1964 október 18. Vasárnap.

Reggel zuhogó esőre ébredtünk. Hálát adtam az Istennek, hogy megsegített és esőt adott, mert  így nem kell kukoricát szedni menni a vállalatnak. Egy goddal kevesebb. Erzsikenénivel háromnegyed tízkor el indultunk a templomba. Ott volt a püspök is. Láttam, de nem beszélhettem vele, mivel a lépcsőn egy fiatal hölgy elesett és összesározta magát és engem is felfröcskölt, összekent. Felsegítettem és letöröltem róla a sárt, aztán magamról is, de mind a ketten sárosak maradtunk.Nagyon jól éreztem magam, hogy segíthettem valakin, de így sárosan azért nem mehettem be a templomba.

1964.október 17. Szombat.

Pont egy hét telt el azóta, hogy elment Ibi. Vágytam rá, hogy lássam. Nem tudtam eldönteni mit tegyek. Nem szerettem volna zavarni a tanulásban, de szerettem volna látni is. Vasárnapra köz-munkára rendeltek, kukoricát szedni, valamelyik kollektivhez, azt hiszem a Serbenihez, azt sem tudtam hol van a fejem. Jocó megigérte, hogy ő elmegy kukoricát szedni, ha menni kell, amel-lyel az egész család egyetértett. Elindultam a petelei állomás felé.

1964 október 11. Vasárnap.

Háromnegyed négykor benyitott Ibi édesanyja.

-          Jani! Háromnegyed négy. Marad tovább, vagy velünk jön?

-          Nem csak azért aludtam itt, hogy aludjak, hanem, hogy Ibivel lehessek egy kicsit.

Gyorsan fel öltöztem, kimentem a verandára, a tálba vizet tettem és megmosakodtam. Teljesen felfrissültem. Ibi is kijött hozzám.

-          Miért nem jöttél be mosakodni ?

-          Jobban felfrissitett a hideg viz.- Sietnem kellett, mert Ibi már kész volt.

1964 október 10. Szombat.

Szerettem volna kimenni Görgénybe, de nem kaptam kerékpárt s az enyém még nem volt kész. Lélekben mégis készültem az útra, hogy hátha kapok valamit. Még van egy néhány napom amit vele lehetek és ezt ki kell használnom.Végül úgy döntöttem, hogy kimegyek a busszal. Még 15 perc volt a busz indulásáig. Elsétáltam a megállóig, ahol egy lány már várt a buszra. Ő Vásárhelyre szeretett volna eljútni.Sokat nem szórakoztunk, pedig ez a lány is ügyes szép és fiatal teremtés volt, de hát én Ibit már nem cseréltem volna fel senkivel.Jött a busz és felvett.

1964.Október 8. Csütörtök.

Édesanyám kért, hogy annyi szekeretek, és autótok van elhozhatnád a fát, mert az idődből is kitelik. Elhatároztam, hogy teljesítem kivánságát. Sajnos minden szekér foglalt volt és így szóltam Lacibácsinak, hogy kinnt vagyok terepen. Találkoztam az egyik soförünkel aki azért panaszkodott, hogy nincs munkája. Mondtam vigyen ki Görgénybe és onnan menjen Holtmarosra anyagért. Ott majd megrakják. Elvitt Görgénybe. Tiz perc alatt  már ott is voltunk.

1964 október 6. Kedd

Vettem új külsőt és belsőt a kerékpárnak. Nehezen, de felszereltük. Most már jó a kerékpárom. Fél ötre már Görgényben is voltam. A szomszéd gyerek mondta, hogy Ibi a kertben van. Az utca ajtó be volt zárva és így én meglepetést akarva megkerültem a házat és a kertben kerestem az én Madonnámat. Sehol sem találtam, pedig még a kukoricást is átkutattam. Bementem az udvarra és az anyját találtam az udvaron, aki mosott. Letettem a kerékpárt, és a szobából előkerült Ibi is elegánsan felöltözve, a haja feltupirozva, egyszóval útra készen.

