Játék:

Tippeld meg ki írta  a befejező részt: Bori vagy Eszti. Éjfélig lehet próbálkozni, akinek sikerül eltalálni, ajándékot kap! A jutalom egy e-book Bori könyvtárából, hogy még jobban rátapadjatok az olvasásra. A mai nyereménykönyv: Allan Pease: Testbeszéd cimű műve.

A NŐCIKÖLCSÖNZŐ KFT

Igen, létrehoztam. Én egyedül. Megalapítottam az első csajok kikölcsönzésére szakosodott céget. Természetesen bevontam Krisztát és még egynéhány barátnőmet. Az első kölcsönzések egészen jól sikerültek, hála az igényesen megszerkesztett, titkos weblapunknak. Első kliensünk Huba volt, azután egyre másra tűntek fel a magányos de kötelezettségekkel teli férfiak. Kísérő kellett nekik társasági eseményekre, vagy családi összejövetelekre. Volt olyan fickó, aki azért kölcsönzött nőt, mert egy állásra pályázott és leendő főnökei bulizni hívták a barátnőjével együtt. Miután meggyőződtek róla hogy nem buzi, tárt karokkal fogadták baráti körükbe és az állást is megkapta. Arra jöttem rá, hogy a férfiak sokkal egyszerűbben fogják fel a világ dolgait, és nem bonyolódnak részletkérdésekbe. Szinte soha nem érkezett panasz a kibérelt hölgyekre, az egyetlen kitétel az volt hogy csinosak legyenek, és hogy önmagukat adják. Elhatároztam, hogy kimutatást fogok végezni és az oldalra látogatókkal kis tesztet fogok kitöltetni, valamint online panaszkönyvet nyitok, hogy abba lehessen írni a véleményeket, javaslatokat. Nem hiába volt szociológus diplomám is, legalább kis kutatást tudtam kezdeni. Kiderült, hogy a férfiak a nőkben a szép és csinos külső után, a természetességet szeretik a legjobban, aztán a vidámságot és azért az intelligencia sem utolsó szempont. A hölgykollégákat mind ezen jellemvonások alapján válogattam össze. Annyira beindult a cég, hogy terjeszkedni kellett. A Nőcikölcsönző Kft. országos szinten ismertté vált, és akkor elhatároztuk, hogy egybeolvasztjuk a Pasikölcsönzővel. Ennek persze egy részben tárkereső zagyvaság lett az eredménye, de a régi funkció is remekül működött. Meggazdagodtam. Volt már állásom, azaz magánvállalkozásom. Beillesztettem az utolsó darabot is a puzzle-be. Teljes lett a kép, révbe ért az életem.

Szombat este van, a gép előtt ülök és pötyögtetek. Valahol, valamikor belém hasított a gondolat, hogy regényt írjak. A történet persze rólam szól, a kezdetben elbaltázott életemről, a pasikölcsönzőről és arról hogy férfiak és nők milyen keveset tudnak egymásról. Már két kiadó is jelentkezett, naná, a főszerkesztők és a lektorok mind régi kuncsaftok, de egy stúdió is felhívott a minap a filmes jogokért. Igazi kasszasiker lesz ez a sztori. Kérlek érezd magad megtisztelve, hogy most részleteket olvashatsz belőle! Csak tudnám már egyszer megírni, mert már az idegeimre megy, hogy folyton közbejön valami. Villog a képernyőm jobb alsó sarkában a táncoló, zöld pasi figurája. Kapás van a weblapon. Odakattintok és elém ugrik egy friss igénylés. Pasi kölcsönözne nőt, de azonnal! A dolog nagyon sürgős, a nő most kell, nincsenek kiválasztva a kategóriák, teljesen mindegy neki a szemszín, a hajszín, az alkat, de add meg isten de mindjárt kell az a nő! Dupla árat fizet mint a legmagasabb órabér, nem igényel céges kocsit, saját limuzinja van, egy nagyszabású partira vinné a hölgyet, néhány órára csupán.

