1964 október 6. Kedd

Vettem új külsőt és belsőt a kerékpárnak. Nehezen, de felszereltük. Most már jó a kerékpárom. Fél ötre már Görgényben is voltam. A szomszéd gyerek mondta, hogy Ibi a kertben van. Az utca ajtó be volt zárva és így én meglepetést akarva megkerültem a házat és a kertben kerestem az én Madonnámat. Sehol sem találtam, pedig még a kukoricást is átkutattam. Bementem az udvarra és az anyját találtam az udvaron, aki mosott. Letettem a kerékpárt, és a szobából előkerült Ibi is elegánsan felöltözve, a haja feltupirozva, egyszóval útra készen. Meglepődött Ő is, hogy ott vagyok, és látván az én csodálkozásomat az Ő öltözékén, zavarba jött.

-          Szervusz, - mondta később. Az anyja észrevette a kinos helyzetet,

-          Ibi, megkéne nézd adnak-e lisztet a szövetkezetben. – Éreztem, hogy Ibi nem ezért öltözött fel így és nem készült volna, mert nem tudta, hogy ma is jövök. Fekete rakottszoknya, fekete sport bluz, az új félcipő volt rajta és úgy állt meg előttem. Amig én levetettem a kabátomat és bevittem a szobába, Ibi felfújta a kerékpárját, mert most az övé ereszkedett le. Megfésülködtem és szvetterben jöttem ki.

-          Hogy fésülködtél meg ?

-          Én csak így tudok,- mondtam egykedvüen. Még nem tudtam kibékülni a helyzettel, hogy Ő hová készült.- Hadd fujjam fel a kerékpárt és Te fizetségért megfésülsz. Jó ?

-          De hogy fésüljelek ?

-          Ahogy akarsz.- Mondtam, - de a hajam már megszokta azt a formát, amit én adtam neki.

-          Igen, mert azóta sem fésültelek, de nem baj, mert leszoktatom ne busulj. Úgy látom más fésülés is van rajta.

-          Nem hinném, mert még ma reggel sem fésülködtem meg.

Megfésült, aztán elindultunk. Gyorsan hajtottunk és így nem tudtunk beszélni.A vendéglő előtt állott egy milicista és Ibi szólt, hogy maradjak le, mert megbüntet. Ez nagyon ronda milicista. – Bízd rám – mondtam, és kinyújtottam a kezemet, mintha előznék.- Előzők,- mondtam nevetve.- Igy kell becsapni a zsarut.- Tetszett Ibinek az ötlet és most Ő akart előzni, és hagytam, hogy meg előzzön, de én áttértem az út másik felére. Ő is átjött és én magam elé engedtem.

-          Most én előzök,- mondtam, de Ibi gyorsított és nem engedte, hogy megelözzem.

Az üzletben azt mondták, hogy csak csütörtökön fogják osztani a lisztet. Viccesen odaszoltam Ibinek, hogy

-          Addig mi mit eszünk ?

-          Semmit.

-          Vegyünk valamit ?

-          Nem veszünk semmit. Gyere menjünk.

Kimentünk, és megfordítottuk a kerékpárokat. Én a kelleténél gyorsabban fordítottam meg és Ibi megijedt, hogy megütöm a géppel, nevetve ismét kezdte:

-          Nyavajás... nyavajás...- Felűltünk a kerékpárra és elhajtottunk a cukrázda elé, és ott megálltunk.

-          Mit vegyek ? Mit szeretnél ? – kérdeztem Ibit,

-          Megmondtam tőlem ilyent ne kérdezz

-          De hát kéne tudjam, hogy mit szeretnél ?

-          Semmit...Vegyél amit akarsz. Amig gondolkozól én beszélek a tántival.

Karamellát szerettem volna venni, de nem volt. A kiszolgáló nő nagyon ajánlotta a csokoládéját és én vettem négy darabot.

-          Én megvettem, Te most vidd haza.- nyújtottam Ibinek.

-          És én hová tegyem ? Nincs zsebem. Tedd te a zsebedbe. Ott elfér.

-          Rendben. Én hazaviszem, de otthon ne kérd tőlem.

