1964.VI.11.Csütörtök.

Ibi azt igérte, hogy ma a délutáni vonattal visszajön s ha akarom várjam a kicsi állomásnál.Kérdezősködtem mikor szokott a délutáni vonat jönni és azt mondták négy óra után. Ezért én négy órakkor már az állomáson voltam, hogy még véletlenül se kerüljem el őt.

Kérdésemre az állomás főnök azt mondta, hogy a vonat csak hat óra után fog jönni, mivel még nem indult ki Laposnyáról.Elsétáltam a csónakházig és ott a padon űlve bámultam az evezősöket,és beszélgettem Ajtai Évával és Enache doktor lányával Smarandaval. Fél hatkor visszamentem az állomásra.Semmi mozgás nem volt. Vettem cigarettát az állomási büfébe és rágyujtottam.Amint üldögélek cigarettázva hozzám jön Márton Kati, akit a bálokból ismertem, mivel nagyon jól tudott táncolni, és kérdi mit keresek itt náluk?Meg-mondtam. Mondta, hogy szeretne találkozni velem.

-          Nem lehet. Még nem ismerem Ibikét és nem akarom felcserélni senkivel.

-          Nem mint udvarló, hanem... tudod mit akarok...

-          Nézd igaz még nem a feleségem,de még megcsalni sem akarom.

-          Én őt szeretem és megelégszem vele.

-          Minden esetre,ha akarsz hétfőn gyere be a cukrászdába és ott várni foglak.Ott lessz egy vásárhelyi lány is, akit te is ismersz, az a szőke nő, akit te kiszabadítottál a milicia kezéből, nagyon szeretne találkozni veled.Kért valahogy hozzalak össze vele.Szabó Pálmának hívják és orvos nő.

- Ne viccelj.Hogy tehet ilyent egy orvosnő, hogy hetekig űl egy városba és be sem jelentkezik a milicián. Ez felelőtlenség.

- B. Gerő csalta ide és amikor nem akart engedelmeskedni neki, akkor elzavarta és a miliciát ráúszította. Mikor te jelentkeztél, hogy a nő veled van, akkor jött rá, hogy még Vásárhelyről ismer téged, de te soha sem akartad őt észrevenni. Az egézségügyi középiskolában járt veletek szemben. Mesélte, hogy egy kézilabda mecs közben vizet adott neked és te tüdőgyuladást kaptál mivel nagyon

kimelegedtél és nem akartad látni, pedig ő már akkor szeretett téged. Ő mesélte nekem mivel mondtam, hogy én ismerlek téged.

-Nagyon rég volt,- mondtam elgondolkozva – Tehát időközben ő elvégezte az Orvosit

-          Igen láttam a diplomáját is, amikor nála jártam Vásárhelyt, és egy fényképedet, amit ő Wild Misitől kapott, aki neked barátod volt.

-          Elég jó értesüléseid vannak.

-          Tehát jössz? Ő is ott lessz!

-          Nem megyek. Nekem nem kell senki csak Ibi. Ő nem orvosnő, de engem nem csábít a diploma.Nekem olyan nő kell aki engem szeret és akit én is szeretek.

-          Minden esetre gondolkozzál hétfőig. Várunk. Most megyek, mert éjszakás vagyok és be kell menjek. Szervusz.

Elment és nem maradt utánna semmi emlék.Nekem Ibi az első szerelmem, a többi szerintem csak diák fellángolás volt, ami akkor pillanatnyilag fájt, de aztán elég hamar el is múlt.

Hat óra elmúlt és én ismét megkérdeztem az állomás főnököt a vonat érkezéséről. Azt felelte nyolc és kilenc között.Hát igen. Ha edeig vártam, ha reggelig is kell várni, addig várok...

