1964.julius 30. Csütörtök.

Már dél előtt kimentem Görgénybe.Ibi tanult, készült a felvételire.

Náluk ebédeltem, és utánna bevonultunk a szobába.Egy kis beszélgetés után elővette a képes albumot és néztük a fényképeket. Elvettem Tőle két képet és a harmadikat elloptam, amit észre vett és adta a haragost.Én az ablakhoz mentem és kinéztem rajta.Látom hogy egy nagyon szép, csinos lány közeledik az úton és Ibiékhez érve betér a kapun.

-          Ibi készülj fel lelkileg, mert vendéged jön.

-          Kicsoda?

-          Egy nagyon csinos lány.

Fel állott,de akkor már meg is jelent az ajtóban a vendég lány

Amolyan tiptop jelenség, nagyon csinosan, izlésesen felöltözve. Bemutatott, most már másodszor egy hónap leforgása  után.- Wallent Ági volt, aki Székelyudvarhelyen a tanítóképzőben járt.

Lejátszodtattuk a lemezről a dalokat és én figyelmeztettem őket, a női hűségre, amikor azt mondja:

*...És mindig, és mind addig...

      Szeretlek én, ameddig élek ( szomorun, egyedül)...

-          Tehát csak addig szeret, ameddig * szomorun, egyedül él*- tovább már nincs baj.- s nevettünk  rajta.

-          Holnap megyek Régenbe, - mondta Ági, s én éreztem, hogy ez a bejelentés nekem szól, nem Ibinek, de tettem magam, hogy nem veszem észre. Ági elment, mi kibékültünk és tovább beszélgettünk estig, aztán én is hazajöttem...

1964.julius 31. Péntek.

Találtam Ágit a főtéren. Az öccsével jött, de én tudtam, hogy akart velem találkozni.Öszintén én is örültem neki, mert tényleg nagyon szép lány volt és bárki szívesen elkisérte volna akár a pokolba is. Elkisértem az órásig, ahol az óráját csináltatta. Beszéltünk Ibiről is és nagyon dicsérte. Igaz egy kicsit szélhámoskodik, de ezt minden lány megteszi. Ruha anyagot akart vásárolni, de olyant, hogy szép is legyen,jó is legyen és olcsó is legyen.Találtam is neki való anyagot, kék mintásat, ami nagyon talált az Ő szőkeségéhez.Neki is tettszett.

-          Ezt úgy kell megcsináltatni, hogy alul bő legyen és jól kikeményített alsó szoknyával, akkor aztán nézheti a világ a mi kis hercegnőnket.-  mondtam - csodálatosan szép.- De én Ágira értettem, a szépet. Azt hiszem Ő is úgy értette. Mondta, hogy hat órakor mennek haza, kerékpárral, de azt már nem tehettem meg, hogy elkisérjem őket.Barátságból ennyi elég...Hű maradtam az én Ibikémhez...

1964. agusztus 2. Vasárnap.

Görgényben vagyok.Útközben találkoztam Ágival, kérdeztem látta-e Ibit, azt mondta a tegnap látta utoljára.Megkérdeztem megvan-e az új ruhája? Mondta, hogy volt bál szombaton, de nem volt valami jó hangulat, de ő nem volt. Ibi pongyolában volt, úgy látszik nem várt.

-          Milyen programod van?- kérdeztem.

-          Semmilyen. Nem szoktam programot csinálni.- Én sem mondtam, hogy voltam pénteken Ágival és még azt sem, hogy most beszéltem vele.Nem tartottam érdemesnek ezzel foglalkozni.- Volt az este bál nálunk. Azt mondták nem volt jó. Öcsi akarta, hogy menjünk el,de nekem nem volt kedvem hozzá. Hű akartam lenni hozzád, pedig te biztos jól mulattál ez idő alatt.

-          Nem, nem mulattam én sem. Érdekes, Te nem akarod elhinni, hogy nélküled, már nem tudok mulatni, csak veled,- ő csak nézett azzal az igéző szemével, aztán elmosolyodott.

-          Ha te azt mondod, elhiszem. Mit is tehetnék mást?

-          Jössz sétálni egyet?

-          Hová?

-          Nekem mind egy csak menjünk valahova, ahol csak mi ketten lehetünk.

-          Jó. Csak éppen fel öltözöm. Mit vegyek magamra?

-          Azt az új ruhádat.- kiment és egy kis idő múlva bejött fel öltözve. Megfésülködött, megfésült engem is, aztán elindultunk.

-          Hová mentek?- kérdezte mosolyogva az anyja.

-          A parkba.- Válaszoltam én.

-          Nem jösztök a moziba?

