1964. agusztus 25. Kedd.

Elmentem beszámolni, hogyan jútottunk haza, és visszavittem az Ibi szveterét és az Öcsi kabátját, amibe Ödike mulatott,amig az övé száradt...

1964. agusztus 26. Szerda.

Mihác Pityuval beszélgettünk és odajön hozzánk Pataki Laji. Elég szemtelenül kérdezett Ibi felől, aztán miután rendre utasítottam kinevetett. Meg akartam pofozni s erre ő így szólt:

-          Nézd Janika! Nekem nem áll érdekemben hogy hazudjak, de ne tedd a tűzbe a kezed Ibiért, mert elég. Azt hiszem én jobban ismerem Őt mint te, hiszen velem járt négy évig egy osztályban.Csak annyit kérdezz meg tőle Nagy Gyula udvarolt-e neki kilencedikbe.

A vakáció első napján Ibi a kályha mellett enyelgett Gyulával és Gyula kért, hogy zárjam be az ajtót, hogy ne zavarja senki őket, A kulcsot az ablakon keresztül adtam be nekik. Gyula késő este jött be az intribe és azt mondta, hogy

-          Na elkisértem a dögöt az állomásra, aztán ő is vette a csomagját és el ment Botfaluba, Brassó mellé.

A valóság az, hogy nagyon leforrázott a hallott história, de gondoltam megkérdem Ibit, legalább megtudom őszinte hozzám vagy nem...

1964. agusztus 28, Péntek.

Kimentem Ibihez, aki éppen tanult. Könyvei az éjeli szekrényen voltak és ő az ágyra volt dőlve. Leűltem mellé és elmondtam, amit hallottam Róla és Gyuláról.

-          Nem igaz,- mondta,- nem tudom hogyan bizonyítsam be, hogy nem igaz, higyjél akinek akarsz. Láthatod, amióta veled megismerkedtem, senkire  még csak rá sem nézek.- Nem firtattam a dolgot, lehet Laji is csak féltékenységből mondta, az emberek néha tévednek, és ha  igaz is, kinek mi köze az egészhez. Én az ügyet lezártam. Ellemben az a mondása Ibinek, hogy amióta engem megismert nem néz rá senkire, ez már órdító hazugság. Mi van akkor a Fekete Árpi sétával? Hová tünt el a fodrászatból akkor amikor én vártam őt?Az, hogy nem jól fésülték az hazugság volt. Mindegy majd elválik...

Igy kezdődött a bízalmatlanságom Ibivel kapcsolatban...Vajon mit akarhat tőlem? Nem érdekel az elöző élete, de legalább ne hazudna. Hazugságra nem lehet egy életet építeni. Mind egy. Nem fogok meghalni a szerelemből kifolyólag...

Korán mentem haza, nem vártam meg az estét, és útközben  találkoztam Dénes Magdival és vele is sokat beszélgettem...

1964. agusztus 30. Vasárnap.

Ma konfirmált Ödike. Nálunk nagy asztal volt terítve, de én alig ettem valamit, mivel meg egyeztünk Ibivel, hogy Ő sem megy az unoka testvére konfirmációjára, hanem otthon vár engem. Náluk az egész család az ünnepélyen lessz.Egyedül lesz otthon.

Tényleg egyedül találtam és nagyon örültem neki. Egy nagy csók parti és a déltől megmaradt bórt megittuk és leűltünk a heverőre beszélgetni.Mondtam neki, hogy itt az idő és az alkalom, hogy az enyém legyen, de  nem akart kötélnek állni. Azt mondta, hogy még rendes lány.

-          Jól van Ibi! Én elhiszem, ha mondod, de esküdj meg, hogy senkivel nem fogsz lefeküdni, csak velem.

-          Meg meg se csókolok senkit. Esküszöm!- Hiába esküdött én nem hittem  már Neki és Ő ezt érezte és haragudott érte.Hiába beszéltem hozzá nem nézett rám és nem válaszolt. Fogtam magam felfújtam a kerékpáromat és indultam haza felé. Ibi a kapu elé állt és nem engedett el. Egy darabig álltunk szemtől szembe és farkas szemet néztünk egymással, aztán

-   Engedj Ibi, csak a büféig akarok menni, mert elfogyott a cigarettám. Aztán viszajövök.

