1964.julius 2.

Felkerestem ismét Ibit.Ibi haragos volt és én nem akartam tudomásul venni, hogy mi a baj.Az ablaknál álltam és kihajoltam cigarettázva.Tudtam, hogy azért haragszik, mert én elmondtam neki, hogy az egész város azt beszéli, hogy Ibinek köze volt Fekete Árpihoz. A baj, hogy nem csak a városban ,hanem Laci bácsiék is csak ezzel foglalkoznak.Mindenki mindent  tud és mindenki tesz reá még egy lapáttal.Igaz ez  engem hidegen hagy,de mit is törődöm az egésszel.

Ha neki jól esett, akkor nekem miért fáj?Annyi, hogy én elmondtam ezt neki.Visszafordulva láttam, hogy Ibi az éjeli szekrény mellett űlve a noteszébe ír valamit.Kiváncsi voltam mit ír, de nem mutattam  gondoltam úgyis megmondja, vagy megmutatja.Nem mutatta meg, hanem becsukta a noteszét és eltette.Később megszereztem a levelet, de  Ibi kikapta a kezemből és összerágta.Olvashatatlanná vált.

*1964.VII.2

Talán életemben a legnagyobb csalódás ért................ez az ő..............

mégis nem...................Bocsánat kérésre nem vagyok hajlandó, nem engedi mega női büszkeségem. * Ennyit tudtam kihámozni belőle.

1964.julius 4 szombat.

Előadásunk van Üvegcsűrön.Késő délután mentünk át Görgényen, de Ibit nem láttam, pedig szerettem volna magammal vinni. Igaz kértem a sofört, hogy csináljon egy kitérőt ,de nem mert ,mivel a milicia meghatározta az út irányt és nem volt szabad meg másítani.

Ott volt Öcsi is az Ibi bátyja, mivel egy üvegcsűri lánynak udvarolt.Ott volt még Laci bácsi a főnököm és a lánya Baba is.Babával táncoltam a legtöbbet, de mindenki vele akart táncolni. Mondtam Babának, hogy úgy érzem Ibihez tartózom.Csak annyit mondott:

*Kár. Nem érdemel meg téged Ibi*

Reggelig tartott a mulatság Üvegcsűrön és a társaság szunyokált  a buszban hazafelé.Lacibácsi és Baba előttem űltek.A kicsi ördög nem hagyott nyugton.Tudtam azt, hogy Laci bácsi Görgényben járt iskolába bíztattam csináljunk egy kirándulást Görgénybe, és nézzük meg a parkot, ami gyönyörü. Én arra gondoltam, hátha eltudom húzni az időt addig, amig Ibi a templomba jön és akkor láthatom. Laci bácsi bele ment a játékba. Kedve volt kirándulni, mivel itt járt iskolába és sok kellemes emlék fűzte ide.Tervem sikerült.

Összejártuk a parkot és én mindent elmagyaráztam úgy, ahogy Ibitől hallottam, még csodálkozott Laci bácsi, hogy milyen jól tudok mindent ami itt van, aztán felmentünk a várhoz Ott előszőr voltam és nem akartam felsűlni inkább hagytam Laci bácsit szövegelni. Baba belém karolt s csak velem akart jönni, pedig Bartha Sanyi álandóan a nyomába volt és minden képpen szórakoztatni akarta Babát.Nagyon jól éreztem magam a  Baba társaságában, és jól esett, hogy az egész közül engem választott kisérőnek, pedig egy autóbusznyi fiatal ember vette körül.Tudtam mibe rejlik a vonzó erőm. Egész  este nem volt kedvem, mert nem volt ott Ibi, és hogy ne mondja Baba, hogy nem táncoltattam meg egy néhányszor felkértem. Láttam, hogy ha  mással  táncol, mindig keresett a tekintetével és éreztem , hogy szeretné, ha vidám lennék és ő tenne vidámmá. Nem szerette a tumultust, ami körülvette. Ahogy másztunk fel a várhoz megálltam és kerestem az Ibiék házát, de nem találtam, mert nem látszott az a rész, ahol az ő házuk volt.

Az alagútba Baba talált egy szép fésüt és nekem adta emlékbe.

-          Hogy ne felejts el engem se, és a görgényi kirándulásunkat se.

Kellemesen telt a kiszállás és mégsem voltam megelégedve. Baba nagyon ragaszkodó. Nagyon szép lány, kár hogy nem őt láttam meg előszőr.Most milyen boldog lehetnék vele. Nem hiszem, hogy tetszene az apjának, mert bár nagyon szeretett, de azért a lányát  mégsem egy börtönviselt utcaseprő mellett képzelte el, mert Baba a gyógyszerészetire szeretne felvételizni és sikerülni fog. Tanárok készítik a felvételire.

***

Délután nem tudtam Görgénybe menni, mert Jocó Picigojnál hagyta a kerékpárt, és nem jött haza csak este. Más kerékpárt nem találtam.