1964.VII.7. kedd.

Nem találtam otthon csak az édesanyját, aki az ebédet készítette.10 óra lehetett. Kérdeztzem hol van Ibi és azt mondta a szénába mentek. Ő sem volt otthon, mert elvitte a tejet a csarnokba s csak később került haza és Ibi hagyott hátra egy levelet.

-          Talán magát is érdekli, Jani. Olvassa el,- mondta – ott van a gépen.- Mielőtt elvettem volna a levelet megkérdeztem, hogy

-          Hol van a kaszáló? Elszeretnék menni oda.

-          Tudja Jani hol van az állomá?

-          Tudom,a patakon túl.

-          Na az állomástól még megy befele és ott megkapja őket.Nem olvassa el a levelet?

-          Félek el olvasni – mondtam nevetve, aztán mégis elolvastam:

*Anyu! Mi kijöttünk a szénába apuval. Hozd ki apunak a csomagját ide, s ha tudod hozd ki az ebédet is, mert nem megyünk haza. Ha jön Jani, és van kedve jöjjön ő is ki s ha nem tud kijönni bocsásson meg, de nem tudok hazamenni, Ibi *

-   Mondtam, hogy ki akarok menni?

-   Most megy az egyik unoka testvérünk Jani, ő is oda megy. Menjen vele, még beéri.Mondja meg Ibinek, hogy csak jőjjenek haza, mert nekem nincs időm kimenni.

Elindultam az ösvényen, majd kitértem az állomás felé vezető útra. Előttem egy nő ment vagy 400 méterre, gondoltam ő az akit követnem kell, s én követtem. El értem az állomást aztán az erdő mellet ment az ösvény, mig kiértem a nagy rétre. Ibiék egész bent dolgoztak. Ahol mi mentünk még nem volt lekaszálva a fű és olyan kellemes volt az illatos réten térdig érő fűben taposni, csak az volt a baj, hogy a nadrágom hajtókája megtelt fűmaggal. Hamar észrevettem  Ibit és egész úton őt figyeltem, ahogy húzogatja a gereblyét. Fején egy fehér muszlin sál volt, a lilás vállpántos bluz, a karán az óra,

egy régi világos kék bőszoknya, amit már kiszívott a nap. Nagyon jól állott neki.Olyan édesen mozgott, hogy gyönyörüség volt nézni.

Köszöntem,fogadta a köszönésemet,de látszott rajta, hogy haragszik.

-          Pont ilyen segítségre van szükségünk,- mondta, mire én csak mosolyogva közeledtem felé.- Hogy kaptál meg? A levelemet megkaptad?

-          Igen megkaptam,de mielőtt elolvastam volna, már akartam is jönni.- Ő csak a szemembe nézett hosszan s ebből megértettem mindent.( Hiszem, ha akarom, s ha igy van akkor köszönöm.)

Minden benne volt ebben a tekintetben.- Na én milyen szerszámot kapok?

-          Akarsz kaszálni? Ott van apu,- az erdő felé mutatott,- nála még egy kasza van.

-          Minden mást csak azt nem. Nem akarom eltőrni az apád kaszáját.

-          Akkor gyere gerebéljünk ketten.

-          Na ahoz értek,- s fogtam a gerebét ésIbi elől és én utánna húztuk közelebba szénát a rét közepe felé.

-          Csak ezt szedjük össze s amit kaszált apu szét rázzuk és megyünk haza.

-          Te azt írtad, hogy nem jössz haza ma

-          Láthatod nincs amit csinálni.

Összehúztuk fiókba (mereklyébe) raktuk s aztán Ibi rágyújtott egy cigarettára, szívott egy néhány slukkot és elindult az apja felé, hogy szétrázzuk a rendet.Ibi versenyezni akart velem és tényleg teljes erőmből kellett dolgozzam, hogy lépést tarthassak vele.Nevetett, nagyon jó kedve volt. Elmentünk vizet inni, és én alig vártam, hogy megcsókolhassam. Megcsókoltam, aztán vettük a rúdakat és a villákat és elindultunk haza felé.Egész úton játszadozott egy fiucskával

( Leventével), akit az állomásig az ölébe kellett hozzon.

-          Úgy élvezem ezt a köjköt. Olyanokat tud hazudni, hogy csupa élvezet.Pirinek a fia, de ő nem tudja. Azt mondja az anyjának, hogy Piri.Sajnálom ezt a köjköt. Apa és anya nélkül fog felnőni.

