1964.julius 9.csütörtök.

Már reggel 5 órakor jött a diri és Laci bácsi, hogy az embereket vigyem fel a *Kerek erdőbe* árkot ásni. Átadták a  tervrajzot,és azt mondták, hogy leg később hat órára vigyem fel az embereket és osszam be őket úgy, hogy estére készlegyen.Laci bácsi azt mondta később ő is kijön.Miután munkába állítottam az embereket lejöttem a főtérre, hogy találkozzam Ibivel.Nem találtam. Felmentem az U.C.F.S.-hez s kérdeztem Gergely Ibi járt-e itt, azt mondták hogy nem.El indultam a *Sós*utca felé, de Ibi már jött a milicia felöl.Sötétkék szoknya és rózsás, meg zöldleveles dzsesz bluz volt rajta. Nagyon komoly volt.Az UCFS-nél megkérdezte kik fognak játszani.Elsoroltak egy néhányat. Én Nagy Ellát és Magyarosit jegyeztem meg, és Olgát aki Ibivel lesz a kapus.Kijőve a folyosóra megcsókoltuk egymást.

-          Gyere akarok venni én is napszemüveget olyant amilyen neked van, - kért Ibi és bementünk a sport üzletbe és kettöt vett, egyet Öcsinek a bátyjának.Kértem Ibit jöjjön velem a Crisán utcán fel, mert ott kell találkozzam Laci bácsival. Eljött.Beszélgetve fel értünk a tetőre.A tetőn van egy összekötő utca, amely összeköti a Cosbuc utcát sőt a Korház utcát is és beletorkollik az Eminescuba.Kértem Ibit jöjjön el velem a *Kerek erdőbe* nézzem meg a munkásokat mit művelnek.

-          Hogy gondolod? Most csütörtökön sokan járnak arra. Majd máskor.Most nem. - s nem akart jönni a kórház felé, hanem a temető felé. Mikor bele egyeztem, hogy  a temető felé menjünk, akkor ő a kórház felé akart menni.Valami gyerekek fotbaloztak az úton és én lassan, csalódottan ballagtam mellette lefele, mert nem tudtam megnézni a munkásaimat.Bementünk a cukrázdába és rendeltem két fagylaltot.Panaszkodtam, hogy arrol volt szó, hogy egész nap együtt leszünk, kirándulunk egyet őrizet nélkül.

-          Te nem gondoltál arra, hogy csütörtökön sokan járnak az erdőben és lásson meg valaki. Vagy téged nem érdekel?

-          Ki ismer téged ? és aztán kinek mi köze, hogy mi hol sétálunk.. - A fagylaltja megolvadt, de ő nem evett belőle. Fizettem és hazakisértem.

-          Hat órakor jövök kivenni a treninget és a felszerelést, akkor majd a parkban találkozunk, úgy mint régen.- Ezzel elváltunk.

***

Délután Jóskával elmentem a csónakházhoz s ott vártam be a 6 órát.Találkoztunk. Ibi már bennt volt a fotbalpályán egy néhány lánnyal és a fotbalista fiukkal hüjültek. Bementünk felszerelést választani, és az 1-es számu közép iskolába mentünk treningre. Én is elkisértem. Amint a parkon mentünk keresztül láttuk Dódit kics  Ibikével, az IRUM kertbe mentek.

-          Menj másfelé, hogy ne lásson együtt Dódi, mert tudod, hogy haragszik ha együtt lát.- Én megkerültem a vendéglőt és a sarkon találkoztunk.Miután át öltözött az iskolában dobtam neki kapura és valóban nagyon jól védett. Ella véletlenül rátaposott a lábamra és csodálkozó, ígéző szemekkel rám nézett és bocsánatot kért.Edzés után mindenki mosakodni és öltözni ment.Ibi is levetette a trening nadrágot, csak egy kis tornanadrág és egybluz volt rajta. Most láttam előszőr Ibit levetközve. Gyönyörü fórmás alakja volt.Bele szédültem ebbe a látványba. Megmosta a lábát és beszaladt  átöltözni.A cipőjét kint felejtette és én bevittem neki.Épp akkor húzta fel a szoknyáját. Nem szégyelte magát, átvette a cipőt és én kimenve megvártam, amig elkészülnek.Innen a parkba mentünk és én próbáltam rábeszélni, hogy ne menjen sehova hanem maradjon velem, de ő nem akart lemondani erről a kirándulásról.

Hazafelé a görbefa felé mentünk s Ibi ugyan úgy tett mint azelőtt és én is felvettem az ölembe s úgy tartottam szorosam magamhoz szotítva sokáig, aztán lassan le engedve forrón megcsókoltam.

