A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltakép mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.

Belekortyolok még egyet a kávémba és újra elolvasom ezeket a sorokat. Igyekszem megérteni, összerakni a lényeget, de gondolataim szétszóródtak, mint egy zacskó üveggolyó az óvoda szőnyegén. Végül nehogy rálépjek és hanyatt vágjam magam…
16:03. Késik…Vagy el sem jön, amin nem csodálkoznék, hiszen több mint 150 éve meghalt.

16.

KOZELUHA azonnal elrohant a birkózó terembe, hogy megtudakolja a válogató eredményét.  A zsűri már a távozásra készült. 

A Szövetség képviseletében, a válogatott keret edzője éppen egy sport újságírónak nyilatkozott. 

– Régen láttam ilyen szép összecsapásokat. Büszke vagyok, hogy ilyen utánpótlással rendelkezik a mi sportágunk, mely a harmadik legtöbb érmet gyűjtötte be az olimpiákon. 

Kozeluha elindult, hogy megkeresse a szakosztály edzőjét. 

Szalai mester sápadtan toporgott a terem ajtajában. 

– Mi történt Feri bátyám, mesélj!

7. 

KOLTAI nem kedvelte a Kozeluhát, a KISZ titkárt, mert azt fújták a „fényes szellők”, hogy az ő helyére pályázik. Nagyon kellemetlenül érintette, hogy csak ettől, az ide furakodó parasztkádertől szerzett tudomást a Szauer ügyről. Azért is kellemetlen volt ez a fejlemény, mert széles körben ismert volt, hogy a sportegyesület hazudozáson ért ifi bajnoka az ő lánya körül legyeskedik. Úgy döntött megpróbálja letörni a magabiztosan mosolygó KISZ titkár túltengő önbizalmát.

19.

MÁR BESÖTÉTEDETT, amikor Pajszer kitette a ház előtt. 

Zoli berohant, odabent sötétség és halálos csend fogadta. Anyja egyedül volt otthon, arca mindent elárult.  Csak egy tálcán égő gyertya világított. Nem kellett kérdeznie semmit. 

– Hol voltál? … Apád meghalt. 

Zoli ráborult anyjára és mindkettőjük szeméből kicsordult a könny. Sokáig álltak, így zokogva, összefogódzkodva, aztán leültek az ágy szélére. 

– Mikor? 

– Délben telefonáltak, alig hogy elmentél.

13.

A MENTŐSÖK hárman voltak. Két markos, középkorú férfi, a sokat látottak közömbösségével az arcukon, míg a harmadik egy fiatal, sovány, szemüveges, valószínűleg gyakorló orvos. Az utóbbi egy rövid pulzusvizsgálat és a tünetek alapján azonnal megállapította a gyomorvérzést. 

– Van itt telefonfülke a közelben? – kérdezte, mivel akkoriban még nem volt telefon a kocsikban.  

– Itt a ház előtt – mondta Zoli, az udvarról becipelt és a nappali kanapéjára lefektetett apja mellett térdelve.

10.

KOLTAI Géza dühösen nézett sógorára. A proccosan berendezett lakásában nem szívesen látta Manyi húga szerencsétlen férjét, Zombori Gyurit, a kellemetlen rokont, akit Szauer csípett nyakon, a Józsefvárosi Pályaudvaron. Igazából szégyellte sógorát, hogy nem vitte többre kocsikísérőségnél; nem szerette volna, ha a házban meglátják az ágról szakadt férfit. A férfi nyomorúsága saját múltjára emlékeztette: a Mária Valéria nyomortelepre, ahol húgával együtt gyermekkorát töltötte.

4. 

AZ ÁRNYAS szolid hely volt, műanyag asztalokkal és székekkel, műanyag abroszokkal. Még a műanyag vázákban a virágok is műanyagból voltak. A falak narancsvörösre voltak mázolva, ráhengerelt arany mintázattal.

A sarokban egy Tavasz televízió villogott, éppen a Furfangos Nyeszterkát  adták, sokadszorra. Sokakat zavart a zaj, ami a dobozból áradt, de voltak néhányan, akik oda ültek elé és meredten nézték a képernyőt, nem engedve, hogy lehalkítsák.  

Amikor végre Tamási Eszter felkonferálta Varga Jóskát, aki a híreket szokta beolvasni kellemes baritonján és a hangzavar lehalkult, Szauerék asztalához megérkezett az első vendég.