1964 szeptember 27. Vasárnap.

Megérkeztem Görgénybe. Az utca ajtó be volt zárva, csak az ablak volt nyitva a szobában. Kiáltottam Ibit, de nem hallotta senki a kiáltásomat. A szomszéd kerítése alacsonyabb volt és átléptem rajta és így jútottam be Ibiékhez. Az anyja meglepődött jöttömre, és mondta, hogy Ibi elment Öcsivel Csűrre ( Üvegcsűr ).

-          Még egy órakkor elmentek. Hát maguk nem beszélték meg ? Én azt hittem, hogy Jani tudja.

1964, szeptember 24, csütörtök.

Rengeteg munkám volt, mivel hónapzárás,de megígértem Lacinak, hogy találkozni fogunk, és az igéret csak úgy szép, ha azt be is tartják. Úgy beszéltük, hogy 10 és 11 között találkozunk. Elindultam az iskola felé és alig találtam rá. A járdán találkoztunk, kiszaladt egy vodkát bekapni, aztán leűltünk egy padra a parkban, mivel én nem akartam inni, - munkaidőben, - és kellemesen elbeszélgettünk. Rátereltem a beszédet az Ibi ügyére és csak annyit mondott

-          Te is férfi vagy.

1964, szeptember 21. Hétfő.

Szerettem volna találkozni Mán Lacival, hogy beszélgessek egy kicsit vele. Amint keresztül vágok a főtéren kit látok Lacit, aki a DEDA falatozóba ment be. Utánna mentem és hozzá szegődtem. Nagyon örült a találkozásnak, legalább nem lessz egyedül.Beszélgettünk mindenről, de engem az érdekelt, hogy mi történt a nevelőnő szobályában. Elmondtam neki azt amit hallottam az ügyről, úgy ahogy én elképzeltem, teletüzdelve az Ibitől hallottakkal.

ELŐSZÓ A NAPLÓHOZ

Hozzád szólok kedves barátocskám,

Ki e könyvet kezedbe veszed,

Ha véletlenül az irka-firkám,

Véletlenül asztalra teszed.

Neki kezdesz nagy nagy buzgalommal

Végig olvasni a könyvemet,

Gondolod tele van sok sok vaddal,

Én nem csalom meg emberemet.

Megmondom őszintén az elején

Ilyen dolgot nálam ne keress.

Amit írtam csak emberi élet

Ez nekem nagyon szép és kedves.

Nem mondom, olvasd el ezt a könyvet,

 de benne sok kincset nem találsz.

A vallomás.

-          Talán az udvarhelyi kézilabdázással kellene kezdjem. Addig nem volt más csak titkár, az iskola titkára. A vonattal útaztunk Isticio ( vagy Déda- Bisztráig ) Ő és Sólyom is a mi fülkénkben útaztak. Ez a kilencedik osztály tavaszán történt.

-          Itt mondták azokat a zsiros vicceket,?

-          Itt.- Egy néhány másodpercig megállt, aztán fojtatta.- Innen autóbusszal mentünk tovább. Ő előttem űlt.

1964 szeptember 19. Szombat

Délelőtt találkoztam Dódival, Ibi növérével, aki kért, hogy ha kimegyek Görgénybe, vigyem el a tejeskannát, mert az anyja ottfelejtette. Az IRUM-nál bál van és a fiuk hívtak menjek velük a bálba. Úgy éreztem nem tudnám felcserélni a legjobb mulatságot sem egy Ibivel való találkozásért. Mondtam más programom van. Kiss Bandi, az unokaöcsém megkérdezte mi az a más program, mire én azt feleltem megyek Görgénybe. Szólt, hogy akkor ő is eljönne velem, s ha lehet mutassam be őt is valakinek, csak szép legyen.

1964 szeptember 14. Hétfő.