-          Mond Jani, miért tudlak úgy szeretni... őrülten szeretlek...

-          Én is nagyon szeretlek s talán azért.- És tovább öleltük és csókoltuk egymást, aztán elindultunk haza felé.- Én nem tudom amikor mi kettesbe vagyunk olyan hamar este lessz. Igaz én szeretem a sötétséget, de csak akkor ha zavartalanul és csak mi ketten vagyunk. A *Park*vendéglő teraszáról jó tánc zene foszlánya szállt felénk és mi sétáltunk a csillagos ég alatt haza felé. A kapu előtt megálltunk.- Holnap hol találkozunk?

-          Úgy kilenc óra felé kimegyek a főtérre és ott találkozunk. Úgy is be akarok nézni az iskolához megnézni, hogy kész  vannak-e  a diplomák. A *te diplomád* - ezzel még egyszer megcsókoltuk egymást és haza jöttem.

1964 julius 10. Péntek.

Dél előtt úgy 10 óra felé találkoztunk a főtéren. Napszemüveggel jött. Én Manyikával voltam, ő akarta szépíteni magát. Ő a húgom. Tizedikes.Ibi nem akart bejönni a fodrászathoz, így én egyedül mentem be és intéztem el a dolgokat.Visszamenve Ibihez mondta,hogy Dódi mos és kell segítsem a mosásban mert Dódi terhes. A Szásztemplomnál éreszkedett le és én néztem utánna, ahogy átment az úton és le ereszkedett a templom mellett. Nem nézett vissza.Úgy egyeztünk, hogy a parki kispadnál találkozunk 3 órakor. Kicsi Ibike is jött vele és alig tudta lerázni magáról.A sarkon találkoztunk, csak egy szákost hozott.

-          Szervusz,- Ibike mindig leselkedik utánnunk, aztán árulkodik Dódinak.

-          Ne haragudj Ibi én nem tudom mi köze Dódinak a mi ügyünkhöz. Ha édesapád és édesanyád elfogadott engem, miért kell nekünk Dóditól rettegnünk.Mi közöm nekem Dódihoz? Semmi.

-          Tudod azért sem szeretek hozzá jönni, mert állandóan jártataja a száját. Ő tudja, hogy bevoltál zárva és ezért nem akarja a mi barátságunkat. Én azt mondtam neki, hogy már nem beszélünk. Erre ő megnyugódott. Azért nem akartam, hogy Ibike meglásson.- bementünk a parkba és leűltunk a padra, ahová útazás idején szoktunk űlni, mert nekünk ilyen padunk is volt, ahol senki sem járt. Odahajoltam Ibihez és megcsókoltam, - Jani meglát valaki, - figyelmeztetett Ibi.

-          Ki láthatna meg, amikor nem jár ere senki.- Pont akkor ment el valaki mellettünk aki rövidíteni akart és ezt az útat választotta.

-          Látod, hogy járnak?

-          Na és kinek mi köze, hogy én mit csinálok?

Az idő telt és lassan gyülekezni kezdett a társaság és mi is elindultunk az állomás felé.Mindenki elegánsanvolt öltözve.Ibi kérte, hogy ő is foghassa a szákost.Nagy Ella már ott volt és amikor meglátott hozzánk jött.Ott volt Kelemen Éva is aki Asztalos Gyuszival ment  Vásárhelyre és nekem is úgy jött, hogy én is el kéne menjek, mert másképp elveszítem Ibit.Ott állt a sportolók között Vaszilovics Attila is és úgy figyelték Ibit, hogy esett ki a szemük.Tudtam, hogy Ibi nem fogja viszaútasítani a csábítást csak egyszer egyedül maradjon. Ella igérte, hogy vigyázni fog Ibire, de miért kell vigyázni valakire. Ha valaki nem tud megállni a lábán elesik.Nem szóltam semmit. Jött a vonat és mi búcsu csók nélkül elválltunk. Ibi még integetni is elfelejtett a nagy tolongásban.

Nagyon elkeseredtem.Úgy éreztem mintha elveszítettem volna valamit, ami hiányzik, ami pótolhatatlan, ami fájdalmas. Másnap Jóska és Béla öcsémék is Vásárhelyre útaztak és elmehettem volna velük. De nem akartam zavarni Ibit bóldog szabadságában. Barátnőjében egy alattomos macska tipust ismertem meg, aki behizelgő, ártatlan és mégis veszéjes az emberiségre.Már akkor észrevettem, amikor letaposta a lábam edzés közben.