-          Otthon majd elveszem – mondta nevetve. A hidon keresztül menve rázós lett az út – látod nálunk lovagolni is lehet.

-          Nem kivánom az ilyen lovaglást. – elérkeztünk Baróthy Jóskánéhoz és Ibi szólt

-          Na menj be és szólj neki.

-          Gyere Te is.

-          Nem ! Én nem megyek. Hozd ide a kerékpárodat én megfogom addig. – Bementem, de elútazott Régenbe.

Bementünk Ibiékhez, az anyja a szobában volt. Ibinek akartam adni a csokoládét, de nem vette el

-          Azt mondtad csak anyunak adod. Hát rajta.- Oda adtam az anyjá-nak dobozostól. Ibi addig a szölölugasban kurkászott. – Nézd még kaptam egy szem szölöt. Hozzá mentem és én is találtam két szemet. Egyiket Ibinek adtam. – Hogy Te milyen jó szivü vagy?

-          Az udvaron van még egy egész gerezd. – mondta az anyja, mire mi keresni kezdtük, de nem találtuk meg.

-          Ne a kezem keresd, hanem a szőlőt. – Aztán bementünk a verandára Ibi elvette az anyjától a csokoládét, - na most én eszem a csokoládét és te nézed. Nem kapsz.

-          Nem is hiszem, - mondtam és egy nagy birkozás keletkezett a csokiért. Ő győzött és én egy nadrágszakadással értem be.- Vége a játéknak. Elszakadt a nadrágom. Légyszives hozzél nekem tűt és cérnát, - és ezzel bementem a szobába.

-          Most mi kell neked ? Csokoládé vagy tű és cérna.

-          Minden. Te is. – megfogtam a kezét és húztam a szoba felé. Az anyja elvette a csokoládét, hogy játszani tudjunk.

-          Anyu ! Fogjál meg !- kiáltotta Ibi nevetve és hátra nyújtotta a lábát. Az anyja megfogta a lábát én a kezét és húztuk két felé.- Most tépjetek szét, megvan minden lehetőségetek. Szeretném tudni melyik győz.- Erre az anyja elengedte a lábát és mivel én húztam, Ibi leesett a földre. Nagyon megüthette magát, mert többé nem nevetett, de nem haragudott.

-          Én győztem, az enyém vagy. – Felemeltem a földről, - engedd poroljalak le. – Megkaptam a tűt és a cérnát és bevonultam a szobába, bekapcsoltam a rádiót.

-          Ha sokáig varsz mind meg esszük a csokoládét.

-          Ha adtál tűt és cérnát akkor kérek egy ollót is, mert a cérnát el is kell vágni. – Ibi beadta az ollót, de becsukta a szemét, hogy ne lásson levetközve. – Fürdőruhában vagyok és úgy még láttál.

-          Nem baj.- Bevégeztem a varást, kimentem a konyhába hozzájuk. Ibi a csokoládés dobozba kenyeret csomagolt és azt mondta – ez a te részed.- Elvettem a dobozt és mikor láttam mi van benne.

-          Tudd meg nem is szeretem a csokoládét. Azt kivánom, hogy én mindig  kenyérrel éljek és Te csokoládéval. Nem tudom ki járna jobban.

Rózsikanéni leszűrte a krumplit, amit a disznónak főzött és Ibi kivett egy főttkrumplit.

-          Tessék Jani vegyen maga is ha szereti, mert ez a leányka mindig azt szereti amit nem kéne.

-          Ne adj Janinak anyu ! – mondta nevetve Ibi, mert tudta, hogy úgy is veszek. Kettöt vettem és az egyiket a kályhára tettem. Ibi hamar megette az övét és gyorsan elvette a krumplit a kályháról. Ismét birkozás lett a vége. Ibi a fásládára állt magasra tartva a krumplit, onnan az ágy fejére, aztán beugrott az ágyba. Ott aztán elkaptam. Kicsit összekentük magunkat az lett a vége. Ibi megigazította  az ágyat, én mellé űltem, aztán egy fél csokival kinált meg.- látod nem is vagyok olyan rossz, mint amilyennek gon-dolsz? Megmondtam mindent megosztok veled. Jót is, rosszat is. Ez így van jól.