Hazajöttem a munkából, aztán kerékpárral mentem vissza jelentést adni Lacibácsinak az elvégzett munkáról. A hídnál találkoztam Bereczkivel, a soförrel, aki hívott menjek ki vele Görgénybe, mert tudta, hogy nem fogom visszautasítani. Feltettem a kerékpárt a dubába és pillanatok alatt Görgénybe voltunk. Ibi nem volt otthon. Jóskabácsi az udvaron tevékenykedett és mondta, hogy Ibi elment vásárolni az üzletbe. Csodálkozott, hogy nem találkoztunk.

1964 szeptember 13. Vasárnap

Miért ne lennék őszinte. Nagyon izgatott voltam  már reggel. Azt sem tudtam mivel töltsem el az időt. Elsőnek elküldtem Öcsémet Ödikét csináltassa meg a kerékpáromat, mert a Dedrádszéplak-i úton tropára ment.

Elítéltem Ibit azért amit tett, de valójában így is szeretem. Hiába mondanak Róla bármit, mindent megtudok bocsájtani, mert nem vagyok Isten, nem ítélhetek, és nem is akarok ítélni csak szeretni. Sokszor féltékenységi rohamok gyötörnek, hogy az a kislány aki most az én karomban van és azt mondja, hogy szeret, csak engem szeret, nem is olyan rég még más karjaiban mást csókolt és másnak mondta, hogy csak őt szereti.Nem tudom elképzelni, hogy Mán Laci egy felnőtt férfi megelégszik azzal, hogy csókolózik egy kislánnyal aki fiatal, szép, és nagyon csinos, kedves és vonzó, hanem meglátta benne a nőt.

1964 szeptember 12. Szombat.

Reggel megjelentem az iskolánál. A megkezdett munkát be kell fejezni,- mondtam magamnak. Legyen ami lessz. Ha Ibi tényleg ártatlan, akkor megvédem, ha az életembe kerül is és akkor vége a sok intrikának ami már úgy felgyült az irodában is és a baráti kö-römben is, hogy bárhová mentem mindenki csak Ibiről beszélt ve-lem és mindig csak rosszat mondtak róla. Mi lesz ha Ibi tényleg léha szélhámos és tényleg kicsapongó. Ha igaz minden amit róla mondanak.

1964 szeptember9, szerda.

Az esős idő miatt nem mentem ki Görgénybe.Nem is bántam, mert én úgy éreztem, hogyha sokat járok hozzá, még megun és akkor talán hamarabb elveszítem.Úgy képzeltem a mi szerelmünket, mint a haldokló embert, akit csak az orvos inyekciós tűje tartja életben, másképp már halott.Minket is csak az a kis emlék tart össze, ami már kezd kikopni, de addig is símogatjuk babusgatjuk és azt beszéljük magunknak, hogy boldogok vagyunk.

Délután gitároztam, és át jött hozzánk Sándórházi Gita, a szomszédból, Manyikával a húgommal beszélgetni.

1964 szeptember 7.Hétfő.

Ibit már az állomáson találtam, Régenben.A  pad mellett állt és rendezett valamit a táskájában. Kék szveter volt rajta, mert már hüvös volt a reggel. Leűltünk és beszélgettünk a vasárnapi emlékekről, amik nagyon kellemesek voltak, meg arról, hogy

-          A nagymama beszélt a plébános úrral és nagyon dícsért téged.- képzeld, nagymama azt mondta, mit szól plébános úr, ha áttérítjük Janit.  A pap azt mondta,

-          Ezt az egyet nem hiszi, mert te nem vagy téríthető.( pedig akkor mindenre képes lettem volna érte.)

Jött Bodorján Gerő és intett, hogy mutassam be Ibinek.

1964 szeptember 4, péntek.

Már reggel fél nyolckor elindultam Görgénybe, kerékpárral. Nagyon vágyódtam Ibi után. Amint beértem az erdőbe találkoztam Wollent  Ágival és az öccsével, akik kerékpárral jöttek Régenbe.

Kérdeztem nem-e látták Ibit, de azt mondták nem látták eljönni és  nem  is ment volna el anélkül, hogy be szólt volna, így tovább hajtottam Görgény felé.Már elképzeltem amint vár az ablakban.

