1964, julius 15. Szerda.

Reggel elvégeztem a munkám, ellen őriztem a munkásokat és elmentem a pionirházba ping-pongozni.Kilenc óra után kifáradva kimentem a városba és a T.B.C. kórházban megcsináltattam Jóska öcsémnek az orvosi vizsgáit, mert neki nem volt erre ideje és kellettek a papirok az egyetemre.Nagyon hamar végeztem mivel csak egyedül voltam. A park előtt találkoztam Toncean Néluval és Irsay Ibivel

-          Menj mert keres Ibi – mondta Nélu – felkutattuk az egész várost érted. Hol voltál?

-          Megcsináltattam öcsémnek az orvosi iratait az egyetemre. Hol van Ibi?

-          Valahol keres téged.Azt mondta, ha nem talállak meg, ne is lásson, már mint engem

-          Nézd Nélu! Én bemegyek a poliklinikára, s ha addig jön Ibi várjatok meg ott kint. Néhány perc alatt végzek és akkor találkozunk,- mondtam és elrohantam. Mire végeztem már nem várt senki.Úgy látszik nem találták meg és ezért nincsenek itt. Majd megtalálom én – gondoltam és elindultam a Sós utca felé. Már jött is Ibi velem szembe.Rakott szoknya  egy új bluz  a kék szveter és az elhagyhatatlan napszemüveg. Mikor megpillantott felragyogott a szeme és láttam rajta, hogy valóban ötül a találkozásnak. Én is úgy éreztem ismét kisütött a nap szerelmünk egén.

-          Alig lehet téged megkapni. Hét órától kereslek.

-          A busszal jöttél ?

-          Igen.

-          Öcsém megkért, hogy csináltassam  meg az orvosi papirjait az egyetemre, mivel neki nincs ideje,és most fejeztem be.Te mi járatban vagy erre mifelénk?

-          Kivettem a diplomát, a *diplomádat*.

-          Hadd lássam!

-          Ne...ne nézd meg. Betettem a szákosba és nem akarom kivenni. Képzeld mondtam anyunak, hogy te vizsgáztál helyettem. Azt mondta, hogy ő nem tette volna meg.

-          Kérlek ne beszéljünk erről.Annyi minden más dolog van amiről beszélhetünk. Inkább azt meséld el miért sírtatok Ellával akkor  este.

-          Semmiért. Úgy jött.

-          Át ejtesz, hiszen veszekedtetek is, és azért nem akart Ella bejönni a cukrázdába, s akkor miért hagytad ott?

-          Ne kérdezd  Jani, mert úgy sem mondom meg.. Kérdezd meg tőle.

-          De miért tőle, amikor Te itt vagy és elmondod.Én azt hiszem Te hozzám tartozól és

-          Én nem akarom megmondani.- Találkoztunk Irsayval és Tonceannal.Nevették, hogy mi már találkoztunk.Velük volt Bélteki Teréz is. Irsay hívott mindnyájunkat vasárnapra hozzájuk és mi meg igértük, ha Ibit is el engedi az anyja.

-          Jöhetsz egyedül is – mondta Irsay nyersen, mire Ibi rám nézett aztán Irsayra és érezte, hogy itt nem őt, hanem engem hívtak meg.Elsétáltunk a katolikus templomig és mivel én fáradt voltam, kértem a társaságot menjünk be a templomba.

-          Na te menj be mi megvárunk itt – válaszolt Irsay Ibi.- Majd a Sós utca sarkán megbeszéltük a vasárnapi találkozás tervét és azzal elválltunk. Ibi is búcsuzott, mivel akart segíteni Dódinak. Meg egyeztünk, hogy három órakor találkozunk a parkban és három órát együtt leszünk.Csak a hatossal megy haza...

Valóban találkoztunk a parkban, azon a padon  űlt ahol útazáskor szoktunk lenni.Aztán összekoboroltuk a park minden nevezetes helyét, a görbe fát, és mindeniknél emlékeztünk valamire.Arra a padra űltünk ahol Ibi románból készült, majd lassan elindultunk az állomás felé.A *Republica* üzem irodája előtt találkoztunk  Mondik Pityuval, aki köszönt Ibinek és Ibi is fogadta a köszönését egy kis zavarral, aztán tovább folytattuk útunkat az állomás felé.Megvettük a jegyet és Ibi a síneken akart menni és fogta a vállam és úgy ment.

-          Látod Ibi! Mi ketten mindent megtudunk oldani csak egy a fontos, hogy szeressük egymást.

-          Már meg egyeztünk abban, hogy mindent közös megbeszélés után fogunk tenni.

-          Gyereket is?

-          Azt is.

-          Igérem mindenben fogok segíteni, hogy annál több időnk legyen amit egymásért teszünk.Csak egyet nem tudok tenni. Szülni nem tudok helyetted.

-          Nem baj, te majd fogod a kezem, s akkor nem fogom érezni a fájdalmakat. Gyere, mert be kell adjam a könyveket a  C.I.L.könyvtárba.- Közbe fel űltünk a vonatra és megfeledkeztünk a könyvekről.

-          Nem tudom Ibi mi van velünk, mi mindig búcsuzunk.Alig vagyunk egy néhány órát együtt és már is búcsuznunk kell. Van egy szép verse Reményik Sándórnak, amelyik így kezdődik: Mi mindig búcsuzunk. Gyönyörü szép.

-          Te annyi verset tudsz. Szeretnék én is  verseket tanulni.

-          Nem baj. Én majd írom neked a verseket és Te megtanulod, de ehez feleségül kell vegyelek és akkor majd mindig együtt leszünk.

-          Akkor is minden reggel el kell majd válljunk.

-          Az más vállás. Akkor tudod, hogy minden este haza mész szívedre ölelheted azt akit szeretsz  és éled a boldog családi életet.

Egy görgényi lány szállt fel Ibi mellé és mi nem folytathattuk a megkezdett beszélgetést. Ibi bemutatott, aztán ez rázendített a beszédre, aminek sohasem lett vége. Meg indult a vonat és én le kellett szálljak.Ibi még ide adta a könyveket, hogy vigyem be a könyvtárba.Én búcsuztam és a vonat elrobogott a szerelmemmel...