1964 szeptember 7.Hétfő.

Ibit már az állomáson találtam, Régenben.A  pad mellett állt és rendezett valamit a táskájában. Kék szveter volt rajta, mert már hüvös volt a reggel. Leűltünk és beszélgettünk a vasárnapi emlékekről, amik nagyon kellemesek voltak, meg arról, hogy

-          A nagymama beszélt a plébános úrral és nagyon dícsért téged.- képzeld, nagymama azt mondta, mit szól plébános úr, ha áttérítjük Janit.  A pap azt mondta,

-          Ezt az egyet nem hiszi, mert te nem vagy téríthető.( pedig akkor mindenre képes lettem volna érte.)

Jött Bodorján Gerő és intett, hogy mutassam be Ibinek. Bemutattam, aztán Gerő elkezdett udvarolni Ibinek. Dícsérte az égig és mondta nekem, hogy ezt a lányt már el kell vegyem, mert ilyen szép lány nem sok szalad Szászrégenben. Később jött Molnár Bélu, egy másik unokatestvérem,aki ugyancsak Vásárhelyre útazott, pótvizsgázni. Jött a vonat

-          Na csókoljátok meg egymást. Gyerünk leányka,- mondta Gerő s húzta el tőlem Ibit. Ibi elindult és még mondta

-          A háromnegyed négyessel jövök vissza.Ha  hamar végzek, akkor a tizenegyessel,- aztán elment.

A háromnegyed négyes vonattal jött vissza. Láttam, hogy Molnár Béluval szállt le a vonatról, és azt mondta Ibi, hogy Bélu egész úton udvarolt neki.El mondta, hogy Ödikével is együtt útazott, csak ő leszállott Petelében, és találkozott Jóska öcsémmel is, aki azt üzente, hogy Ibi adjon egy  pofont helyette nekem, de nem mondta, hogy miért. Továbbá, hogy Gerő álandóan körülötte legyeskedett és hívta a cukrázdába meg a moziba, de ő nem ment, mert haza akart jönni hamar, hogy találkozzon velem.Már tizen egyórakór befejezte a feladatát és elment megkeresni Öcsit, aki az állomásnál dolgozott.

(Öcsi  testvér bátyja) Egyet azonban elfelejtett mondani, amit Jocó mondott el másnap és amiért küldte  tőle  nekem a pofont. Azt, hogy Mán   Laci is velük utazott és sokat  voltak együtt még Vásárhelyt is.

Jocó egyik barátja szélhámosságból odament Ibihez, akit Jóska nem ismert fel, csak amikor köszönt neki Ibi, akkor jött rá, hogy a görgényi szerelmem  az. Azt sem mondta, hogy Gerő és a régeni OCL könyvelője együtt voltak Ibivel és Bereczki Magdival, és, hogy Magdinak már volt viszonya az OCL könyvelőjével. Én tudtam, ha Gerő rászáll valamelyik lányra, addig nem hagy békét, amig el nem éri a célját. Őt sohasem érdekelte sem  a pénz sem a nőre pocsékolt idő. Gerő idő milliomos volt.  Dolgozott az apja helyette.

A parkba mentünk a régi kis padhoz, mivel Ibi nem akart Dódiékhoz bemenni. Engem olyan kellemetlen érzések kerítettek hatalmuk alá, hogy sírni tudtam volna, de nem akartam, hogy Ibi észrevegye.Nem tudom, hogy szerethet engem Ibi, ha bármerre megy vagy, ha nem vagyok mellette máris megcsal, vagy legalább is megcsalna, ha lehetősége adódna. A pad melletti fáról egy levél az ölembe hullott és én megfogtam a levelet, megforgattam az ujjaim között és azt mondtam.

-          Ez a levél üzen nekem. Nagyon fájdalmas üzenet, hogy Te elmész, engem itt hagysz egyedül, árván. Elvette a levelet, Ő is megforgatta a két ujja között és cafatokká tépte, majd a cafatokat  egyenként eldobigálta a pad elé. Én úgy éreztem, hogy a levéllel a szívemet tépi szét és szétszórja a szélrózsa minden irányába.Egy kis darabkát azért felvettem a pad elől és betettem a nóteszembe.

-          Ez a kis darab a szívemből maradt meg, de erre azért vigyázok.- nem értette a mondásomat, mert én nem szolgáltam magyarrázattal, de a kedvem nem jött többé vissza. Éreztem a halál közeledtét, elmúló, hanyatló szerelmünkre,  amit nem  akartunk elismerni és nem akartuk felismerni, pedig ott volt a közelünkben. Felkeltünk a padról és elindultunk az állomás felé.

-          Ne búsulj Jani! Azért tanulok, hogy majd ketten fogunk szerezni és még boldogabbá fogjuk tenni az életünket. Ketten többet fogunk szerezni, mint te egyedül. Hogy fogod majd eltartani azt a sok gyereket, amit megjósoltak.- Elém állt, megölelt és megcsókolt.- Sohasem foglak elhagyni, még akkor sem, ha mindenki más elhagyott.- Ismét

megcsókolt,de most szorosabban ölelve, és úgy csókolt, hogy azt hittem sohasem fog vége lenni.Aztán jött  a vonat és elvitte Őt és nem maradt más nekem csak az a levél darabka és a remény, hogy még viszontlátom valaha...