1964 szeptember 4, péntek.

Már reggel fél nyolckor elindultam Görgénybe, kerékpárral. Nagyon vágyódtam Ibi után. Amint beértem az erdőbe találkoztam Wollent  Ágival és az öccsével, akik kerékpárral jöttek Régenbe.

Kérdeztem nem-e látták Ibit, de azt mondták nem látták eljönni és  nem  is ment volna el anélkül, hogy be szólt volna, így tovább hajtottam Görgény felé.Már elképzeltem amint vár az ablakban.

            Gyönyörű szép napos reggel volt. A sötét kék eget alig tarkította be néhány ezüstös felhő. A harmatos fű között virágok nyíltak és  a méhek ezrei zümmögve fáradhatatlanul hordták a nektárt, a télre gondolva, pillangó csapkodta szárnyait egyik virágról a másikra szálldosva, az erdőben a sokféle madár köszöntötte a napkeltét.Ez a mámorító zene mindent betöltött körülöttem, és minden Őt dicsérte, minden Róla beszélt.

            A *Jabonyicai* állomásnál találtam Ibit, már jött a kerékpáron egyedül, szomoruan. A twiszt szoknya volt most is rajta, de most mintha nem is Ő lett volna, nem tettszett nekem. Hasonlított Bereczki Magdira és azt hiszem ez rossz benyomást keltett bennem. Ez nem az az Ibi, akit én örjöngve szeretek.Mintha megállott volna az idő, megszünt a körülöttem lévő természet alkotta szinfónia, csak Őt láttam az úton az erdő közt. Még a nap elbújt egy kis felhő mögé egy kis időre.

-          Na aztán én várhattalak téged, mondta leszállva a kerékpárról.

-          Ibi édes tudhatod, hogy én proletár vagyok és az irodából nem akkor jövök el amikor akarok, hanem amikor tudok.Mindig akad valami sürgös munka és azt elkell végezni és csak azután jöhetek.

-          Képzeld, a tegnap amikor oda adtam anyunak a virágot,- mondta Ibi, és mi gyalog sétáltunk az úton Régen felé  a kerékpárokat tóltuk magunk mellett – mindjárt megkérdezte, kitől kaptam a virágot. Én rávágtam rögtön, hogy Jani küldte, mert éreztem, hogy tőled várja a virágot.Nagyon nagyon boldog volt.

-          Nem kellett volna becsapjad. Én ma akartam virágot vinni neki.

-          Nézd! Ha neki örömet szerezhettem azzal, hogy te küldted, hát legyen. Vigyázz nehogy elszóld magad, mert nem akarok hazugságban maradni.Hadd maradjon meg neki az a boldog tudat, hogy tőled kapta.

-          Nem baj akkor veszek neked egy csokrot helyette.

-          De ne most, mert gyanut keltene. Képzeld mindenkinek aki jött köszönteni elmondta,hogy azt a szép virágot Jani küldte neki. Mások csak egyszerü kerti virágot hoztak, és ez volt a legszebb az egész között. Nagyon szépen kinyílt, és anyu középre tette, hogy *virittson*.- megcsókoltuk egymást, felűltünk a kerékpárra és most versenyezve elértünk Olgiékhoz. A gépeket betettük hozzájuk, hogy ne kelljen cipelni a városba és innen gyalog mentünk be a városba.Olgiéknál az irodában lemásolták az Ibi anyakönyvi kivonatát és elvittük a tőrvényszékre hitelesíteni.Innen vérvizsgára mentünk, majd a röngenvizsga következett.Rengetegen voltak.

    Ungvári Ilonka is ott volt. Ilonka unokatestvérem és én bemutattam Ibit neki., és visszamentem az irodába, mert sürgös munkám lett.Úgy egyeztünk, hogy miután végzek viszajövök érte, biztos Ő is végez addig. Munkám végeztével indultam Ibiért, de már a Kórház utca sarkán találkoztam vele, azt mondta, hogy meg unta várni, felment Dódihoz a kórházba, a szülészetre, lánya született.

-          Még szerencse, hogy nem jöttél hamarabb,  mert nem találtál volna ott,- aztán elmesélte mennyire örült Dódi, hogy felkereste. Elmentünk Olgihoz az irodába és szóltam Olginak, hogy nála szeretnék ebédelni és onnan majd haza kisérem Ibit Görgénybe.