Hogyan? A nagyanyja neveli.Mi lesz belőle?Nem akarták, hogy a Piri férje tudjon róla s ezért nem vitték el.Azt látni kellett volna, hogy sírt Piri amikor elkellett váljon tőle.Mindig nálunk találkoztak Árpival.Elmondhatom azt, hogy én mindig velük voltam, és én tudtam mindent róluk. Én voltam az összekötő kapocs. Ha nincs Árpinak az anyja, Piri az Árpi felesége lenne, akkor Leventének lenne igazi édes anyja és édesapja. Nagyon szerették egymást.

Lassan,de haza értünk. Az édesanyja terítette az asztalt és készítette az ebédet az asztalra.Mi elmentünk a patakra mosakodni.Ibi leült a pallóra és a lábát belelógatta a vízbe,és úgy játszott  a vízzel.Én űltem mellette, átöleltem a vállát és megcsókoltam

-          Vigyázz, mert még be esünk a vízbe,- aztán fel állt és megmosdott. Én is megmosakodtam, megtörülköztem és haza mentünk.

Ebédeltünk, aztán kihajtottuk a libákat a sáncra és mi a szobába beszélgettünk, csókolóztunk,elmondtam Ibinek, hogy én nem szélhámoskodok, mert őszintén szeretem, nekem más nem kell.

Tudom hogy sok rosszat mondtak neked rólam, talán még Öcsi is pedig én csupán szórakozásból táncoltam a lányokkal, akik kollegáim voltak és Babát a főnököm lányát kötelességből táncoltattam meg.Úgy látszik elmúltak a kétejei és még vidámabb lett.Elmentünk fűvet hozni a disznónak, aztán mikor jöttünk be, szólt az anyja, hogy Ibit hívják a néptanácshoz.Úgy ahogy voltunk elmentünk. Ibi megfogta a kezem és amint lassan mentünk elkezdtem

-          Emlékszel Ibi, valamikor azt mondtad, hogy legyünk olyanok mint a gyerekek, akik a pórban játszanak.

-          Igen.

-          Mondjak mesét?

-          Mondjad szeretem hallgatni amint mesélsz.- és én mondtam a mesét.Volt egyszer egy nagyon gazdag ember, aki olyan gazdag volt, hogy nálánál gazdagabb ember már nem is létezett.Dolgozott egy fiatal kertész házaspár nála, akik mindig vidámak voltak és énekeltek boldogan.Nagyon mérgelődött a gazda, hogy ő aki gazdag és soha sincs jó kedve, ezek szegények és mindig énekelnek. Ezért bőrtönbe vetette őket, de ők ott is csak énekeltek és vidámak voltak.Állandóan hallgatnia kellett a dalt. Elhatározta, hogy kivégezteti őket. Mikor kivégezni vitték őket, ők akkor is csak daloltak és egyszerre két szürke madárrá váltóztak, akik azóta is együtt vannak és énekelnek. Így lett a mindig szerelmes és dalos gerle pár.

-          Ezután mi is mindig vidáman fogunk járni, még akkor is ha máskor veszekszünk, hogy senki meg ne lásson szomorunak bennünket.

-          Na látod, ha valaki lát minket azt hiszi, hogy esküdni megyünk. Nem is volna rosz. - mondtam, megcsókoltam és beléptünk az elnőkhöz.

-          Arrol van szó, hogy hívnak az U.C.F.S.-hez, mivel az ifjusági fesztivál keretében kézilabda mérközés is lesz.Téged hívnak kapusnak, Régenbe. Boldog voltam, mert legalább ott lesz mellettem, nem kell én kijöjjek. Mikor jöttünk már a csorda is jött és mi hazahajtottuk a tehenet is és bementünk a szobába.Csókolóztunk, lefektettem Ibit az ágyra és símogatni kezdtem mindenét, majd felnyúltam a szoknyája alá és símogatni keztem ott is.Amikor addig értem, ahol már a tűz volt, fel  űlt és adta a haragost.Ismét csókolni kezdtem és ismét lefektettem.Csókoltam mindenét és éreztem, hogy reszket.Símogatni kezdtem a combját és elértem a

legédesebb helyre, amikor lépések zaja hallatszott, az anyja bejött a fejésből.Fel ugorva megigazítottuk az ágyat és bekapcsoltuk a rádiót.Este a kapuban órákig búcsuzkodtunk, mig hazajöttem. Meg egyeztünk, hogy csütörtökön bejön és egész nap együtt leszünk.