            Gyönyörű szép napos reggel volt.

1964. agusztus 25. Kedd.

Elmentem beszámolni, hogyan jútottunk haza, és visszavittem az Ibi szveterét és az Öcsi kabátját, amibe Ödike mulatott,amig az övé száradt...

1964. agusztus 26. Szerda.

Mihác Pityuval beszélgettünk és odajön hozzánk Pataki Laji. Elég szemtelenül kérdezett Ibi felől, aztán miután rendre utasítottam kinevetett. Meg akartam pofozni s erre ő így szólt:

-          Nézd Janika! Nekem nem áll érdekemben hogy hazudjak, de ne tedd a tűzbe a kezed Ibiért, mert elég.

1964. agusztus 18. Kedd.

Ibi az istáló előtt foglalatoskodott valamivel. Mikor közelebb értem látom, hogy véres a keze.Az történt, hogy meg malacozott a koca és 8 kis malac született.Ibi volt a bába, az anyjával. Egy kosárba rakták a kicsi malacokat, eleven jószágok.

-          Képzeld egyszerre születtek veled a malacok vagyis egynapon.

-          Hát nem éppen, mert én 19-én születtem,ők meg 18-án.

-          Na azt az egy napot letagadjuk.A malacaink és te egy napon születtetek.

1964.agusztus 17.Hétfő.

ReggelLacibácsi kiküldött a városba, hogy mérjem fel a*Transilvania* épületét, és a mellette levő trafikot. A benzin kút fele jöttem és bementem a *Mariana*-ba, hogy egy kávét igyak, s aztán tovább mentem végezni a dolgomat. A nagyállami üzlet előtt találkoztam Ibivel és Nagy Ellával. Azt mondták az irataikat szeretnék rendezni, ami szükséges az iskolához.Hívtam jöjjenek velem a *Tranzit* megmérni és utánna én is segítek nekik az

Iratok beszerzésében.

1964.  agusztus 8. Szombat.

Ibi váratlanul bejött a városba.A Mariana cukrázda előt találkoztam vele. Kérdésemre, hogy mijáratban, azt felelte, hogy azt nézi meg milyen papirok kellenek az iskolához.. Elkisértem és a Progresul másolóban vettem neki nyomtatványt, amit az orvos fog kitölteni.Elmentünk Szmolka Ágótáékhoz, valami könyvet kért tőle, aztán elvettem a kerékpáromat a rajoni néptanács udvaráról, megegyeztünk, hogy 12 órakor találkozunk, mivel Bátosba kell menjek,és találkozunk a Poliklinika előtt.

1964.julius 30. Csütörtök.

Már dél előtt kimentem Görgénybe.Ibi tanult, készült a felvételire.

Náluk ebédeltem, és utánna bevonultunk a szobába.Egy kis beszélgetés után elővette a képes albumot és néztük a fényképeket. Elvettem Tőle két képet és a harmadikat elloptam, amit észre vett és adta a haragost.Én az ablakhoz mentem és kinéztem rajta.Látom hogy egy nagyon szép, csinos lány közeledik az úton és Ibiékhez érve betér a kapun.

-          Ibi készülj fel lelkileg, mert vendéged jön.

1964 julius 25. Szombat.

Dél után érkeztem meg.Ibi mondta, hogy lesz bál és van-e kedvem és pénzem bálba menni.Van minden. Ekkor Ibi sürgetni kezdte az anyját, hogy fejezze be az új ruháját, mert azzal akar menni.Bizony mire befejezte, már tíz óra volt és a filmet, amit a bál előtt vetítettek már rég megkezdték.Be értünk a moziba és olyan kevesen voltak, hogy azt hittük nem is lesz bál.A végén jóra fordult minden. Megjelent Laci, a harmonikás és rázendített.Nagyon szépen játszott.

1964,julius 19. Vasárnap.

