1964, szeptember 24, csütörtök.

Rengeteg munkám volt, mivel hónapzárás,de megígértem Lacinak, hogy találkozni fogunk, és az igéret csak úgy szép, ha azt be is tartják. Úgy beszéltük, hogy 10 és 11 között találkozunk. Elindultam az iskola felé és alig találtam rá. A járdán találkoztunk, kiszaladt egy vodkát bekapni, aztán leűltünk egy padra a parkban, mivel én nem akartam inni, - munkaidőben, - és kellemesen elbeszélgettünk. Rátereltem a beszédet az Ibi ügyére és csak annyit mondott

-          Te is férfi vagy. Képzeld magad az én helyemben. Te mit tettél volna ?

-          Én azt szeretném tudni te mit tettél?- mondtam nevetve,- és nem azt, hogy én mit tettem volna. Lehet, hogy én sem lettem volna  jobb mint te, de  én nem voltam tanár abban az iskolában.

-          Igazad van ! Beismerem. Most már bánom, de nem tudom nem megtörténtnek venni. Szerettem volna magamévá tenni, de az utolsó pillanatban kisiklott és nem engedte. Már azt hittem minden vágyam teljesült és azzal állított meg, hogy : nem gondoltam, hogy ennyire züllött és, hogy tönkre akar tenni. Többet nem próbálkoztam.

-          Mással sem ?

-          Csak erre a két esetre emlékszem.

-          Igen, mert én csak ezt mondtam. Hátha említenék mást is?

-          Én nem emlékszem másra. Mond kiváncsivá tettél ? Hidd el sem vele sem mással nem volt kapcsolatom, erre esküszöm.

*

Késő délután értem ki Görgénybe, autóbusszal, mivel a kerékpárom elromlott. Ibi most is fekete bluzban és fekete nadrágban fogadott, a ruháit készítette és vasalta. Bementem a szobába és leírtam neki a MINDENEM  TE  VAGY  NEKEM. Cimü versemet :

Érted jött meg a kedves tavasz.

Érted ragyog a Nap, az Ég.

Néked bókol a játszi szellő,

Szívem lángólva Érted ég.

            Néked nyilnak a szép virágok

            Néked zöldül erdő s a rét.

            Néked csacsognak a sirályok,

            A hosszú Dunán szerte szét.

Rád mosolyog a Hold az égen,

Érted hullnak a csillagok.

Bálványimádó lett itt minden

S ezek közt én is ott vagyok.

            Tekinteteddel tudnál őlni

            Oly nagyhatalmad van Neked,

            Tüzön vizen át tudnál tőrni,

            És te ezt mégse nem teszed.

Ellöksz magadtól, mert szeretlek,

De ez Tenéked nem elég.

Szívembe tőrtél s én kereslek,

A vulkán töze bennem ég.

            A sok csillag kigyúlt az égen,

            Alszik az erdő, meg a rét.

            Csak arra kérlek maradjál vélem,

            Érezd szerelmünk kezdetét.

Szenvedek és szeretlek mégis,

Csak azt nem tudom, hogy miért.

Tudom nem adlak senki másnak,

Világ kincséért, senkiért.

                        Szászrégen 1964, szeptember 22.

Hozzád száll minden álmom

Langyos tavaszi éjszakán,

Feléd száll sóhajtásom,

Gondolsz-e Te néha rám.

Bejött elvette a verset, elolvasta, megcsókolt és megköszönte, majd betette a naplójába. Beszélgettünk, táncoltunk, nagyon kellemesen telt. Néztük a naplót és mutatta, hogy ahová beragasztotta azt a cetlit, amin a piroskabátos megjegyzésem volt mit írt Ő.

,, Csak azt nem tudom miért kutat a múltam után, hiszen minden diák kalandra vágyik, van álma, vágya, ideálja...Én úgy érzem ennek már vége. Egy új fejezet került életemben s ez a komoly élet, az élet harca...” Vagy egy másik helyen azt írja :,, Úgy érzem Ő a Hold az életemben, aki bevilágítja sötét éltemet s én csak egy parányi kis csillag vagyok a csillagok között, aki  attól kell tartson, nem-e vész el a többi millió csillag között...”

Kértem Ibit adja nakam azt a képét, ahól komoly, de nem akarta, mivel már beragasztotta a naplóba. Később elvettem a daloskönyvét, az maradt nálam. Mikor nagy későre elválltunk Ő a kapuban maradt.Gyalog kellett elindulnom, mert busszal jöttem és este már nem volt busz. Néztük a teleholdat, ami kezdett soványodni és nekem fájt, hogy többé nem lessz teleholdas esténk  amig elmegy. Van remény, hogy volt egy szeptember 22.-énk, az eljegyzésünk napja.

Ott állt a kapuban édesen, összekulcsolt kezekkel és imátkozott, hogy baj ne érjen hazafelé menet. Háttal mentem, hogy belém rögződjön a kép. A sötétben nem látszott csak a fehér lába, az összekulcsolt keze,és a fejecskéje. Mást elnyelt a sötétség...

A templom beton kerítésére űlve vártam, hogy jön valaki aki majd elvisz Régenbe. Imátkoztam, és megírtam : A Hold én vagyok  címü versemet. Aztán az Isten egy IGR-s taxit rendelt nekem, aki valami vadászokat vitt ki Laposnyára és vele hazajöttem...

A Hold én vagyok

A Hold én vagyok, - s ha szemed rám nevet –

Ne nézd, hogy útam sok csillag közt vezet.

Mind elkerüli azt, bár milliónyi van,

A láthatatlan ezüst szárnyival.

Az ő szeme mindig csak Rád nevet,

Téged keres, Téged lát és szeret.