Feljelentők

Történelmi családregény 1961-ből

FŐSZEREPLŐK

(Vastagítással kiemelve a leggyakoribb említés)

Szauer Károly – egykori gyáros, majd raktáros és nyugdíjas

Szauerné Gizella, Giza  – a felesége

Szauer Zoltán, Zoli – a fiúk

Szitnyai Sándor – Szauer jóbarátja, társbérlője, szomszédja

Szitnyainé Terka – a felesége

Szitnyai Géza a fiúk 

Michael Palotai, (Mihály) – Amerikában élő 56 –os emigráns

Palotainé – Michael itthon maradt felesége

Palotai Tamás, Pajszer, Tomi – a fiúk,  

Koltai Géza – a Húsüzem párttitkára

Koltai Bea – a Koltai lánya, Zoli szerelme 

Zomboriné Koltai Manyi – Koltai húga.

                                        Címek.

          1. Zárak versike.

          2. Eb 2o12.

          3. Hogyasn lettem asztalos.

          4. Tanáraim.

          5. Magasles.

          6 .Ajándék.

          7. Szervusz Jóska.

          8. Modernség.

          9. Unokáim.

          10.A madárdal is idegen.

          11 1848.

          12. Novemberi napsűtés

          13,Rövid vers.

Halálos fóbia 10.

HAVRILLA őrnagy, Zsolt kihallgatása után szakértőkkel is megvizsgáltatta Liza búcsúlevelét, mert abban Zsolt anyja pontosan megnevezte azt a gyógyszert, amit Jolsvai konyakjába tett.

Amikor visszatért a Szeberényi lakásban tartott helyszínelésből megtudta, hogy Margónak az orvosok nyugtató injekciót adtak be, és csak körülbelül két óra múlva lesz kihallgatható. Az üresjáratot kihasználva előbb megebédelt, majd beugrott a laborba.

Halálos fóbia 9. 

A VESZPRÉMI rendőrkapitányság portáján megállították Zsoltot.

– Hova fiatalember? – szólította meg az ügyeletes.  

– Nem is tudom… – dadogta a fiú. Aztán erőt vett magán. – Egy bejelentést akarok tenni.   

– Milyen ügyben?

Zsolt nehezen mondta ki:

– Emberölés.

A parancsnoki irodában megszólalt a telefon.

– A Jolsvai ügyben? Mi az isten! Küldje fel hozzám! – mondta a ragyásképű százados a kagylóba és az ajtóhoz ment.

Halálos fóbia 8.

A PALLADIO székház dísztermében már ott ült az egész vezérkar, és velük szemben az izgatott részvényesek türelmetlen gyülekezete, amikor az elhunyt elnök–vezérigazgató két örököse elegánsan, kifogástalan sötét öltönyben, fontos emberek szokásához  illően kissé megkésve, belépett. Sokan most látták először az ikerpárt és halk pusmogás jelezte a meglepetést, amit a két, tükörképszerűen egymásra hasonlító fiatalember keltett.

Halálos fóbia 7. 

– VISSZAJÖTT? – kérdezte Zsolt, aki most már felpaprikázva, pulykavörösen ugrott a bejárathoz és feltépte az ajtót. Zita odanézett és azt hitte káprázik a szeme, a nyílásban feltűnő két, öltönyös alak láttán.

– Jó napot – köszönt kissé meglepetten a hirtelen ajtónyitástól a ragyásképű százados, a kerületi kapitány-helyettessel az oldalán. – Elnézést a bejelentés nélküli látogatásunkért. – Mikor észrevették a háttérben álló Zitát, mentegetőztek.

Halálos fóbia 6. 

A RENDŐRKAPITÁNYSÁGON a ragyásképű megcsóválta a fejét.

– Nekem ez büdös. Nagyon is.

Már napok óta ették magukat. Valami tényleg nem stimmelt. Jolsvainak semmi baja sem volt a szívével, mégis Nitromint volt a kézitáskájában, és a boncolás szerint be is vett belőle egy marékkal, pedig minden Viagrás tudja, hogy a kettő együtt, az maga a halál. Az ember nem megy tatamira egy ilyen spinkóval, ha el akar patkolni. Vagy mégis? Aztán ott van az a levél a fiának. Mi lehet a fiának az a felháborító életmódja, ami miatt megéri kinyiffantani magát? 

– Oké, nézzük át még egyszer ezt a laptopot – sóhajtott a kerületi helyettes –, de szét fogják rúgni a valagunk, ha mihamar nem zárjuk le ezt az ügyet.

Halálos fóbia 4. 

MARGÓ sikoltozására felbolydult méhkassá változott a bakonyi vadászház. 