               Nagyon megszomjaztam és elindultam vizet keresni. A barakok közt találtam is egy kútat, de csak nagy nehezen lehetett inni. Amint jövök visszafelé egy kerékpáros direkt nekem jön. Ellöktem magamtól, hogy alig tudta megtartani az egyensújt, visszafordult és kötekedni kezdett velem. Mikor látta, hogy nem gyuladok be, behizelgő hangon azt mondta, hogy csak  megviccelni akart.

-          Nézze fiatal ember. Előszőr is én nem vagyok ijedős természet, másodszor őn túl fiatal, hogy megijedjek, harmadszor maga túl gyáva ahhoz, hogy engem megverjen. -  Ezután jött a dicsekedés, hogy ő hány nagyfiút megvert már, mert ő bokszoló. A sötétből előtünik  Kiss Gerő,aki  ugyancsak megkérdezte mit csinálunk, és amikor én elmondtam, hogy ez a fiatal ember engem ijeszget és meg akar verni, Gerő kinevette.

-          Tudod kicsoda ez a fiú? – kérdezte Gerő a fiatal embert.- Gramesz, az ikrek közül az egyik. Emlékszel rájuk?

A fiatalember hálálkodni kezdett, hogy megismert és mind fizetni akart, hogy ne haragudjak rá. Elutasítottam, nem haragszom,de máskor ne kötekedjen senkivel, mert sohasem tudja ki lehet az akivel kötekedik.

 - Nem sokára jön a vonat és én várok valakit.

- Kit vársz?- kérdezte Gerő.

- Egy görgényi kislányt. Gergely Ibolyának hívják.

- Ibit?? Én is ismerem.Jó nő.

- Köszönöm a bókjaidat Gerő.Gyújts rá inkább. Hadd dicsérjem én. Remélem ezután én fogok neki udvarolni.

- Ne haragudj érte Janika, de hidd el én is ismerem.Dob a fehérnép,- mondta, mire én beakasztottam neki egy átszállót, a Herbusi utca kellős közepén, a farkasok szájába.

-          Mi ez Janika?- kérdezte Gerő, és tapogatta az arcát

-          Veled *dobott*?- kérdeztem  tagoltan.

-          Nem , de azt beszélik Róla.

-          Na látod? Ti vagány srácok, csak amugy dobáljátok a nagy szavakat és nem tudjátok mennyit árttok annak akiről ti valamit álíttok.Még ha veled is lett volna dolga, ha úri ember vagy elhallgatod, nem dicsekszel vele. Hát ha csak hallottad. Sohase te légy az első közvetítő az ilyen hírek át adásánál.Nem szép dolog.Ha haragszol a pofonért, hát add vissza,de tudd meg soha többet az én társaságomban nem szeretnélek látni.

-Nem adom vissza Janika. Te nagyobb vagy és okosabb és nem szeretném, ha  nem barátkoznál velem. Képzeld anyu azt mondta amikor megtudta, hogy veletek barátkozok, hogy tőletek sok jót tanulhatok, inkább én kérek bocsánatot, ha megsértettelek.

-  Keress más barátot Gerő, mert  mindaddig amig látlak eszember jút amit mondtál.

-  De nem akarom, hogy egyedül várjál. Maradok én is veled.

Fél tíz körül már nyugtalankodni kezdtem, hogy nem jön a vonat.

Cigarettáztunk és vártunk. Egyszer csak a hídon emberek jönnek csomagokkal. Úgy látszik a vonat bejött és nem jött az állomásig.

Volt már erre példa.

         Amint így töprengek egyszercsak egy nő alakja bontakozik ki a sötétből egy nagydarab ember társaságában, egy szákost hoztak.

Nagyot dobbant a szívem. Ő az. Talán az apja lehet?Amint a fény alá értek meg ismertem.Éreztem a szívem a torkomban dobog.

Nem jött felém, mintha nem is látna.Tudtam miért.A papa miatt.

Eltipegett előttem a szürke tűsarku cipőben, kikeményítet ruhájában, vállán egy fehér dzseki. Nem tudtam mihez kezdjek. Egy darabig utánuk mentem, aztán erőt vettem magamon és

-          Szervusz Ibike. Hol jártál?

