézd, minden mi tényleg fontos
megtart, az a legfőbb kincs most,
mert az visz majd el, amikor menned kell
vele szállhatsz az égbe fel
és hazaérkezel.

Érezte ő, kevés a kismadár-erő
és a szív egy új álmot varázsolt elő:
hogy lesz majd ki kicsiny létét úgy félti,
kezét nyújtva őt megvédi.

Hit vitte már, suhant az apró kismadár,
napok teltek el és ki tudja hogy merre jár.
Nincs több könnye, a szivárvány elvitte
egy gyönyörűbb, békésebb új helyre.

R:
Menj, hát meg se állj, az otthon ami vár,
a jól ismert táj.
Búcsúzz és bárhogy fáj, amit itthagysz sose bánd
ha lelked hazaszáll.
Nézd, minden mi tényleg fontos
megtart, az a legfőbb kincs most,
mert az visz majd el, amikor menned kell
vele szállhatsz az égbe fel.

***

K. Katey:

Várj, nem lehet, nem múlhat el a szerelem!
Várj, csak várj és bízzál bennem.
Kegyetlen múlt, de ha a sors fordul,
a nap újra ránk ragyog.

Félelemben, szorongva kereslek.
Miért van ez így, a sors mért kegyetlen?
Szerelem vár ránk, a sötét múlt elszáll,
Két szív egymásra talál.

R.:
Vár a szív téged, ez igaz szerelem,
Meg bízik benned.
Hát várj, várj még rám, ez az igaz szerelem,
Soha nem múlhat el.
Nézd, bánom már minden vétkem,
Nézz rám, s mond, hogy bízol bennem,
Vágyam a szó, ami feloldozó,
Egy férfi oly tékozló,
Feloldoz a szó.

Nem tudja más, hogy a szívem meg bocsát,
Ha kell, én örökké is várok rád.
Szeretlek már, ez elég hozzá,
A múlt most már nem talál.

Mond el nekem, mi az mi nyomja szívedet.
Hogyan rejtsem el, a múltam kedvesem?
Örökké tart, a szerelem nem halhat.
De a múlt egyszer elragad.

R.:
Vár a szív téged, ez igaz szerelem,
Meg bízik benned.
Hát várj, várj még rám, ez az igaz szerelem,
Soha nem múlhat el.
Nézd, elmondom, megbocsátok,
Hidd el, s mond, hogy bízol bennem,
Vágy volt a szó, ami feloldozó,
A sors most már megfordul,
Elmúlik a rossz.

***

Baranyai Adrienn:

Sápadt hegyek fent a tiltott terepen,
Bordó lőre a kék ingemen,
Este nyolc múlt, a vérem úgy felforrt,
Míg a torkom friss bort kortyolt.

Hozták nekem, s mellé jött az élelem,
Miből szedjek még, miért nincs két gyomrom nekem,
A pinceszer jó játék, fenn a hegyen minden szép,
Aki még nem járt itt, úgysem ért…

Fáj a gyomrom fenn, a tiltott terepen, hol hoznak nekem
Jó bort, még két kancsót, a tiltott terepen, és sertést hidegen…
Méz íze a törköly – löttyben, pár korty, és már szállok könnyen,
A tiltott helyen, fenn a szőlőhegyen,
Bordó folttal az ingemen… ezt nagyon kedvelem...

Isszák velem páran még az áldomást,
Az éj úgy ránk terül, mint sötétkék palást,
Őriz a sok csillag, dalolunk, míg megvirrad,
És vagy két hordó megszikkad…

És még eszem, ki tett még rántott húst nekem?
A rengeteg zsír lassan sebet üt a szívemen,
A rétes még meddig tart, az oldalas miért hoz bajt,
Egy szeletelt pizza is jön még majd…

Fáj a gyomrom fenn, a tiltott terepen, hol hoznak nekem
Jó bort, még két kancsót, a tiltott terepen, és sertést hidegen…
Méz íze a törköly – löttyben, pár korty, és már szállok könnyen,
A tiltott helyen, fenn a szőlőhegyen,
Bordó folttal az ingemen… ezt nagyon kedvelem...

***

K. Sylvia:

Mond, hogy megy ez, hogy lesz tűz a kezemen?
Miért, mond miért fáj, ha így égetem?
Tizenhat húr, de amikor hozzám nyúl,
az a csáp újból lángra gyúl.

Tiltják tőlem, hogy én ezt többször megtegyem,
Miért teszik ezt? Miért nem bíznak bennem?
Ez csak egy játék, az élet így szép,
aki nem érti úgy sem él.

Ég a tűz itt lenn, egy titkos terepen.
-Csak kín van bennem.-
Hát lépj most le innen,
mert a titkos fegyverem, eléget engem.