-          Ez csalás. Én neked vettem az egészet.- Összeszoritottam a fogam, mivel beakarta kényszeriteni a számba és úgy mondtam – nem szeretem a csokoládét.

-          Én sem akarom. Ha nem eszed meg, megharagszom.

-          Köszönöm...- mondtam, s lefektettem a heverőre...

-          Vigyázz, mert  összegyüröd a ruhám és összeborzolsz, és anyu is itt van a verandán. – Amint felkeltem belevertem a hátam az ablakba, ami éppen nyitva volt.- Úgy kell neked – mondta Ibi kárörvendve.- Látod ha nem hagysz békén igy jársz.

-          Ne nagyon örülj, mert ma rajtam holnap rajtad a csapás.

Felkelt az ágyról és bement a szobába fésülködni és levetni a ruháját, mert bizony összekentük szegényt.Pongyolát vett magára és megkötötte, aztán én is bementem a szobába, ahol az ágyon egy fizika könyv hevert, látszodt, hogy valamikor tanultak belőle. Miután végzett a fésülködéssel elvette a könyvet és olvasni kezdte. Mellé ültem és megakartam csókolni és amint hátradöltöttem eltólt magától.

-          Olyan durva vagy eltöröd a derekamat.- Megnéztem hosszan és átűltem a székre, amelyik a szekrény mellett volt. Megfogtam a kezét és húztam magam felé. Jött, nem ellenkezett.- Azt hittem ügyelni fogsz rám, de te aztán igazán ügyelsz. Már is dúrváskodsz. Eltöröd a derekamat.

-          Most még más ügyel rád. Mikor majd az enyém leszel gondom lessz rá, hogy semmi bajod ne történjen. – Átöleltem a combját és szoritottam magamhoz. Bejött az anyja és Ő visszaűlt a helyére, és miután kiment, hogy felvidítsam bekapcsoltam a rádiót.Tánc zene volt és mi táncolni kezdtünk. Sajnos utolsó szám volt, hireket mondtak és mi nem találtunk más jó zenét. Visszaűltem a székre és hívtam űljön mellém, mivel két szék volt egymás mellett. Ő csak állt, mint akit megbabonáztak és csak nézett, nem válaszolt.Az ágy fejére támaszkodott, aztán nagy későre megszólalt. Már azt hittem vége mindennek.

-          Miért űljek melléd? Mit akarsz?- kérdezte lassan, tagolva.

-          Már nem akarok semmit.- mondtam nyugodt lemondó hangon és úgy néztem rá, hogy le kellett vegye a tekintetét rólam.Irni kezdtem a noteszembe, Ekkor jött be az anyja.

-          Mi az, megint néma játék van ? Megint irkálunk?- kérdezte, aztán kivett a szekrényből egy törölközőt és azzal ki is ment.Ibi csak nézett szomoruan. A rádióhoz léptem és feltettem a „ Ha az a másik számonkéri ki voltam néked én...’’cimü lemezt és pillanatok  alatt  megtelt a szoba Sárosi Katalin kellemes lágy hangjával. Belefeküdtem az ölébe, de nem hagyta  abba  a tanulást. Simogatni kezdte a hajam, aztán megölelte a fejem, de az olvasást  nem hagyta abba most sem. Próbáltam elvenni a könyvet, de makacs volt és nem engedte. Mégis elvettem, erre Ő a csipkével kezdett játszani, ami az éjjeliszekrényen volt. A zene meg állt és Ő nem szólt semmit.

-          Haragszol Ibi ?- Ő csak rázta a fejét, hogy nem. – Akkor mi van veled ?- Csak maga elé nézett és vonogatta a vállát. – Mire gondolsz? Megmondod?- Rázta a fejét, hogy nem. – Soha, soha?- ismét rázta a fejét, hogy nem.

Egy ideig néztem ezt a makacs kislányt, aki tudja, hogy szeretem, nem enged el, de megjátsza a Néma Leventét. Fogytán volt a türelmem, mert bizony eltelt egy néhány perc és mi csak űltünk szótlan. Elvesziteni sem akartam Őt, de megtartani sem, ha így viselkedik.Éppen ezért neki szegeztem a kérdést.

