Reggel alig hét óra után elromlott az autónk és  Szabadi mondta, hogy egyhamar nem lessz meg. Fogtam magam és leadtam a pénzt, aztán felmentem a főtérre.Találkoztam édesanyámmal és Olgival,  nővéremmel, haza felé mentek. Kértem várjanak egy kicsit, mert Ibi  is mindjárt jön. Édesanyám azt mondta, hogy egész délelőtt Olginál lessz és menjünk oda, mert szeretné látni ő is azt a *hercegnőt* akiért anyira odavagy. Bementem Ibihez és elmondtam mi történt.Csak kicsi Ibikével volt otthon, Dódi kiment kenyérért.

-          S akkor szabad vagy?

-          Hát igen. De  neked nem is tetszik?Jössz a városba?

-          Előszőr is azért nem tetszik, mert igy nem lessz fizetés,- mondta  nevetve és másodszór kimegyek, mert szeretném látni mit csinálnak a többiek.

Sétáltunk egy darabig, aztán bementünk az iskolába. A kapu alatt találkoztunk néhány lánnyal, ott volt Nagy Baba is Lacibácsi lánya. Látszott rajta, hogy nem igazán van kibékülve az Ibivel való barátságommal,de mit tehetek? Én Ibit láttam meg előszőr és nekem ő tetszik, más nem érdekel.*Vélle meg elégszem.* Egy ideig beszélgettek, aztán bementek az osztályba. Én vissza mentem a tanárokhoz

akik valamikor engem is tanítottak. Ott volt Hangel Öcsi is, aki nekem unokabátyám.

-          Szolgálja Gráma úr, - szólt hozzám Nagy János és kezet fogott – kihalászta Ibit az osztályomból?

-          Nem halásztam, hanem  rátaláltam -  mondtam,mire az egész társaság nevetni kezdett.Ott volt Mán Laci is, ő nevetett a legjobban,aztán bement ő is az osztályba.Öcsivel és Nagy Jánossal maradtunk az udvaron.-  remélem pártfogás alá veszitek Ibit az érettségi vizsgán?Rengeteget tanul, de azért egy kis protekció nem árt.

-          Én ami tőlem telik mindent megteszek az érdekében, úgy is a családba marad -  mondta Öcsi.

-          Nem kell félteni Ibit.Jól tanul, szorgalmas. Minden esetre én is szólok az érdekébe.Aztán lessz honorárium?

-          Nem kell félteni öcséimet -  mondta Öcsi. -  Úri emberek. Nem sajnálják a pénzt.Én már nem is kellett szóljak, mert Öcsi elmondta, amit én kellett volna mondjak.Inkább segítettem összerakni Nagy János motorkerékpárját, amelyik ott éktelenkedett az udvaron.Később jött Ibi is és együtt mentünk a városba.

-          Ibi gyere menjünk el Olgiékhoz. Ott van édesanyám és szeretne megismerni téged.

-          Hogy gondolod Jani? Hogy menjek oda?

-          Nézd Ibi édesanyám kérte és én nem mondhatom, hogy Ibi nem akar veled találkozni.Nem utasíthatod vissza.

Elmentünk sétálva kéz a kézben, de Ibi egész úton azt nyafogta, hogy

-          Hogy menjek be? Én szégyelek bemenni. Elkisérlek és megvárlak kint.

-          Majd meglátjuk.- mondtam, és amint közeledtünk Olgiékhoz egy tehéncsorda közeledett felénk

-          Jaj most feldöfnek... nézd, hogy néz pont engem...felém jön...nyafogott Ibi és mind a két kezével belém csimpaszkodott.Az egyik tehén felfröcskölte a cipőjét és a lábát – most hogy menjek be?- kérdezte,majd szereztem egy útilaput és azzal megtörölte a cipőt is a lábát is, közben a csórda is elhaladt és mi meg érkeztünk Ol-giékhoz.Édesanyámék az eresz alatti ideiglenes nyárikonyhában voltak és beszélgettek Olgival. Hoztam ki két széket és leűltünk melléjük.Olgi mindjárt zavart vízért, mert elég nehezen lehetett kihúzni a vizet, és Olgi megkiméltette magát.