Kétségbeesetten pásztázom az adatlapokat, telefonálgatok, de minden csaj foglalt. Szinte mindegyik bérbe van adva, akik meg nem azok éppen vizsgáznak valamiből, vagy betegek, vagy tudom is én merre lézengenek. Nincs itt mit tenni, nagy levegőt veszek, válaszolok a türelmetlenkedő fickónak, hogy éppen van egy szabad nő, de sürgősségi illetéket kell fizetni. Megduplázza a már megduplázott összeget. Át is utalja a számlámra. Oké, jól van, feláldozom magam, ezt nem hagyhatom ki. Egy teljes havi bevételt tudok összeszedni egy pár órás melóval. Gyorsan felöltözködöm, kicsípem magam és megsmsezem a pasinak a találkahelyet, mert azt már kitanultam, hogy saját címet nem adok meg többé, az tabu.

Középkorú, a halántéknál őszülő, magas, nagydarab ipse. Szemüveges és így első látásra komoly úriembernek tűnik. Előzékenyen nyitja a limo ajtaját és betessékel. Fehér Áronnak hívják, elmeséli, hogy egy nagy építkezési vállalat vezetője és éppen arra készül, hogy egy másik külföldi céggel olvadjon össze. A másik cégvezető, egy svájci bankár, elegáns partit ad, és nagyon családcentrikus ember. Áronnak minimum a feleségével kell érkeznie, különben nincs üzlet. Keserűen teszi hozzá.

-Nem szeretek hazudni. Főleg nem a magánéletemről. De az az igazság hogy egy éve váltam el, és a volt feleségem visszautasította, hogy most segítsen nekem. Muszáj úgy jönnöm ide, mint akinek van felesége, mert ezen az üzleten áll vagy bukik az embereim sorsa. Gazdasági válság van, ha nem jön össze ez a dolog, kétszáz embert kell elbocsátanom.

Egészen normális fazon, és megkérdezem tőle, hogy mi lesz majd ha megköttetik az üzlet és később mégis be kell vallania, hogy nincs családja.

-Még nem tudom – válaszolja – de most egyszerre csak egy dologgal foglalkozom.

A buli maga szolid és elegáns. Igazi üzletemberek, és köztük villog Áron új üzletfele a feleségével. Bemutatnak minket egymásnak, kedves, aranyos emberek. És csak angolul beszélnek. Áron kínlódik velük egy darabig, egészen tűrhető konyhanyelvi szinten, de aztán kézbe veszem a dolgokat. Felsőfokú angol tudásommal mindenkit elkápráztatok. A svájci partner odáig van, folyton kérdezget mindenféléket, és Áron meg én egymás szavába vágva válaszolgatunk. „Hol ismerkedtünk meg? Hát az Interneten!”, válaszoljuk egyszerre. Összenézünk és nagyot nevetünk. A vak is láthatja, hogy mekkora az összhang közöttünk.

Áron rettenetesen figyelmes, és nagyon hálás a szerepjátszásomért. Igaz ügyért küzdünk, a munkások megmentéséért. Egy hullámhosszon vagyunk mindenben, és nemsokára pezsgőzés kíséretében aláírják a szerződéseket. Minden megy mint a karikacsapás. Áron most is nagyon udvarias, megkérdezi hazavihet-e. Igent mondok, lerombolom saját tabuimat. Azt is elmesélem neki hogy én vagyok a Nőcikölcsönző cég kitalálója és üzemeltetője. Nekem is van saját vállalkozásom, és azt igazgatom. Jót nevet rajta, és közli, hogy szereti a talpraesett nőket. Iszonyúan szimpatikus pali.

Másnap egy csokor tulipán érkezik egy küldönctől (hát erre is emlékezett!), s egy elegáns kártya új pasimtól. Tovább akarja folytatni a dolgokat. Azt érzem, hogy mindjárt kiugrik a szívem. Na, Tulcsi állás is, pénz is, pasi is! Érzem már, hogy ebből lesz valami. Valami jó és komoly. Már csak az a kérdés, hogy írjam-e be Áront a regényembe, mint „Áron, a tökéletes”. Szerintetek?