-   Máskór is fogyott el és akkor nem siettél és nem kerékpárral és engem is mindig magaddal vittél.Még nálunk is akad egy néhány cigaretta, nem kell azért fáradozz.- Egy darabig néztem és mivel nem volt más kifogás viszatettem a kerékpárt és bementünk a szobába.Kivett egy doboz *Favorit* cigarettát és az asztalra tette. - Gyújts rá tessék.- én elvettem egy cigarettát, megköszöntem megpuszilva, és rágyújtottam.- Milyen szerencse, hogy leereszkedik a kereked, másképp már hányszór elhagytál volna, de szeren- cse, hogy a pumpálással az indulataidat levezeted és csak két szavamba kerül és te ismét az enyém vagy. Hála Istennek.- Át öleltem, és csókolni kezdtem és szorítottam magamhoz, a szívemre azt a kislányt, aki nem engedett elmenni, képes volt viszatartani. Magának megtartani. Bejött kicsi Ibike és vele kezdtem játszani.

Ibinek nem tettszett, hogy Őt elhanyagolom kicsi Ibikéért, feltette a z új lemezt és azt hallgatta. Közbe megjöttek a szülők is és meglepődtek, hogy én ott vagyok. Elmesélték hogy telt és jó lett volna, ha mi is ott lettünk volna. Bementünk Ibivel a szobába, de Ibi tovább duzzogott és én éppen el akartam menni, amikor bejött az anyja és kérdezte nem megyünk a moziba?Hogy véget vessek ennek a hangtalan állapotnak azt mondtam, hogy menjünk.A két

Ibi és én elindultunk, hogy az anyja fejés után majd utánunk jön.

-          Jani! Kényszerből jösz a moziba, vagy megszokásból?- kérdezte Ibi, mikor kiértünk az útra.

-          Kötelességből- válaszoltam.

Lassan kezdődött a társalgás, megvettem a jegyeket, már a híradó megkezdődött, és nem lehetett helyet találni.Kicsi Ibike talált helyet az első sórban,de nekünk nem került. Kimentem az udvarra és egy nagy hazugsággal, hogy rosszul lett valaki és kell egy pad, bevittem

a padot és nekünk is lett mindjárt helyünk.Megjött Rózsika néni és Ibi mellé űlt, Ibi mellém, de nem beszélt velem csak az anyjának mesélte el a híradót. Ági a hátam mögött űlt és vele beszélgettem.

Szünetbe kicsi Ibike hozzánk jött, hogy egy cigánné elfoglalta a helyét és én az ölembe vettem.

-          Vigyázz Jani, mert öszegyűri a ruhádat – mondta Ibi, és ez volt az első szava azóta, hogy az úton hozzám szólt.

-          Most mi a fontosabb az, hogy Ibike lásson, vagy, hogy ne gyűrődjön össze a ruhám.

-          Hogy lássam a filmet – mondta Ibike és mi mindnyájan nagyot nevettünk rajta. Át öleltem Ibit a karja alatt és magamhoz húztam

Ő rámdölt és megfogta a kezem és szorította az izgalmas helyeknél.

Összemelegedtünk.Mire vége lett a filmnek, már kéz a kézben mentünk haza. Útközben választottunk magunknak csillagot.Én a fiastyúkot, Ő meg a nagygöncölt választotta. A búcsunál két órát búcsuzkodtunk...

1964. szeptember 1. Kedd.

Reggel 8 óra körül találkoztam  Pataki Lajival

-          Na mi van Ibivel?

-          Mi közöd hozzá?

-          Nézd Jani! Én mint barát mondtam el neked a dolgokat, de azt hiszem jobban tettem volna, ha hallgatok

-          Én is azt hiszem jobb lett volna.

-          Miért összevesztetek?

-          Nem. Ibi azt mondta nem igaz, és én neki hiszek. Pont.

-          Semmi baj.Higyél csak neki, de amit mondtam az igaz.

-          Figyelj Laji! Esküdj meg, hogy te zártad be az ajtót.

-          Én nem esküszöm. Ha hiszed hiszed és ha nem akkor nem engem nem érdekel.

-          Nem gondolod, hogy barátok közt szégyen hazudni. Miért tetted?

-          Nem hazudtam. Amit mondtam az mind igaz. Gyere be az iskolába itt van Takács Balázs ő majd bizonyítja.

-          Ne haragudj én nem tisztázódom.Engem az egész ügy nem érdekel.

-          Kérlek Jani gyere be az iskolába, mert nem akarom, hogy hazugnak ismerj.- Bementünk az iskolába és tényleg ott volt Balázs.Komoly határozott fiatal embernek látszott. Megkérdeztük kik udvaroltak Ibinek?

-          Nagyon sokan. Szélhámoskodott mindenkivel, - mondta Balázs.

-          Csak a Nagy Gyula esetét mond el, mert engem csak az érdekel,- mondta Laji.