-          Nézd édesanyám milyen szép zöld szeme van Ibikének.

-          Már megint a szememmel foglalkozól -  mondta pironkodva.

-          Gyere nézzük meg Melindát.

-          Vigyázzatok, mert csak most aludt el,- mondta Olgi az aggodó anyuka. Bementünk a szobába. Melinda tényleg aludt,és mi csókolózni kezdtünk.

-          Mikor lesz nekünk is egy ilyen édes babánk?

-          Ne félj, mert lesz nekünk is -  mondta és újból megcsokóltuk egymást.

Viszamentünk a konyhába, ahol Olgi a kályha körül foglalatoskodott és beszélgettünk édesanyámmal.Egyszer csak megérkezik az Olgi anyósa és mikor látta, hogy én valakivel vagyok, mint egy ördög úgy járatta a szemét hol Ibit nézve, hol meg engem.Bemutattam.

-          Janika! Ki neked ez a leány?

-          A mindenem.Az életem,- vágtam rá, mert ő is akart nekem feleséget keresni. Ibi az órájára nézett és halkan szólt, hogy kellene menjünk.

-          Gyere menjünk Jani, mert már egy óra van.

-          Megyünk – mondtam és miután elbúcsuztunk édesanyámtól elindultunk Ibiékhez.

-          Na látod nem ettek meg, de legalább édesanyám is ismer téged.

Meg egyeztünk, hogy délután ismét találkozunk, mivel vasárnap nincs vizsga.Haza mentem ebédeltem és négy órára ismét visszamentem.Bementünk a *Sport*cukrázdába és fagylaltozva nevetgéltünk,szórakoztunk.Valakik bejöttek a cukiba és *szavalint* rendeltek,és volt. Rögtön én is rendeltem kettöt.Ibi megkostolta és izlett neki is. Közbe bejött a cukiba két osztálytársa Ölvedi Ida és Irsai Ibi és őket is a mi asztalunkhoz hívtuk. Rendeltem még egy tura fagylaltot, mert ők azt kértek.

-          Nekem ne vegyél kérlek, mert ezt is alig tudtam meg enni – szólt Ibi

-          Nem gondolod, hogy mi eszünk és te meg nézed, még megkivánod és akkor mi lesz?

-          Nem vagyok terhes.- mondta nevetve Ibi.Beszélgettünk minden ről. Szó esett az órámról és Toncean Néluról aki az én órám mánusát az Ölvedi Ida órájába tette és az Idáét az én órámba. Nevettünk rajta, ilyen Nélu. Innen felsétáltunk az iskoláig ott elbúcsuztunk a lányoktól és mi tovább sétáltunk a városvége felé. Közbe szemerkélni kezdett az eső és így bementünk a*Ciocolata* cukiba.

Bejött Bartha Sanyi, aki az elemibe osztálytársam volt és most ott dolgozott a mi vállalatunknál,de mivel nagy pátfiú lett, hát afellegekben járt, és a bölcsességéért nem nagyon szerettük.Mikor észrevette, hogy én nem rajongom a társaságához át űlt a mellettünk lévő asztalhoz, de onnan is át át szólt hozzánk. Kijöttünk a cukiból és ő is kijött és hozzánk csatlakozott.

 -  Régeni?- kérdezte Ibitől.- Hol lakik?

-  A *Pipánál*

-  Mióta?

-  Csak egy néhány napja. Eddig az *Akácos* útbal laktam.

-  Csodálkozom, hogy nem  találkoztunk. Száz százalék, hogy ismertem.