-          Szeretsz-e még Ibi ?

-          Megmondtam. Csak téged szerettelek.- mondta ő végre, de szavai a szivembe szúrtak, mert mult időbe tette a szeretet szót. Ez már a multé... csendült fel emlékezetemben a Sárosi Katalin dala. Tehát szerettelek. Már elmult, már nem fáj, már vége... Hába minden okoskodás. Leírtak. Ez a vég. Biztosan tudtam, hogy nem véletlenül tette mult időbe a szeretet szót.Gondolkozhatott rajta eleget. Fel a fejjel Gramesz ! Mit gondoltál ? Neked is teremhet babér ? Elfelejtetted, hogy te ki vagy? Nem gondolod, hogy Dódi miért nem szereti, hogy Ibivel találkozz? Azért, mert tudják, hogy politikai fogoly voltál és a rendszer ellenségének néznek. Hiába mondogatod, hogy a köztisztasági egység ellenőre vagy, mert mindenki mondja, hogy az utcaseprők csoportfelelőse vagy Nagy László jóvoltából, mert ő vett ki az utcaseprők közül ahová az igazgató Adorjáni László tett. Laci bácsi látta meg benned az embert, akit felkarolt és nem engedte, hogy eltapossák. Sok jó embered van, de nem sokat tudnak segíteni neked. Ibi is tudta, hogy ez a vég. Itt az idő amikor a ranglistán egy lépcsőfokkal feljebb kerül, új társaság, új környezet, ő már odatartózik. Eltapos mindent ami eddig a környezetében volt, akik eddig körülrajongták, akik felemelték, akik hozzásegítették a felemelkedéshez, az érvényesüléshez.

Nagy nagy cirkusz az élet. Egyszer fenn, egyszer lenn forog az élet kereke. Mi emberek mindig az álmok világába kivánkozunk, elérhetetlen álmokat kergetünk, s ha valamelyikünknek sikerül elérni valamit, olyan nagy árat kell fizetni érte, hogy sokszor meg sem éri. Én is voltam teológus, de csak voltam. Lehet nem lettem volna jó pap, dehát ki tudja? Az Isten mindent tud. Ő biztos velem van és megsegít. Hátha én is valami más szerepet kapok az élet szinpadán.

-          Miért csinálod ezt velem Ibi ?- kérdeztem aztán. Most sem szólt, de a tekintete mindent elárult. Mintha azt mondta volna : A függöny legördült. Nagyon szép nyarunk volt, de most már vége. Én kalandokra vágyom, szeretném élni az életet, szeretnék álmodozva  járni, de veled nem lehet. Te komoly kapcsolatot akarsz, nekem még tanulnom kell. Te a fellegekből visszahúzól, én mégmagassabbra szeretném tenni a mércét.

Közben bejött ismét az anyja, mert megkezdődött a Szabó család rádió játék és azt  hallgatta. Én csak szájmozgással kérdeztem Ibit, hogy soká tart-e ? Jelezte, hogy nem tudja.

-          Ibi haragszol ? – intette, hogy nem.- Azt akarod, hogy hazamenjek ? – intette, hogy nem.- Akkor miért kinozol ?-

Vége lett a Szabó családnak és az anyja kiment a konyhába.

Ibi rám nézett és elmosolyodott., de nem szólalt meg. Átöleltem és megcsókoltam, nem ellenkezett, hanem ráborult a vállamra és ölelt szorosan, ahogy csak tudott, majd a fülembe súgta :

