1964.VI.25.Csütörtök

               Már kilencórakkor búcsuztam a kollegáktól s kerékpárral elindultam Görgény felé.egyetlen egyszer voltam a falun keresztül, amikor Üvegcsűrön jártunk egy pár hete a kultúrcsopottal. Most ismerősnek tünt minden. Elérkezve a központig és ott leszálltam a kerékpárról, mivel tovább már nem tudtam az útat. Eszembe jútott Bereczki Magdi  vélekedése, aki mellém űlt a parkban és elmesélte, hogy ő is görgényi és ő is most érettségizett.(mindjárt az a gondolattom támadt, hogy akkor ez lehetett az a lány, akiről Laci bácsi be-szélt).Azt mondta Ibi nagy szélhámos, igaz őt nem érdekli,de szükségesnek tartja figyelmeztetni engem. Cicázik mindenkivel és nem érdemes foglalkozni vele. Ez csak az ő véleménye. Azt beszélik az iskolában, hogy volt Fekete Árpival, vele is kikezdett. Kérdeztem Árpitól a *Fényesben*, de ő azt mondta nem is ismeri,de éreztem, hogy úri ember módra tagadja az ismerettséget.Aztán minek kellett Ibinek rögtön haza menni az érettségi után? Nem  szentelhetett volna egy-két napot magának is, hiszen maga vitte át az érettségin.

Ne tagadja, mert mindenki tudja és Árpi is mondta, de Ibi háládatlan és önző.Mindenkit csak kihasznál és utánna eldobja. Megakartam állítani azt a sok rosszat, amit Ibire rakott éppen ezért megkérdeztem udvarolnak neki itt Görgényben? Azt mondta mindenkivel beszél, mondtam, hogy szélhámos és senki sem foglalkozik vele komolyan.

Nagyon elromlott itt Régenben. Züllött társaságba keveredett. Nem szeretném befolyásolni, azt tesz amit akar, de jó ha tud mindenről.

-          Nézze kislány,- mondtam, - nem a feleségem de még a menyasszonyom se. Hát így fogadom el ahogy van, nekem tök jó.

Tovább mendegéltem a kerékpár mellett és figyeltem a házszámokat. Az út kétfelé ágazott és én azt választottam amelyik Libánfalva felé ment, mert Ibi azt mondta, hogy a Libánfalva felé vezető út mellett  lakik. Jól mondta, mert rátérve erre az útra a kanyar után már csak néhány ház volt. Látom kitéve az utca nevét,*Republici* úgy látom

teljesen város jellege van a falunak, tehát a házszámok is a központtól kifele kell haladjanak. Ibi a bal felén fog lakni ezek szerint.

Egyszerre a falu végén találtam magam. Három új ház és egy régi a végén. Vajon melyik lehet az amelyikben Ibi él? Éreztem a szívem a torkomba ver.Valahol itt van Ibi. Nemsokára szemtől szemben láthatom, megölelhetem,megcsókolhatom. És ime a falu végétől a harmadik házon a számot*75*. Itt lakik. Új ház, vinkli alaku, homlokzata vakolatlan, az egyik ablak téglával berakva, amásik ablak függönnyel eltakarva nyitva volt.A kapu nyitva volt, valakit várnak. Vajon én lennék az? Jó volna. Bementem, a kerékpárt a falnak támasztottam és felmentem a lépcsőn a verandába. Az előszobábóll az apja jött ki vidáman, jókedvüen, megismert, köszöntöttük egymást és

-          Gyere Ibi,mert itt van Jani – kiáltott be a szobába, ahonnan kirohant egy kis tündér pongyolában, az én kis Madonnám tele boldogsággal, egy negyven év körüli asszony társaságában.

-          Az édesanyám – mutatott be Ibi a hölgynek.Kezet csókoltam,pedig nem akarta engedni,

-          Aki ilyen édes kislányt tud szülni és nevelni, az megérdemel egy kézcsókot.

-          Mivel jöttél? – kérdezte Ibi

-          Az öcsém kerékpárjával.

-          De tedd az árnyékba, mert ott nincs jó helyt.- Fogtuk a kerékpárt és  az árnyékba tettük, aztán behívott a szobába, ahol egy  iker ágy, két ajtós ruhás szekrény a másikfelén agy vitrines szekrény,köztük egy toalet szekrény nagy tükörrel, és két éjeli szekrény az ágy két felén. Az egyiken éjeli lámpa a másikon egy piküpös rádió. Ibi bekapcsolta a rádiót és feltett egy lemezt.