Az új cipő felrágta az Ibi lábát, alig tudott járni.Behívtam a*Marianna* cukrázdába, hogy megpihentesse a lábát, vettem fagylaltot, de Ibinek nem kellett. Mérges lettem, hogy akkor miért ren-deltette meg? Haragudtam egy kicsit, mert mindig csinál valami olyasmit, ami nekem nem tetszett. Miután megpihentette a lábát lassan beszélgetve elindultunk Olgiékhoz.Útközben vettünk két félbarna kenyeret és  találkoztunk Ágival és az öccsével. Hívtak moziba, de Ibi nem akart menni, pedig még nem volt az új moziba. Nem szeretnék későn haza menni. Geréb Babáék a posta ablakából figyeltek minket, amint beszélgettünk Ági, Ibi, meg én.Beszélgetve észre sem vettük és máris Olgiéknál voltunk, aki szabadkozott, hogy még nincs kész az ebéd, leűltünk az udvaron a padra és kértem Zsófi nénit az Olgi anyósát adná ide az álmoskönyvet, mert megszeretném mutatni Ibinek.Zsörtölődött a vén asszony, hogy a szomszédok mindig elkérik és már összevan szaggatva és mégsem hozzák vissza idejében. Tönkre tették, de azért elhozta.

-   Kár érte, mert értékes könyv, most nem gyártanak ilyesmit, - mondtam Zsófinak és Ibi felé fordulva magyarázni kezdtem, hogy itt minden hónap szülöttjének, lányoknak és fiuknak külön külön jellemzi szokásaikat.Minket az áprilisi lányok és az agusztusi fiuk érdekeltek.Mindegyiket megnéztük és nevettük mennyire talál a jellemzés mindegyikünkre.

            Az áprilisi lányok nagyszájuak, szélhámosak, könnyűvérüek, de egy jó neveléssel nagyon jó feleségnek lehet őket nevelni.

            Az agusztusi fiuk, a közért tesznek nagyot, de cselekedetük nincs elismerve.Szeretnek a közéletben fórgolódni. A rendes normális életet szeretik, sok gyereknek lesznek apjai.

-          Na ez jó.- mondta Ibi,- most nézzük meg a juniusiakat., aztán sorra megnéztük mindegyiket, de az Olga ebédje még nem készült  el. Ibi indulni akart, Olgi behívott a konyhába és miután Jóska, a férje is hazajött, zsíros kenyérrel paradicsommal és paprikával szolgált ki minket. Ibi nem akart enni, aztán mégis evett egy keveset, és fogtuk a kerékpárokat és el indultunk Görgény felé.Fél négy lehetett. A hegyen nem hajtottunk ki, hanem kitaszítottuk a kerékpárokat és mikor felértünk a tetőre én fel űltem,de Ibi nem akart fel űlni és így én is leszálltam a gépről. Ahogy leszálltam Ibi azonnal fel űlt és elhajtott előre, aztán beértem és kézenfogva mentünk a kerékpárral. Görgény előtt van egy tábla, ahol egy asszony egy kis malacot tart a kezében

-          Nézd Jani anyu a malaccal a kezében. Megkell mondjam neki, hogy már kitették a képét a falu elejére.- nevettünk a viccen, aztán a cukrázdában vettünk cukorkát, és Ibi még egyszer figyelmeztetett, hogy vigyázzak nehogy elszóljam magam otthon. Köszöntöttem Rózsikanénit, egézséget, boldogságot és hosszú életet kivántam neki, aztán megcsókoltam. Mondta, hogy a plébános úr is mindjárt itt van, mert ő is jön köszönteni, már a szomszédba van.Valóban nagyon hamar megérkezett. Egy jóképü, piros arcu magas férfi volt.Mosolygó jóságos arcáról okosság és értelem sugárzott.Ibi bemutatott, aztán miután köszöntötte a ház asszonyát, beszélgetni  kezdtünk.Szó esett mindenről. Irodalomról,versekről, egyháztörténetről, különböző vallásokról, elmondtam neki, hogy én is teológiára jártam a kolozsvári Református Teológiára. Beszéltem neki Hajdu Géza Leánder atyáról, aki velem volt a börtönbe és sokat tanított a katolikus egyház történetből.Láttam, hogy a plébános úrnak tettszik, ahogy a kérdéseire válaszolok sőt újabbnál újabb kérdésekkel rukkolt elő, és én nem jöttem zavarban, hanem minden kérdést megválaszoltam.Ibi édesanyja és nagymamája csodálkoztak a beszélgetésen, és éreztem, hogy Ibi büszke, hogy a pap jóságosan és nagy élvezettel beszélget velem, jó beszélgető partnernek számí-tottam számára.És güszke volt, hogy a pap minden kérdésénél ki-vágtam magam.A beszélgetés este 8-ig tartott amikor azt mondta a plébános, hogy nagyon örül az ismerettségnek reméli lessz még alkalma, hogy elbeszélgessünk, mert nem minden nap talál ilyen beszélgető partnert. Miután elment Ibi szólt az anyjának, hogy mi nem reggeliztünk nem ebédeltünk és reméli legalább vacsorázunk.