Mikor láttam, hogy Ibi jól  társalog vele kicsit rosszul esett, mivel éreztettem Sanyival, hogy zavar és Ibi mégis társalog vele,de aztán hagytam beszélgessenek. Legalább ki ismerem Ibi gondolat világát. A *Mariana* cukrázda előtt találkoztam öcsémmel Jocóval és Picigojjal a barátjával, és behívtam őket a cukiba. Bejött Sanyi is, pedig őt nem hívta senki és a mi asztalunkhoz űlt. Rendeltem kávét és  tovább folyt a Sanyi féle beszélgetés. Záróráig  beszélgettek és én csak hallgattam a sok süketséget léhaságot amit ott összehodtak.Mindegyik túl akarta szárnyalni a másikat a léhaságban.Mikor fizetni kellett észrevettem, hogy nem elég a pénzem.Kértem Sanyitól kölcsön, hogy vegye észre magát, hogy ő nem tartózik hozzánk és én neki nem kéne fizessek, erre ő banikból állította össze a cekket, amit a kasszás nem akart elvenni mivel már lezárta a kasszát. Sanyi cirkuszolt és kérte a reklamációs füzetet. Picigoj megharagudott és ő fizetett, aztán eljöttünk kellemetlen szájízzel. Hiába beszéltem, Ibi nem válaszolt.Már majd-nem a kapunál voltunk, amikor megszólalt.

-          Nem is vagy férfi.- Mondta, és én meglepődve azt sem tudtam mire vélni ezt a kijelentést.Mindig különös volt ez a kislány, de ez amit mond ez már kihivás.Megfogtam a kezét és a kapú alá húztam.mivel szemerkélt az eső és mivel már fél 11 óra volt, az úton senki sem járt.Hosszan csókolni kezdtem és magamhoz húztam, majd fel emeltem a ruháját.

-          Engedd el a ruhámat,- lökött el magától. – Azt gondoltam te más vagy, de te sem vagy külömb mint a többi srác. Mindenik csak ezt hajhássza.

-          Nem értelek Ibi. Mi ütött beléd?

-          Menj el... Azt akarom, hogy menj el...Nem akarlak többé látni.

-          Nézd Ibi! Azt mondtad nekem, hogy nem vagyok férfi. Amikor be akarom bizonyítani, hogy férfi vagyok, akkor az nem tetszik.

Tudod mit beszélsz?

-          Tudom. Elviszel egy olyan társaságba, ahol olyan dolgokat beszélnek és olyan hangnemben, ami nem nő társaságában illik.Te meg egy szót sem szóltál ellene. Nem törődtél vele, hogy én is a társaságotokban vagyok.

-          S én fére értettelek. Látod így jársz, ha nem fejezed be a mondanivalódat. Ne feledd el, hogy öcsém és a barátja sportolók. Rendes fiúk, de sok mindent megengednek maguknak. Te is sportoló vagy és azt hittem Te tudod ezt. A harmadik személy nem tartózott a társasághoz, de mivel Te olyan jól  beszélgettél vele én azt hittem jól érzed magad a társaságukban.Nem hiszem, hogy engem azonosítanál a többivel. Haragszól rám?

-          Nem haragszom, de máskor ne vigyél ilyen társaságba. Jó?

-          Eddig sem vittelek és ezután is ketten fogunk szórakozni.  Rendben?

-          Rendben.- Megöleltük és megcsókoltuk egymást, aztán -  most tényleg haza kell menjek, hiszen késő van mindjárt 11 óra.

-          Hol találkozunk és mikor?

-          Anyú Vásárhelyt van, a háromnegyed négyessel kell visszajőjjön.

Kimegyek az állomásra elébe, hátha vesz nekem valamit, aztán az állomásnál találkozunk négykor.

-          Jó lesz. Szervusz, -  és ismét megcsókoltuk egymást, aztán ő bement és én is elindultam haza boldogan, mert ismét kisütött a nap a szerelmünk egén.