-           A tied vagyok egésszen. A tied akarok lenni, csak szeress...- Kibontotta a pongyoláját és az ölembe feküdt. Én észre sem vettem, hogy a pongyola alatt semmi sincs, csak amikor elém tárult  hófehér keble, gyönyörü alakja, szép combja, és az a hely amire annyira vágytam ott van előttem. Előszőr nagyon meglepődtem, hiszen erre nem voltam felkészülve. Nagyon váratlanul talált.. Ez álom. Nem lehet igaz. Nem tudtam mit kezdjek vele. Végig néztem fiatal, gyönyörű alakját, szépen domboruló mellét és lennt azt az áldott helyet, magamévá tehetem. Itt van előttem, az enyém. Simogattam, csókoltam, szemét, száját, nyakát és a mellét, és amikor elértem a szőrzetig egy kicsit megrándult, lihegni kezdett, de hagyta, hogy átvegyem mindenét.Szeme csukva maradt, testét forróság járta át, de én is a csúcson voltam. Istenem mit tehetek ? Az anyja a másik szobában foglalatoskodik, bármikor beléphet. Az ölembe vettem és lefektettem az ágyra és tovább folytattam a csókokat és a simogatást. Most sem ellenkezett. Ajka édes volt mint a méz,puha és tapadós. Mellbimbói megkeményedtek és megduzzadtak az újjaim között. Aztán simogatni kezdtem a köldökét, majd lassu simogatások közt eljútottam alegkivánatosabb helyre. Kissé megrándult, aztán hevesebben csókolni kezdett. Éreztem nedves sikamlós lessz a rózsaszirom. Farkam ágaskodott és kikérezkedett a nadrágból. Egyik kezem az Ibi feje alatt, a másikkal kigomboltam a sliccemet, és behatoltam.Istenem erre vágytam és vágyam teljesült. A menyország nyílt meg előttem. Minden jól sikerült, amikor a konyhába valami csörömpölés hallatszott és az anyja hangosan szidni kezdte a macskát, mert leverte a tejfölös edényt és az le esve szétfolyt a konyha földjén. Gyorsan felkeltem, Ibi is felűlt és megigazította a pongyolát magán, aztán  kiment az anyjának segíteni  összeseperni és feltörölni a tejfölt. Miután rendberakták a konyhát bejött hozzám

-          Csak a tejföl ment kárba,- mondta nekem – Úgy látszik sajnálta tőlem Cirmos. Leborult az ágyra  háttal felém. Egy darabig szótlanul ültem, aztán megfogtam a kezét és magam felé húztam, hogy felkeljen.

-          Hagyj Jani... álmos vagyok...kifárasztottál...- mondta.

-          Akkor megyek... Valóban késő van...

Nem szólt semmit csak felült az ágyon. Én kimentem kivettem a sállamat a táskából, ami a kerékpáron volt és bejöve öltözködni kezdtem. Ibit nem láttam sehol. Hova tünt el?...

Azt vártam, hogy most is úgy mint eddig rám segíti a balonomat, megigazítja a sállamat, aztán megcsókol és úgy búcsuzunk. Nem igy történt. Én kellett mindent megcsináljak és ez nagyon fájt.

-          Kezét csókolom, - köszöntem az anyjának.

-          Jó estét Jani. – Fogadta, és akkor vettem észre, hogy Ibi ott van a konyhában a fásládán űl. Hogy nem vettem észre, amikor kimentem? Az arcát nem láthattam, mert eltakarta a szekrény, aztán felkelt lustán és elindult az ajtó felé. Előszőr be akartam csukni az ajtót előtte, de aztán meggondoltam és hagytam, hogy ki kisérjen. Fogtam a kerékpárt és a kapu felé toltam. Ibi a kapu mellett állt halgatagon.

-          Mi történt veled Hercegnőm ?

-          Semmi. Mi történt volna?

-          Azt nem tudhatom, de annyit tudok, hogy így még soha nem viselkedtél.

Félkézzel átöleltem és meg akartam csókolni.

-          Ne csókolj meg, mert megharaptad a szájam és nagyon fáj.- mondta védekezve, aztán átölelte a nyakamat gyöngéden és csak éppen megérintette a szájával a számat, mintha attól félt volna, hogy valami ragályos betegséget kap tőlem, aztán a szomszéd felé nézett és semmi jelét nem adta, hogy itt még valami történni fog.

-          Szervusz – búcsuztam

-          Szervusz, - mondta Ő is, de csak a kerités mellöl. Kimentem a kapun és a kapu hangosan csapódott be mögöttem...