Délután érkeztem meg kerékpárral.Úgy látszik nem vártak, mert a kapu be volt zárva s így nem tudtam bemenni.Néztem az ablakot nyitva van. Azt jelenti, hogy valaki otthon van. Van valaki nála, vagy már nem vár?? Ezen tünődtem.Mégis győzött bennem a szerelmes és hallkan szólítottam:*Ibi* Semmi válasz semmi mozgás.A falu is kihaltnak látszott ebben a melegben.Sehol egy lélek, az utca üres, mindenki talán déli álmát aludta.Vettem egy kavicsot és bedobtam az ablakon.

1964, julius 15. Szerda.

Reggel elvégeztem a munkám, ellen őriztem a munkásokat és elmentem a pionirházba ping-pongozni.Kilenc óra után kifáradva kimentem a városba és a T.B.C. kórházban megcsináltattam Jóska öcsémnek az orvosi vizsgáit, mert neki nem volt erre ideje és kellettek a papirok az egyetemre.Nagyon hamar végeztem mivel csak egyedül voltam. A park előtt találkoztam Toncean Néluval és Irsay Ibivel

-          Menj mert keres Ibi – mondta Nélu – felkutattuk az egész várost érted.

Ma keresztelték Melindát, de Manyika nem érezte jól magát és én sem mentem a keresztelőre. Nem volt étvágyam, egész nap nem ettem semmit, csak az Ibi képét néztem és nem volt kedvem sehova menni.Egész nap esett az eső. Nyolc óra felé mégis elmentem Olgiékhoz, akik nagyon kedvesen fogadtak. Innen kimentem az állomásra a gyors vonathoz, de nem jöttek azzal és így megvártam a háromnegyed 11-est. Addig a parkban sétáltam a régi helyeket kerestem fel.Száz emlék lebegett előttem.

1964.julius 9.csütörtök.

Már reggel 5 órakor jött a diri és Laci bácsi, hogy az embereket vigyem fel a *Kerek erdőbe* árkot ásni. Átadták a  tervrajzot,és azt mondták, hogy leg később hat órára vigyem fel az embereket és osszam be őket úgy, hogy estére készlegyen.Laci bácsi azt mondta később ő is kijön.Miután munkába állítottam az embereket lejöttem a főtérre, hogy találkozzam Ibivel.Nem találtam. Felmentem az U.C.F.S.-hez s kérdeztem Gergely Ibi járt-e itt, azt mondták hogy nem.El indultam a *Sós*utca felé, de Ibi már jött a milicia felöl.Sötétkék szoknya és rózsás, meg zöldleveles dzsesz bluz volt rajta.

1964.VII.7. kedd.

Nem találtam otthon csak az édesanyját, aki az ebédet készítette.10 óra lehetett. Kérdeztzem hol van Ibi és azt mondta a szénába mentek. Ő sem volt otthon, mert elvitte a tejet a csarnokba s csak később került haza és Ibi hagyott hátra egy levelet.

-          Talán magát is érdekli, Jani. Olvassa el,- mondta – ott van a gépen.- Mielőtt elvettem volna a levelet megkérdeztem, hogy

-          Hol van a kaszáló? Elszeretnék menni oda.

1964.julius 2.

Felkerestem ismét Ibit.Ibi haragos volt és én nem akartam tudomásul venni, hogy mi a baj.Az ablaknál álltam és kihajoltam cigarettázva.Tudtam, hogy azért haragszik, mert én elmondtam neki, hogy az egész város azt beszéli, hogy Ibinek köze volt Fekete Árpihoz. A baj, hogy nem csak a városban ,hanem Laci bácsiék is csak ezzel foglalkoznak.Mindenki mindent  tud és mindenki tesz reá még egy lapáttal.Igaz ez  engem hidegen hagy,de mit is törődöm az egésszel.

1964.VI.28. Vasárnap.

Délután egy órakkor érkeztem meg. Most már nem kellett keresgéljem a házat.Amikor átmentem a hídon és elhagytam a kanyart, észrevettem Ibit az ablakban. Várt, és ez nekem nagyon jól esett.Örömmel kezdtem integetni és Ő vissza. Megérkeztem és Ő nyitott kaput.