-          Otthon voltam. Most jövök vissza. Bemutatom az édesapámat.

-          Gráma János vagyok, örvendek az ismeretségnek.

-          Gergely József, - mondta, és többet egy szót sem váltott velünk.

Magass szélesvállu kemény ember. Tettszett nekem, csak az a baja, hogy nem beszédes.Kicsit hasonlít Ibihez. A szája tökéletesen ugyan olyan.Valamikor szép ember számba ment és most sem megvetendő.

Kár, hogy hallgatag. Annál többet beszéltünk mi Ibivel.

-          Hogy telt?-kérdeztem.

-          Képzeld egész nap az ágyban voltam pizsamában és tanultam.

-          Hogy jöttetek ilyen későn? Képzeld négy órától várlak.- éreztem, hogy oldalba üt, hogy elszóltam magam, de én már nem bántam.Azt hiszem az apja is észrevette ezt, de nem szólott közbe.

-          Ne gyere tovább apu, - mondta Ibi, miután átmentünk a hídon, - tovább már nem félek. Itt nincsenek, már részeg emberek,- s pont akkor ment el egy mellettünk – Ha nem kéne visszajöjj, de így nem akarom, hogy ilyen hosszu útat tegyél meg értem.

-          Majd elkisérem én, ha meg tettszik engedni, - mondtam, - Ő nem válaszolt, hanem kivette a szákosból az ő csomagját és köszönt, majd visszafordult.

Ketten maradtunk.Gyorsan megcsókoltam Ibit, aztán megfogtuk a szákost ketten,de aztán elvettem tőle és én vittem tovább beszélgetve.

-          Gondoltam írsz levelet, de hiába vártam.

-          Tudod Jani rengeteget tanultam s aztán nem akartam kikapcsolódni. Hidd el sehol sem jártam, csak tanultam ettem és aludtam.

Mire haza értünk tízóra is elmúlt, és Ibi megállva azt mondja,hogy

-          Holnap kell menjünk apuhoz.- Nem tudtam mire vélni az egészet, nem tudtam miért kell nekem is az ő apujával találkozni,valamit mondhatott rólam? Nem értettem és ezért nem is mondtam semmit. – Nem akarsz jönni? Kérdezte mikor látta, hogy én nem mondok semmit.

-          Dehogy nem, sőt boldogan elfogadom a meghivást, legalább közelebről megismerhetem édesapádat.

-          De nem szabad tudja, hogy ki vagy.Tudod érettségi előtt állok és csak haragudna,- mondta s én meg értettem, hogy otthon nem tudnak rólam.- Anyuval beszéltem rólad, mondtam,hogy megismerkedtem egy fekete fiúval, nagyon rendes fiú, majd érettségi után megismerheti.- Én csodálkoztam, hiszen az előbb még azt hittem nem beszélt rólam és most azt mondja az anyjával már beszélt. – Anyunak mindent elszoktam mondani. Ő olyan mint egy barátnő.Majd ha megismered te is megfogod szeretni.

Az úton alig járt már valaki és mi hazaértünk. Most volt az első alkalom, amikor az új lakásához elkisértem Ibit. Letettem a szákost és átölelve  megcsókoltam.

-          Holnap fél ötkor találkozunk,- mondtam.

-          De hol?- kérdezte.

-          A parki kishídon. Jó lessz?

-          Jó.- mondta bele egyezve és bement a kapun, s én lassan tele boldogsággal sétáltam el a kapu előtt, miután láttam, hogy elkanyarodott a kerítés mögött.

A hold csodálatosan sütött s én olyan jól éreztem magam, hogy sétálni lett volna kedvem, vagy szállani a levegőben, repülni a szellők szárnyán, hiszen újra magam mellett tudhattam azt aki életembe a legtőbb fényt s a boldogságot hozta.