Félj! Itt van az égő könnyem.
Ne nézz rám, menekülj el tőlem.
Itt tüzes a szó, ami nem mondható,
elégetek minden jót.
Tanúm lesz a hold....

-----------------------------------------------

Egyedi kategória:

Balogh Gyula:

Úgy zakatol, dübörög a vérem,
Elevenen férfit nem láttam már régen.
Jó lenne már újra ölelni, csókolni,
Egy felajzott férfi karjaiban lógni,
Dübörög a vérem, kiújult a sérvem,

Köldökömet bávatagon nézem.
Nem bánom én azt se, ha reped a hasfal,
Egy férfi teremjen itt gyorsan.
Úgy kellesz nekem, mint parasztnak a kenyér,
Kiéhezett testem parlagon henyél.

Tegyünk hát most róla, miről szól a nóta:
Ha libidóm megnő , férfiből nem elég csak kettő.
Éppenezért jó volna, ha volna,
Egy robusztus férfi a nyakamban lógna.

Zúg, kavarog, dübörög a vérem, jer hozzám fivérem!
Csókjaid, forróságod, kanszagodat vágyom,
Jer pamlagomra, ruháim magamról lehányom.
Vetett ággyal, meztelenül várlak,
Dübörgő véremnek nem vetek már gátat.
Zúg, zakatol a vérem, nincsen ki, csillapítsa éhem?
Hol vagytok ti hősök, cudar himpellérek?
Nincsen ki, lehűtse tűzforró, bő vérem.

Megvadult folyamként, zúg, dübörög a vérem,
Oltsa el valaki, az egekre, kérem.
Zúg, pörög, dübörög és hörög,
Sok himpellér gúnyosan a szemembe röhög!

***

Balogh Gyula 2:

Zúgó traktorként zakatol a szívem.
Keresem, kutatom, nem lelem szerelmem.
Oly messzire mentél, jaj olyan messzire,
Tudom, érzem, sejtem, soha nem érsz ide!

Cudarul megcsaltál, elhagytál engemet,
Nem sejtetted, szívem mennyire szeretett.
Kifosztottál, mint egy vadkörtefát,
Epekedve vágyom a megváltó halált.

Kísérjen az átkom, bárkire rátalálsz,
Lelkem szennyesét borítom én reád.
Megvetésem tárgya, mosolyod, csak álca
Tüzes menykő legyen nászod nyoszolyája.

Égesse a lelked búbánatom lángja,
Nászodat kísérje héják vijjogása!
Hazug szavaidat bagoly huhogása,
Lobbanjon semmibe ígéreted lángja!

Zakatoló szívem dübörgő zenéje,
Doboljon füledbe nászod közepébe!
Kéjvágyad, libidód, lohadjon le menten,
Ha meghallod zörgő, zakatoló szívem!

***

Nagy Viktória:

Szemtelen vagy és bunkó!
De szívem csak rád vár!
Maradj velem örökre
és szeretlek,de tiltanak tőled!
Elmegyünk innen messze!
Elszökünk,hogy boldogok lehessünk!
Majd csónakázzunk az éjbe!
Csókolózunk merészen!

Nem még nem mehettek!
Még várnak itt!
De addig is mond ki
A titkos szót nekem!
Aztán jöhet a többi
Könnyedén és lazán!
De addig is várj!
Várj még rám!
Várj még

Refrén:
Várj még várj!
Szeretlek és ölelj mindig forrón!
Nélküled nem élhettek!
Várj és óvj félts!
A törékeny varázzsal szeretlek!
Maradj itt velem!
Nem mehetsz el nélkülem!
Csak várj kérlek!
Csak várj,mert szeretlek!
De mégis minden oly tiltott s varázslatos!
Ez csak egy játék sajnos!
De szeretjük egymást s ez a lényeg
Csak várj kérlek!

Öleljük egymást és nézzük a naplementét!
Nem mondhatom még el!
Azt,hogy szeretlek!
Összetörnél legbelül!
Azt pedig nem akarom,
Mert szeretlek téged!
Édes kicsi szívem!
Szeretsz-e engem?

Jaj csak mondanád ki a szót!
Én repdesnék nyugodt vizeken veled!
El mennénk messze,
Ahol nem tiltanak minket!
Összeházasodnánk
S gyűrűvel repülnénk tovább!
Járnánk mindenhol!
Rómában és Párizsban.


Refrén:
Várj még várj!
Szeretlek és ölelj mindig forrón!
Nélküled nem élhettek!
Várj és óvj félts!
A törékeny varázzsal szeretlek!
Maradj itt velem!
Nem mehetsz el nélkülem!
Csak várj kérlek!
Csak várj,mert szeretlek!
De mégis minden oly tiltott s varázslatos!
Ez csak egy játék sajnos!
De szeretjük egymást s ez a lényeg
Csak várj kérlek!

Szavazzatok mind a két kategóriában!

Szerintetek kié a legjobb?