Megcsókoltam boldogan, aztán a kerékpárt oda támasztottam a szomszéd ház falára és bementünk a házba.Apja és anyja heverésztek a heverőn, mi bementünk a szobába.Ibi bekapcsolta a rádiót és

feltett egy lemezt*Giovanesz, giovanesz* aztán a*Quanta come gondolot*.Kértem Ibit tegye fel azt a német számot, amit a multkor

hallgattunk, és én leűltem a székre amelyik a szekrény elé volt állítva fejem a szekrénynek támasztottam és élvezettel hallgattan a gyönyörü dallamot.

1964.VI.25.Csütörtök

               Már kilencórakkor búcsuztam a kollegáktól s kerékpárral elindultam Görgény felé.egyetlen egyszer voltam a falun keresztül, amikor Üvegcsűrön jártunk egy pár hete a kultúrcsopottal. Most ismerősnek tünt minden. Elérkezve a központig és ott leszálltam a kerékpárról, mivel tovább már nem tudtam az útat. Eszembe jútott Bereczki Magdi  vélekedése, aki mellém űlt a parkban és elmesélte, hogy ő is görgényi és ő is most érettségizett.(mindjárt az a gondolattom támadt, hogy akkor ez lehetett az a lány, akiről Laci bácsi be-szélt).Azt mondta Ibi nagy szélhámos, igaz őt nem érdekli,de szükségesnek tartja figyelmeztetni engem.

1964.VI.23. Kedd.

Sok munkánk volt, mivel hónapzárás és féltem, hogy lekésem a találkát. Az én órám szerint tíz percet késtem, de Dódiéknál csak tíz óra volt.Ibi nem volt otthon, Dódi azt mondta, hogy egy lánnyal ment el de mindjárt jön.Mondtam, hogy később viszajövök és eljöttem. A kapuba találkoztunk és nem is ment be, hanem  velem jött a főtérre.

-          Utolsó napunk Ibike ki kell használjuk, hogy minél többet lehessünk együtt.

1964.VI.22. Hétfő.

Reggel *terepre* mentem a városba, nem akartam, hogy az irodában ilyen levertnek lássanak. Az *Avram Iancu* utcában egy padra leűlve egy verset komponáltam: TE VAGY AZ ÁLOM címmel. Aztán bementem az irodába. Úgy éreztem a verssel kiöntöttem a lelkemet,*gyontam* és megkönnyebbültem.Búrján Margit és Nagy Laci bácsi voltak bent.Ahogy leűltem az asztalhoz Margit elkezdi.

-          Gráma elvtárs, a tegnap láttam a maga görgényi barátnőjét egy érettségiztető tanárral karonfogva sétálni, egy fiatal jóképü férfivel.

               Kicsi Ibikétől megtudtam, hogy Ibi kiment az állomáshoz. Én is elindultam az állomás felé.A hídnál találkoztunk, egy lánnyal jött, talán iskolatársa lehetett.

-          Képzeld nem jött anyu, - mondta és belém karolt és beszélgettünk minden félét ami csak az eszünkbe jútott.A kapu előtt megálltunk. Azt mondta menjek el a parkba ami padunkhoz a két fa között. Ott találkozunk. Ő bemegy veszi a füzeteit és jön utánnam.- Holnap van az utolsó vizsgánk és még semmit sem tanultam.Nagyon hanyag lettem az utolsó időben.

Reggel alig hét óra után elromlott az autónk és  Szabadi mondta, hogy egyhamar nem lessz meg. Fogtam magam és leadtam a pénzt, aztán felmentem a főtérre.Találkoztam édesanyámmal és Olgival,  nővéremmel, haza felé mentek. Kértem várjanak egy kicsit, mert Ibi  is mindjárt jön. Édesanyám azt mondta, hogy egész délelőtt Olginál lessz és menjünk oda, mert szeretné látni ő is azt a *hercegnőt* akiért anyira odavagy. Bementem Ibihez és elmondtam mi történt.Csak kicsi Ibikével volt otthon, Dódi kiment kenyérért.