A személyzet rögtön hívta a mentőket, de még ki sem ért Veszprémből a rohamkocsi, az egész ház már az összes részletet tudta. Szobáról szobára terjedt a hír, mint valami ragály, és nyomában, mintha láthatatlan vadászkürtök fújták volna le a hajtást, vagy inkább a helycserés támadást, azonnal megindult a népvándorlás. Alulöltözött, lihegve loholó urak és hölgyek ütköztek össze a szűk folyosókon, mindenki az eredeti szobájába igyekezett, takargatta magát, de közben a másikat leste.

Halálos fóbia 3. 

A PALLADIO székházban november végén terjedt el a pletyka, hogy Jolsvait nyugdíjazzák. Hatvankét éves volt és a közvélekedés szerint lassan ideje, hogy végre átadja helyét Marosi Petinek, a pénzügyminiszter unokaöccsének, akit már külső nyomásra két éve a helyettesévé választottak.  Az új seprő az első perctől kezdve jól sepert és az ő helyére pályázott. Egyből elterjedt Jolsvairól, hogy begyepesedett vén pojáca, aki már nem tudja kézben tartani az ügyeket, a válság miatt egyre kevesebb a megbízás, és a zuhanás csak úgy állítható meg, ha nem engedik, hogy az ellenük szövetkező konkurencia zárja karanténba a céget, hanem ők teszik lapátra az öreget.

Halálos fóbia 2. 

A MALÁJZIÁBA tartó repülő úton sem volt semmi probléma a kicsivel. A Sepangi repülőtérről Kuala Lumpurig tartó gyorsvasúti utazást mindannyian élvezték. Péter a pályaudvaron várta őket. A család végre együtt volt. Zita boldogan ölelgette fiát, aki úgy tűnt, kicsit lefogyott, egyébként pompásan nézett ki. Elképesztően napbarnított volt, és férfiasan borostás arcával, lófarokba kötött, hosszú hajával, sokkal vagányabban nézett ki, mint a családapához illően konszolidálódott bátyja.

Halálos fóbia 1. 

Amikor hazaért a halottak napi temetőből és kiszállt a villa bejárata előtt a terepjáróból, még orrában érezte a rothadó, nedves avar, a penészes koszorúk, a sírok felett halvány ködként terjengő gyertyafüst és a krizantémok zöldséges kertekhez hasonló szagának utálatos keverékét.                                               

Míg a srác a garázskapuval vacakolt; ő az előszobában levetve sáros csizmáját egyenesen a szalon boltozatos falmélyedésében álló bár- szekrényhez ment, kinyitotta és egy konyakot töltött magának.

Három nappal később kaptam meg az injekciót, mint kellett volna. Hét elején hatalmas hó esett, megbénult a közlekedés, bent kellett maradnom a munkahelyemen, nem tudtam időben eljutni a lelkigondozóba. Fájdalommentesen kaptam meg a három heti adagot, a gondozónő nagyon megértő volt, felírt egy kedélyjavító receptet. A munkámról érdeklődött, mondtam neki, hogy otthagytam a biztosítót, megint újságíró leszek, sok sikert kívánt, udvariasan elköszöntünk. Ha visszagondolok rá, büszkeség fog el, hogy már három éve nem kerültem a pszichiátriára.

A bánat elillan

Gondoltak egyet, kierezték a fákat. Árnytalanul lehet csak tiszta életet élni, ha nem bújunk el a tölgyek napellenzésében az izzasztó valóságtól fordulva el, vagy csak futólag átpillatva.

Nem maradt más; deszkázott tanyaház, csikorgó szélmalom, ritkásan visszhangzó ól, aszályos vályú. Még ezektől is távol, egy matematikai pontossággal felvonuló völgyön is túl – amelyek után tudván kell tudnunk, hogy ismét domb következik – kötélből és deszkapadból barkácsolt hintán olvasott Karolina.

Édes szerelmeim - 1. rész

Aznap reggel arra ébredtem, hogy csapódik a postaláda ajtaja; „osztálytalálkozó”, állt a borítékon. Fintorogtam egyet magamban, majd bontatlanul a szobám sarkában lévő szemetes kosárba dobtam a levelet. - Baromság! - gondoltam. Még hogy osztálytalálkozóra menjek? Én? Ugyan ki akarna engem látni? És egyébként sem voltam jó hangulatban, társaságra a legkevésbé sem vágytam. Ez nem olyan volt, mint amikor nincs kedvem dolgozni, vagy amikor úgy érzem, hogy semmi másra nincs szükségem, csak egy karton sörre meg a távirányítóra.