               Csak hármasban vacsoráztunk, mivel Jóska bácsi dolgozott, Öcsi Vásárhelyt volt az autóval, és egész héten ott maradt.Rózsika néni rántottát készített és mi nagy étvággyal fogyasztottuk a kellemes étket. Vacsora után kimentünk az udvarra, hogy a kerékpárt felfújjam, mert álandóan ereszkedett le a kereke, Ibi cigarettát gyújtott és adta a számba hogy én is élvezzem a füst hatását a jó vacsora után.A géppel valahogy elkarcoltam az ujam és folyni kezdett a vér, Ibi kölnivel fertőtlenítette szulfátiázol port hintett rá és bekötötte, aztán megpuszilta az ujamat, hogy hamarabb begyógyúljon, én megköszöntem a jóságát és megcsókoltam.

-          Nagyon kiváncsi vagyok mi a véleménye  a papnak rólad – mondta Ibi, - olyan büszke voltam rád,( megcsókolt) de nem baj ,mert nagymamának elmondja és én megtudom tőle. Én majd elmondom neked.

Éreztem, rossz véleménye nem lehet, mert azzal búcsuzott, hogy olyan kevés volt ez az idő és hogy már olyan rég beszélgetett komoly dolgokról valakivel, szeretném, ha felkeresnének és elbeszélgethetnénk, mert jó beszélni, ha van akivel.Ismét búcsuzkodtunk és nem akartunk elvállni egymástól és Ibi se akart vállni tőlem

-          Legszívesebben itt tartanálak, hogy sohse menj el tőlem, - mondta a búcsuzásnál Ibi, aztán mégis eljöttem...

1964 szeptember 6. Vasárnap.

Lázár Csabi, aki unokatestvérem , minden képpen el akart jönni Görgénybe velem.Igaz nem szívesen vittem cöllönköt magammal, mert csak zavartak, de nem volt mit tenni.Út közben találkoztam az utcánkból Lázár Zsuzsit, Csernátoni Katit, és Bölönyi Júliát, akik kerékpároztak az újonnan aszfaltozott Gőrgényi úton, és elkisértek egy darabon, a  kaptatóig, aztán visszafordultak.Csabi előre ment és ő is visszafordult, de  később mégis eljött. Nem tudtam egy nyugodt  percet Ibivel lenni álandóan a sarkamba volt. Ibi őt is meghódította.

Nem voltam féltékeny, de sértett a Csabi viselkedése, aki udvarolni akart Ibinek. Elvittük Magdiékhoz, hogy legyen neki is partnere és játszodtunk húzd meg ereszdmeget, mindig a legtöbb zálog az enyém és az Ibié volt, aki éreztette, hogy neki udvarlója van, aki itt van mellette, aki vigyáz rá, aki babusgatja. Nagy fórmában voltam.

Egyszere megtelt a szoba nevetéssel, jó kedvel, Magdi hozott szőlőt és azt fogyasztottuk és játszodtunk estig, amig a csórda kellett jöjjön. Akkor mentünk haza és vittük a tehenet. Jól telt a nap csak az volt a kár, hogy keveset voltam Ibivel kettesben.A búcsunál Ibi mondta, hogy holnap megy Vásárhelyre a reggeli gyorssal...