-          Lehet, hogy mi is bemegyünk.- Elmentünk a cukrázdába és vettünk karamellát, oda adtam Ibinek és azzal irány a park.Elsétáltunk a tóig, aztán a forrásig, mert megszomjaztam.Én ittam, Ibi nem tudott inni, de csináltam papirból egy poharat és azzal ivott.,

-          Aztán beledobta a cigarettámat a vízbe. Én fel űltem a forrás beton talapzatára, és Ibi mellém űlt.Én rá szerettem volna gyújtani, de Ő mind fújta el a gyufát. Végül mégis sikerült  meggyújtani a cigit és erre Ő megharagudott, hogy mindig én kell győzzek.Elment tőlem és leűlt az asztalra és ott játszott a fűzfa levelekkel, ami ráhajolt az asztalra.

-          Kit vár kislány?- kérdeztem

-          Egy fiatal embert.

-          Hogy néz ki?

-          Barna. Inkább fekete. Hát maga kit vár?

-          Én egy nagyon szép kislányt.

-          Hogy néz ki?

-          Nagyon hasonlít Őnre. Talán éppen az összetévesztésig hasonlít. Már éppen oda akartam menni, hogy nem-e Ön

-          Ne jöjjön, mert nem én vagyok!

-          Kislány amig megjönnek a várt személyek, szórakozzunk együtt. Rágyújtana? Ibi vett egy cigarettát és meggyújtottam.

-          Úgy élvezlek. Nagyon tudsz szélhámoskodni, és olyan jól áll neked.- Az ösvényen megjelent néhány fiatal fiú, és Ibi magyarázni kezdte kik azok.- Az a kicsi barna fiú Orbán Jancsi, Lajinak a testvére, aki az öcséd fényképén van. Az a szőke fiu Szabó Laci, aki elvolt zárva politikai okból és most került haza. Ott volt a bálba is.- Meg néztek minket és tovább mentek.Kimentünk a padig és ott ettük a karamellát.Ibi egy fű fajtát keresett meg akarta mutatni nekem.Egyszerre csak előttünk termett Rózsika néni az Ibi anyja néhány nő ismerősével és mi nem is vettük észre.

-          Nézd Rózsika a fiatalok a legjobb helyet választották- mondogatták nevetve

-          Karamellát fogyasztunk – mondtam – kináld meg Ibike e rangos társaságot.-  Ibi fel állt és megkinált mindenkit, de az egyik nő szabadkozott, hogy nem nekik vették, de biztatásomra ő is vett és miután vizet ittak tovább sétáltak.Mi is követtük őket.Én a karfára támaszkodva mentem, ami védő korlát volt a szakadék szélén.

-          Vigyázz, mert eltörik és beesel a szakadékba.- Intett ovatosságra Ibi és tényleg roppant egyet a korlát, és én leugrottam a korlát mellöl – Úgy csinálsz mint egy rossz gyerek.

-          Nem Te akartad, hogy gyerekként, játszva éljük le az életünket?.-

Aztán kéz a kézben követtük az öregeket az állat kertig és csodáltuk a pávákat. Azon vitatkoztunk Ibivel, hogy a páva a farkával vagy a szájával csinálja a csattogó hangot.Én azon a véleményen voltam, hogy a szájával Ibi, hogy a farkával.Neki volt igaza,ezt beláttam és erre Ő nagyon büszke volt.

         A szülők haza sétáltak és mi csak később értünk haza.

-   Anyu olyan éhesek vagyunk. Nincs valami kajád?

-   Minden ott van a kamrába, légy szíves szolgáljátok ki magatokat, ha éhesek vagytok.

-   Te jobban tudod  anyu. Igazán adjál valamit.

-   Mit adjak?

-   Akármit csak enni való legyen.

Bement hozott szalonát, kenyeret, aztán kérte Ibit hozzon a kertből paprikát. Kimentünk, hoztunk paprikát és ettünk egy keveset, aztán siettünk a tehén elé, mert a csorda már jött, és az ő tehenük megint elcsavargott.Az új iskola udvarán találtuk meg.

-          Nézd a tehén iskolába jár! Tanulni akar.

-          Én még nem vettem át az iskolát, gyere nézzük meg belülről.

-          Nem megyek,mert sötét van bent.

-          Éppen azért.Én a sötétben is megkaplak téged.

-          Hadd el, ne nagyon kapjál. Gyere, mert elmegy a tehén.- Kihajtottuk az útra, én elmentem cigarettáért, Ibi megvárt, aztám rohantunk a tehén után, hogy nehogy megint elcsavarogjon.Amig az anyja fejt, mi a szobában enyelegtünk és csókoloztunk, aztán haza jöttem...

1964. agusztus 4. Kedd.

Ismét felkerestem Ibit. A szénában dolgozott és én is segítettem neki. Délbe hazajöttünk és kértem írja le a *Ha az a másik című éneket. Leírta és aztán hazajöttem....