Ma keresztelték Melindát, de Manyika nem érezte jól magát és én sem mentem a keresztelőre. Nem volt étvágyam, egész nap nem ettem semmit, csak az Ibi képét néztem és nem volt kedvem sehova menni.Egész nap esett az eső. Nyolc óra felé mégis elmentem Olgiékhoz, akik nagyon kedvesen fogadtak. Innen kimentem az állomásra a gyors vonathoz, de nem jöttek azzal és így megvártam a háromnegyed 11-est. Addig a parkban sétáltam a régi helyeket kerestem fel.Száz emlék lebegett előttem. Fájdalmas szívet tépő volt ez az érzés és mégis tettszett, mert azt igazolta, hogy ime négy év után előszőr én is szerelmes lettem valakiben aki kalandokat űz és aki csak játszik velem, aki csak a saját boldogságát keresi.Megálltam a görbe fánál, ahol a legkedvesebb vallomás hangzott el Ibi szájából:

-          Örülten szeretlek, csak a tied akarok lenni.- Neki dőltem a fának és úgy akartam emlékezni a fa körül történtekre.- Jaj nem megyek... annyi itt a béka... nézd most ugrott fel...Gyere Jani hajtsd el őket, mert félek tőlük...Aztán a kőszegélyen való menés... aztán az ölemben... száz emlék rohant meg egyszerre és én elvánszorogtam egy padig és leűlve tovább álmodoztam egyedül...

Megjött a vonat és én nem tudtam hol álljak, hogy megláthassam. Meg álltam az állomás ajtójánál és onnan figyeltem a leszálló társaságot.Egyszer csak valaki megüti pálcával a vállamat. Ibi volt. Nem vettem észre amikor leszállt és mögém került, Ella kiséretében.

 (Azért nem vettem észre, mert vagy öt fiú ment el mellettem és keresték azt a lányt, aki elvette tőlük a pálcát,de nem találták.

-          Vajon hova tünt el a pálcával?- kérdezte az egyik.

-          Rendezd meg, mert biztosan azért kötekedett, azt várja.)

-          Szép pálca,add egy kicsit.- kértem gyanakodva mivel sejtettem hogy ez az a pálca amit a fiúk keresnek.

-          Nézd meg és add vissza, hogy dugjam el, mert elvettem valakitől és nem akarom vissza adni.

-          De adjuk vissza – mondtam, mert pont akkor mentek el mellettünk a fiatalok és a pálcáról beszéltek.

-          Nem. Nem akarom visza adni – mondta ő.

-          Kik ezek a fiúk? Nem ismerem. Ott voltak mellettünk a vonaton és elvettem az egyiktől. Azt sem tudom melyiké volt.- Én csak hallgattam, és eszembe jútott a fiúk beszélgetése, hogy* rendezd meg, bíztosan azt várja, azért kötekedik.*

Ibi tovább beszélgetett

-          Képzeld el, csak érted maradtunk az éjeli vonatra, pedig már a reggel végeztünk a versennyel és étlen szomjan töltöttük az időt, mert bankettet ígértek, amiből semmi sem lett.Képzeld egész nap esett az eső és még sétálni sem tudtunk csak este felé egy kicsit.- magyarázkodott Ibi, de én alig hittem amit mond, mert már csak a vonat jelenet a bottal arra vall, hogy mindenkivel kötekedik. Mit rendezhetett Vásárhelyt? Mind egy kit érdekel?Haza értünk, Ella bement a kapun belül és mi még beszélgettünk egy kicsit.- Gyere Ella mutassunk Janinak valamit?

-          Ahogy akarod,- mondta Ella. Ibi kinyította a táskáját és kivett belőle egy doboz *Carpati* cigarettát, megkinált és ő is rágyújtott.

-          Megtanultam cigarettázni,- mondta Ibi – örülsz neki,- kérdezte boldogan

-          Hát... legalább nem fogod el gyújtogatni a gyufáimat, mert neked is szükséged lesz rá.

-          Azt gondoltam örömet szerzek neked vele és látom nem örülsz neki.