Csak úgy bóldog, ha a Te csillagod,

Mint drága ékszer, ha kigyulad ott.

De mit ér a Holdas nyári este,

Hogyha nincs a csillag, hogy Ő azt keresse.

Millió szív és millió lélek,

De Ő a szívét már átadta Néked.

Száz Holdas este, száz Holdas éj,

Lehet bármily sok, Te attól ne félj.

Szívembe tőrtél s én ott tartalak

Milliárdnyi ezüst éj alatt.

            Görgényszentimre 1964. IX. 24. Csütörtök.

Ez az Isteni gondviselés. Kértem és megkaptam azt amit szerettem volna. Haza is értem idejében és egy verset is írtam várakozás közben. Köszönöm gondomat viselő Jóatyám.

1964, szeptember 26. Szombat.

Megjavították a kerékpáromat és azzal mentem ki Görgénybe. Gyönyörü szép idő volt, kellemes volt kerékpározni az erdőn keresztül. Találkoztam Jóska bácsival az Ibi apjával,aki azt mondta, hogy Ibiék a ház mellett vannak szénát takarnak. Egyenesen odamentem. Ibi észrevett s már messziről kiáltotta :

-          Hoztál villát ? Igy nem fogadunk el !- El akartam venni a villát, de már nem volt mit takarni. Befejezték nélkülem.

-          Ibi ! Tényleg el akarsz menni Vásárhelyre? Itt Régenben is van teknikum és itt könnyebben bejúthatsz.Még én is segíthetek.

-          Tudod az a helyzet a Vásárhelyi teknikum sokkal erősebb mint a Régeni. Ott orvosok tanítanak, akiknek nevük van. Nem mindegy ki tanított a mesterségre. Aztán én a gyógyszerészetire szeretnék menni és az Régenbe nincs.

-          Öcsém is akar menni Iasi-ba, de azt mondta nem  érdemes előkészítőre menni, mert csak a pénzed költöd.

-          Édes Janikám tudod jól itthon nem lehet tanulni, mert nem nézhetem, hogy anyu dolgozik és én csak tanuljak. Mindjárt azt mondaná neked tudok időt szakítani és neki nem. Értsd meg nekem az a két hét szükséges, hogy felvételizzem.

-          Semmi gond. Igazad van. Én is beszéltem Antal Guszti bácsival a régeni református pappal, vagyis ő beszélt velem, hogy jó lenne a püspökkel beszélni, hátha sikerülne, hogy visszavegyenek a teológiára. Te mit szólsz hozzá ? Mint papot elfogadsz engem ?

-          Tudod Jani én nem a miniszter fiát szeretem, sem a teológust, hanem téged. Ha neked ez az életed célja, hát legyen. Én nem hagylak  el akkor sem téged. Aztán még beszélünk. Tudod, hogy van egy közös napunk ?

-          Melyik az ?

-          Már nem tudod ?

-          Nem. Te még nem beszéltél így velem. Melyik ?

-          22.

-          Jó, de mi ez a dátum ?

-          Az eljegyzésünk napja.- Mondta Ő ünnepélyesen. – Látod máris elfelejtetted. Minden hónap 22-ike ezután ünnep lessz a számunkra. A legboldogabb nap az életünkben.Úgy legyen !

-          Menjetek be a szobába, mert szeretnék takarítani.- szólt az anyja, de Ibi nem engedte.

-          Mi fogunk Janival takarítani.- Kihordtuk a szönyegeket, kiráztuk, aztán huzogattuk az ágyakat és kisepertünk mindent, felsúróltuk a szobákat, a konyhát , és visszaraktunk mindent a helyére.

-          Képzeld azt, hogy a mi szobánkat rendeztük be – mondtam Ibinek – most mit tennél, ha valóság lenne az álmunk ?- Nyakamba  ugrott, megölelt és csókolt, aztán az ölembe vettem, forogtam vele  amig elszédültem és befektettem az ágyba.

Közben az anyja elrendezte az állatokat és készült fejni. Ibi készült  a moziba, persze velem. Borotvával vágta a haját és egy tincset levágott és beragasztott a verses füzetembe, emléknek, és egy fényképet is tett bele.

-          Nekem adod a fényképet is ?

-          Neked adom, pedig nem kéne, mert egy egész fénykép albumot lopkodtál már össze tőlem. Hány képem van nálad ?

-          Nem nagyon hányja.- megszámoltuk, és kiderült, hogy csak hat kép van, a hetediket visszavette és összetépte, majd összeragasztva beragasztotta a naplójába, arra a kritikus napra.

Elmentünk a moziba, a ,,Mézeshetek férj nélkül”c. német filmet vetítették. A film már megkezdődött, de azért mindent megértettünk. Kijöve a moziból Rózsikanéni benézett a kocsmába, hátha Jóskabácsit ott találjuk,de nem volt ott. Nagyon hideg szél fújt és én Ibit kellett melegítsem, mert nagyon fázott.

-          Látod Ibike mit jelent egy kis intrika az életben.

-          Van egy kis hasonlat a mi életünk között és az övék között.

-          Nem baj leírom, hogy mások okuljanak a mi történetünkből és az utókór nevessen a mi veszekedésünket.- Megfogta a kezem és az Ő kezével együtt a zsebébe dugta és ott szorongatta hazáig. Otthon előszedte a képeit, aztán az egyikre írt valamit nekem és nekem adta. Kivette a naplóját és azt nézegettük mit kapott tőlem a gyüjteménybe.

Mikor haza akartam menni kikisért és a kapuban megcsókolt és azt mondta :

-          Ne félj Jani, soha el nem hagylak, erre esküszöm...

A vásárhelyi címe : Gergely Ibolya

                                 Tg. Mures, str. Lenin nr.45.

Scoala Tehnica Sanitara