*A Bécsi vér*nyitánya volt, nagyon tettszett. Rágyújtottam.

-   Bocsáss meg, elfelejtettem engedélyt kérni és rágyújtottam, mert olyan szép ez a zene.

-   Hidd el te vagy az első aki itt cigarettázik,  neked megengedem.

Sokat beszélgettünk és amikor magunkra maradtunk csókolóztunk.

Mondtam Ibinek, hogy két órára vissza kell menjek, és nincs csak egy néhány órám amit itt tölthetek, de legközeleb ha jövök, akkor majd többet űlök.Ibi kiment és felöltözve jött vissza.

-          Mehetünk – mondta, és én búcsuztam és elindultunk.Kerékpárral jött Ibi is. Útközben találtuk Bereczki Magdit,aki a sáncot takarította és megkérdezte, hogy* sétálni mentek?*és Ibi odaszólt gőgösen, hogy*Igen sétálunk.*

-          Ki ez?- kérdeztem Ibit, mivel tényleg nem ismertem meg.

-          Bereczki Magdi. Nem ismered? Régenben mindenki ismeri.

-          Hát akkor én nem vagyok mindenki. – és tovább hajtottunk a falu végére, ahol kezdődött az erdő.

-          Ezután itt menj alul, mert itt nem kell sokat mászni és hamarabb ki érsz.- mondte Ibi és előre hajtott a régi úton – én itt szoktam mindig menni.

-          Még jó, hogy elkisértél, mert én biztos az új úton mentem volna, hiszen azért csinálták.

   Leszálltunk a kerékpárokról  és bevittük az erdőbe és lefektettük a fűbe, hogy ne lássák az útról és mi még beljebb mentünk az erdőbe *megnézni a kilátást*. Gyönyörü szép árnyékos füves helyre értünk és leültünk a fűbe. Nem zavart semmi más csak a madarak csicsergése, a méhek zümmögése, meg a szellő amikor belekapaszkodott valamelyék fának a lombozatába. Átöleltem Ibit és megcsókolva lefektettem a fűre.Becsukott szemmel feküdt alattam és én elcsodálkozva figyeltem a szeme körül a ráncokat.Ez a lány egy kiélt

nő – gondoltam, vagy sokat sirt, vagy sok gondja lehetett, de ezek a ráncok valahogyan keletkeztek.Olyan ez a lány, mint egy húsz huszonöt éves anyuka.Kinyította a szemét, rámnézett, és én ismét csókolni kezdtem a szemét a száját, az arcát és símogatni kezdtem a combját, felnyúltam a szoknya alá és elértem a bugyiját. Mikor símogatni kezdtem, azonnal kicsúszott alólam és én mivel nem akartam dúrváskodni abba hagytam a játékot.

-          Ezért jöttél? Ha igen hagyj itt. Mehetsz.- mondta és én hanyatfekve maradtam becsukott szemmel, mivel szégyeltem magam, de mit tehetek, ha már megtörtént. Egyszer érzem, hogy rátapos a mellemre.Kinyitom a szemem és ő mint egy istennő állt fölöttem.

Csak nézett szótlanul és figyelte minden mozdulatomat.Megsímogattam a lábát, aztán

-          Taposs rám, amig teheted, most én vagyok a *rabszolgád*, de mi lesz amikor a rabszolgák fellázzadnak?- rám térdelt mind a két lábával, aztán fölém hajolt és megcsókolt

-          Nem tudlak elhagyni, mert szeretlek,- mondta Ibi

-          Én sem tudlak elhagyni, mert én is szeretlek, de én kivánlak is. Mit tegyek?

-          Tönkre akarsz tenni?- kérdezte.

-          Nem , de Te hogy gondolod?. Ha szeret valaki valakit, ha megkivánja már tönkre is akarja tenni?Én nem hiszem,de ha úgy gondolod, bocsáss meg az előbbi viselkedésemért.- Megölelt megcsókolt és aztán újból és újból és nem akart a csók parti véget érni. Elsétáltunk a kerékpárokig és ott ismét megcsókoltuk egymást úgy, hogy Ibit ráfektettem a térdemre.Ismét búcsuztunk és én el indultam Régen felé és Ő le ereszkedett a hegyen Görgény felé...