-          Nincs aminek örülnöm.Ma majdnem mindenki cigarettázik, úgy gondoltam te is és ezért nem volt újság,- s éreztem, hogy nem tetszik neki, hogy én csak félvállról és nem örömmel fogadtam a jelenséget.Közben a park felől jöttek a fiatalok a *pálcások* és

-          Szervusz Ibi – mondta az egyik, - aztán remélem a pálcát vissza szolgáltatod.

-          Szervusz, - felelte Ibi – az marad nekem emlékbe.- A fiatalok elmentek és én arra gondoltam Ibi azt mondta nem tudja kié volt a pálca és ime bebizonyosodott, hogy ismeri, tehát hazudik.

-          Szervusz Ibi – mondtam, megcsókoltam, - mikor mész haza?

-          Holnap délután. Körülbelül nyolcig alszom, kilenckor találkozunk és akkor majd meg beszéljük a többit. – Még egyszer megcsókoltuk egymást és én hazajöttem.

Semmi sem úgy történt ahogy Ibi meg igérte.A parkba azt mondta, hogy Dódiék mennek Görgénybe és mi csak ketten leszünk otthon és akkor a miénk lesz a világ. Egész éjjel magánál tart és azt csinálunk amit akarunk. S ime Dódiék itthon vannak, itt van Ella is. Hát hol az igéret? Meghalt minden, elveszett minden.Sápattabban sütött a hold, fény nélkül ragyogtak a csillagok, szerelmünk, amit ö rökké tartónak gondoltunk letünőben van. Nagyon fáj, de ez a véleményem...

1964 julius 13. Hétfő

9 óra lehetett amikor elhatároztam, hogy terepre megyek.Benéztem Ibiékhez, de ők még pizsamáson heverésztek az ágyban és kicsi Ibike szórakoztatta őket. Meglepődtek, de nem mentem be csak az ajtóból beszéltem Ibivel, aki meg igérte, hogy egy óra múlva a főtéren találkozunk. Bementünk a*Ciocolata* cukiba.

-          El is felejtettem a tegnap át adni az ajándékomat, amit vásárhelyt vásároltam neked.- s átnyújtott egy kis dobozt, amiben egy kis táncos nő volt, aki a tükör előtt táncolt, ha az asztal alatt egy mágnest mozgattam – tudom, hogy szereted a nőket.- Az asztalon kezdtem forgattatnia táncosnőt.Jól telt beszélgetve nevetgélve.- Meg ígértem, hogy leírok mindent ami Vásárhelyen történt a verseny ideje alatt és legközelebb megkapod.(soha nem kaptam meg).  Haza mentünk, mert Ellának haza kellett mennie Bátosszéplakra, és mi sem maradhattunk tovább. Egyezkedtünk Ibivel, hogy három után találkozunk a parkban.Meg is jött és mi boldogan szövögettük szép jövőnket, álmokat kergetve, hogy később legyen amit széttépjen az idő vasfoga. Elmentünk a kicsi állomásra, megvettük a jegyet és fel űltünk egy olyan vagonba, ahol senkisem volt és  csókolózni kezdtünk.Lefektettem Ibit a padra és simogatni kezdtem. Ekkor jött valaki az előtérben és mi fel űltünk gyorsan.Egy görgényi család volt Ibiék szomszédja. A vonat indult, mi megcsókoltuk egymást, aztán elrepült Ibi a vonattal, mint egy lepke...

1964, julius 21.Kedd.

Nagyon vágyódtam már Ibi után és így már kilenc órakor elindultam  Görgénybe. Otthon találtam. Egy világos kék kockás ruha volt rajta, amit már rég kinőtt, mert térden jóval felül comb középig ért csak. Hasonlított egy elemista kislányhoz  és nagyon izgató. A szoba is kék mintás volt és így bele illett ebben a képben.

-          Ha festő lennék és lefestenélek téged, pont ezt a háttért választanám.

-          Már kinőttem és csak itthon veszem fel

-          Nem bánnám, ha álandóan ebbe látnálak.- Ibi az ablakhoz lépett és kihajolva kinézett az ablakon és látszani engedte bűvös bájait.

-          Dél felé haza szeretnék menni, mert nagyon fáradt vagyok és pihenni is kellene valamit.

-          Nem mész sehova, mert már szóltam anyunak, hogy itt ebédelsz nálunk.