-          Hát igen ! Nagy Gyula is udvarolt neki nyolcadikba és a kilencedik elején. Mikor kiadták a vakációt ők sokáig az osztályban maradtak, késő estig, tudom, mert barátja voltam Gyulának és azt mondta elkisérte Ibit az állomásra és aztán ő is vette a csomagját és ő is elment.- Tehát igaz az egész történet. De hát akkor Ibi miért tagadja?Mit érdekel  mindez engem?...

... A kicsi ördög azért nem hagyott békén kimentem  Görgénybe, csak azért, hogy megkérdezzem Ibit, hogy is van Gyulával?

-          Miért hagytad el Gyulát?

-          Azért, mert jött egy másik aki jobban tettszett nála.

-          Ibi engem nem érdekel az egész, csak egyet kérek.Ha van valami olyan dolog, vagy történt valami az életedben, amit majd mások gúnyos mosollyal mondanak el nekem jobban fáj mintha te mondod el nekem öszintén.

-          Minden szavamért és minden cselekedetemért felelek. Nem mondom, hogy nem udvaroltattam,de hidd el nem történt semmi, már olyan dolog, amiket neked mondtak.Hidd el senkit sem szerettem úgy mint téged, senkit sem engedtem anyira magamhoz mint téged.- Engedtem magam meggyőzni, megnyugodtam és néhány perc múlva már minden kétej eloszlottés mi boldogan nevetgéltünk és beszélgettünk.

-          Tudod Ibi! Az lenne a legjobb, ha nekem adnád magad és akkor beszélhetne a világ amit akar, fütyülnék rá.

-          Majd, ha odajútunk, hogy nincs más kiút, akkor azt is megteszem érted – mondta Ibi és tovább szőttük az álmokat a jövőnket. Minden kellemes percet egy egy csókkal füszereztük és hallgattuk a zenét. A búcsunál Ibi szólt, hogy csütörtökön megy Vásárhelyre beadni a doszárját...

1964. Szeptember 3. Csütörtök.

Ibi a reggeli vonattal jött, de én már a nagy vonat állomáson találtam. A kasszát védő vaspántnak volt támaszkodva, csak a szákos volt nála. Sötétkék twiszt szoknyában volt, amit én még nem láttam,világos sárga bluz, és új cipő. Kicsipte magát erre az útra, de tényleg nagyon szép volt így. A féltékenység kis ördöge kezdett piszkálódni bennem és arra gondoltam, ha nekem tetszik ez a lány, bíztos más fiúnak is meg akad  a szeme rajta, és ez  kezdett fájni.Most jöttem rá mit jelent Ibi nekem.

               Meg egyeztünk, hogy a három negyed négyes vonattal haza jön, és én várjam ott. Amikor felszállt a vonatra elfelejtett megcsókólni, és ez nagyon rosszul esett. Én úgy éreztem Ibi hozzám tartózik és akkor ha valahova megy, elbúcsuzik.Így illik...

               Délután vártam az állomásnál, és valóban pontosan megjött.

Odajött hozzám, és megcsókolt.Én a menyországban képzeltem magam.Egy fehér táska volt nála és egy csokor szekfű beletéve, ami bizony egykicsit hervadó félbe volt.

-          Vettem ezt a táskát. Szép?

-          Tetszik. Neked minden jól áll.

-          Anyunak vettem, mert névnapja van és vettem egy csokor virágot is, meg egy fejkendőt. Gyere vegyük meg a jegyet, mert a négyes busszal szeretnék hazamenni.

-          Már el is mész? Akkor miért hívtál ide, hogy még fájóbb legyen a búcsuzás?

-          Akartalak látni,- mondta, - de  nem baj, mert holnap eljövök Régenbe kerékpárral és akkor majd ismét együtt leszünk.

-          Kimenjek érted?

-          Ha kedved és időd van nem bánom.

-          Akkor nyolc órekor elindulok és majd találkozunk.

A jegyeknél nagyon sokan voltak és így az egyik barátom által, aki az autóbusz állomásnál dolgozott, megvetettem a jegyet, hogy addig is együtt legyünk. Ibi örült, hogy nem kell sorba állni a jegyért, de amikor megkapta a jegyet máris felűlt a buszra, ami már is tele volt útasokkal.

            Néztem csodálatos alakját, csodáltam szépségét, és Ő is nézett engem ígéző szemekkel, szomorun, fájón, de az Ő szemében több volt az álmodozás, mint a vállás fájdalma. Ő már alig várta, hogy otthon legyen és átadhassa édesanyjának az ajándékot, és köszönthesse őt. Én maradtam a szívet szaggató fájdalommal, hogy Ő ha  el megy  az iskolába, akkor bíztos mindennek vége...