1964.VI.12.Péntek.

Most is a buszon teljesítettem szolgálatot, és egész munkaidő alatt jókedvü voltam. Csak arra gondoltam, hogy fél ötkór ismét találkozunk és együtt lehetünk.Ez boldogsággal töltött el.Van-e nagyobb boldogság, amikor két szerető szív egymásra talál,és együtt lehet.Mindenkihez kedves voltam, legalábbis volt egy kedves szavam. Ha két buszjött be a megállóba biztos,hogy a többség az én buszomon akart utazni.Nekem nagyon tettszett, mert annál több pénz gyült a kasszába, de nem tettszett a vezetőségnek s főleg a másik buszjegykezelőjének.Mit bántam én fő az, hogy gyűlt a pénz halomra.Szerettem volna,ha Ibi is velem lehetne, mert tudtam, hogy szeret autózni, de neki tanulni kell.

1964.VI.11.Csütörtök.

Ibi azt igérte, hogy ma a délutáni vonattal visszajön s ha akarom várjam a kicsi állomásnál.Kérdezősködtem mikor szokott a délutáni vonat jönni és azt mondták négy óra után. Ezért én négy órakkor már az állomáson voltam, hogy még véletlenül se kerüljem el őt.

Kérdésemre az állomás főnök azt mondta, hogy a vonat csak hat óra után fog jönni, mivel még nem indult ki Laposnyáról.Elsétáltam a csónakházig és ott a padon űlve bámultam az evezősöket,és beszélgettem Ajtai Évával és Enache doktor lányával Smarandaval. Fél hatkor visszamentem az állomásra.Semmi mozgás nem volt.

Másnap délelőtt az autóbuszon voltam szolgálatos, és délután kimentem a csónakházhoz és ott töltöttem el az időt, amig eljött a találka ideje. Megbeszéltem Jocóval, az öcsémmel, aki a csónakházban  mindenes volt, mivel az evezősök közt  országos bajnok volt és kértem adjon délutánra egy csónakot nekem, de evezőst is mivel én nem tudok evezni.Bele egyezett és adta nekünk a kicsi Klócza Attilát, aki nem volt még tíz éves sem de jobban evezett mint én.

-            Nagyon szép. Mondja, hogy tudta megtanulni ? Olyan hosszú. Nekem nem lenne türelmem.

-            Ne mondjon ilyent Ibike, mert azt hiszem nem is próbálta. Verset megtanulni nem is olyan nehéz. Az ember addig olvassa, amig megmarad a fejébe.

-            Nem . Én úgy érzem nem tudnám megtanulni.

-            Én nagyon szeretem a verseket. Néha még írok is. Ibikének is írtam egyet.

-            Nekem ?

1964 junius 3- án történt.

A városba érkezett egy óriás bálna a GÓLIÁT. Mindenki látni akarta, még a környező falvakból is jött a nép a csodájára. A városi  buszunk soföre kért, hogy menjek velük az állomásta, mert nagyon sok az útas és sok a potyázó. Kért segítsek az ellenőrzésnél. Bementünk a gyárhoz és úgy megtelt a busz, hogy nem tudott elindulni. Elromlott. Kértünk egy másik buszt és jött is nemsokára Bereczki. Amig megyjött a busz, az emberek fáradtan lehevertek a fűbe, vagy leűltek a járda szélére.

Így kezdődött

Ha festő lennék, a legyszebb szinekkel festeném meg ezt az évszámot. Az első ok, hogy annyi megaláztatás után, nem tudom kinek a közbenjárására nem kellett sáncot ásnom s város vizellá-tásához, nem kellett a vizcsöveket szigetelnem, nem kellett a hőközpontok tartállyainak az iszaptól való kipucolása és mindig a leg piszkosabb munkák elvégzése. Kicsit felszabadultam. A fizeté-sem nem nőtt ugyan, de Nagy Laci bácsi aki a főnököm lett azt igérte, hogy ha jól dolgozom még prémiumot is kaphatok.