-          Tudom Ibi, de én szégyelem álandóan itt lenni és itt enni.- Erre ő adta a haragost és nóteszéből kitépve egy lapot és ezt írta:   

-          Gramesz               1964. VII .21      Hogy érzi magát?Tudom, hogy másnál (x.y. )jobban érezné sokkal. Sajnos én csak ilyen vagyok, erről pedig nem tehetek.Váltóztatni sem tudok a helyzeten. 13 óra után randija van? Ha igen, akkor kérem távozzon tőlem, mert elkésik.Maradok rossz barátnőjeként a távolban,   Ibi. H E N SZ H M I megfejtés: ha engem nem szeretsz haza mehetsz Ibi.

Bele egyeztem hogy maradok s együtt ebédelünk hármasban. Ebéd után Ibi varni kezdett egy falvédőt, és engem gyötőrt az álmosság.

-          Gyere menjünk ki a kertbe – ajánlotta.Tetszett az ajánlat és kimentünk a kertbe. Ibi hozta a pongyoláját azt kiterítette én ráfeküdtem és azonnal el is aludtam.Miután felébredtem azt mondta

-          Olyan szépen alszol. Úgy elnéztelek s talán elnéznélek egész életemen keresztül.Olyan jó érzés volt szemlélni vonásaidat, ahogy alszol. Éreztem addig az enyém vagy, amig itt vagy mellettem. Minden vonásodat ismerem.

-          Ne zavarj, mert még mindig álmos vagyok.

-          Gyere feküdj az ölembe és aludj tovább.

Az ölébe feküdtem és ő letakart a kézi munkával,de már nem tudtam aludni. Éreztem forró testét csupasz lábait, és forrni kezdett bennem a vér. Simogatni kezdtem a lábait, a combját, felszaladt a kezem a szoknya alá, ő nem akarta  észre venni csak amikor érezte, hogy a kezem  rossz útakon jár akkor vette el a kezemet.Fel űltem és csókolni kezdtem és lefektettem a fűre s ráfeküdtem és tovább csókoltam szemét száját, ahol értem.Aztán a vállpántok lecsúsztak a válláról a kék melltartó meglazult és én játszadozni kezdtem a kicsi domború

mellecskékkel, és csókoltam...

-          Ne Jani! Meglát valaki és anyu is kijöhet,- mondta Ibi és fel űlt, tovább folytatta a varrást, én tovább heverésztem a fűben. Megfáztam és bementünk a szobába.

-          Mikor fejezed már be? – kérdeztem boszankodva – mindjárt este van és te egész nap vartál.

-          Na még ezt a sort befejezem és többet nem varok.

Csakugyan hamar befejezte és kezdődött az élet számunkra. Kár, hogy hamar este lett. Elmentünk a csorda elé. A tehén bement egy kis utcába a Várhegy alá és alig kaptuk meg. Kézenfogva szaladtuk végig a falut, amig megtaláltuk.Már este volt.A kis utcában megcsókoltam, aztán futás haza.Bementünk a szobába, leűltem a székre a szekrény mellé. Ibi előmbe állott és nézett hosszan, majd  meg öleltem a csipőjét és magamhoz húztam.

-          Szeretsz Ibi?- kérdeztem. – nagyon kérlek légy őszinte magadhoz és hozzám.

-          Őrülten szeretlek. Imádlak, - letérdelt elém, átölelte a lábamat – Úgy érzem soha senkit nem szerettem így, soha nem foglak  elhagyni. Mindig a tied akarok maradni.

-          Ibi hiszel Istenben?

-          Hiszek.

-          Na akkor én Istenre esküszöm, hogy addig amig Te  nem hagysz el én sem foglak elhagyni téged.Imádkozzál, hogy sohase kerüljön felhő szerelmünk egére. Mindig süssön a nap, mindig csak boldogság legyen egész életünk.

-          Nem tudok egyedül imátkozni.

-          Majd én megtanítalak., csak keljél fel, meddig akarsz így térdel-ni?

-          Nem, hagyd. Olyan jól esik előtted térdelni.Nagyon jól érzem magam. Taníts meg imátkozni. – Én egy rövid imátságot komponáltam, amit Ő utánam mondott.