Az asszony nem sokkal később,
hogy ezt megérezte nem sokkal
később megnézte a kis Norbika
homlokát is, majd a következőt
állapította meg. - Kis madárkám,
úgy érzem, hogy nagyon félsz
valamitől, elárulod nekem, hogy
mi az? Kérdezte a tanítónő
kedvesen mosolygós arccal,
mire a kisfiú a következő
választ adta, ami így hangzik.
- A műtéttől félek tanító néni.
- Jaj, Istenem, drága kis madárkám,
nem kell félned, hisz a doktor
bácsiék vigyázni fognak rád a
műtőben. Mondta a tanítónő,
ami után elkezdte énekelni a
következő dalt, ami így hangzik.

Déja vu

Már évek óta dúl az ukrán-orosz háború, de nincs ez másképp politikai körökben sem. Eleinte úgy vélték, hogy majd egy dróntámadás áldozata lesz Zelenszkij, de erre hiába vártak, az oroszok úgy voltak vele, hogy túlságosan nagy nemzetközi visszhangja lenne egy ilyen csapásnak, és etikátlan megítélése lenne. Kivárásra taktikáztak, és be is jött nekik: Viktor Malyjuska miniszteri pozícióban az utolsó fél évben egy merénylet tervét forgatta a fejében.

Apró hősök

Egy kis faluban tanított Ukrajnában, a harcok alatt a front egészen közel került az iskolához. Mivel a tanítókat is kivitték a frontra, az iskola úgy működött mint hajdanában, az alsósokat az igazgató tanította, az összes felsős pedig hozzá tartozott. Szíve szerint ő is a frontra vágyott, de erre a minimális oktatói létszámra szükség volt, őt választották, így maradt otthon a gyerekekkel. Mindössze negyvennyolc felsős volt,könnyen boldogult velük, a stratégia pedig az volt hogy ha hallatszott az ágyúdörgés a tanulóknak otthon kellett maradni, ha nem, be kellett menni az iskolába.

Az önkéntes

A legtöbb lakos Sanyi bátyámnak szólította, de még a kocsmában is. Esténként ott mesélt történeteket az ifjuságáról, felesége haláláról (elvitte a rák),no meg a katonaságról. Fia és családja egy másik városban lakott, volt lakásuk, jó állásuk Ukrajna magyar lakta részén. A háború kitörése után történt, hogy tízéves fiával az apa lement a közeli játszótérre az anya azalatt főzte a vacsorát. Egyetlen drón, nyilván elszabadult, a városka egyik lakásába csapódott.

Az öreg halál és a tenger

Élt magyar honban egy nyugalmazott katonatiszt, kitartóan gyűrte le a napokat,egyre mélyebben hatolt az öregkorba. Fogytak a volt bajtársak, már alig akadt olyan aki még a szolgálati időben vált ismerőssé, jó baráttá. Kezdtek unalmassá válni napjai, a család megmaradt tagjai is ritkán nyitották rá az ajtót, az egyhangúságot kirándulásokkal igyekezett megtörni. Aztán elkezdett rettegni a jövőtől. Mi lesz ha képtelen lesz magát ellátni, emberhez méltatlan „életre” kényszerül.

A tanítónő nem sokkal később,
hogy ezt elhatározta megfogta a
kis Norbika kezét, ami közben
a következő dolgot mondta
neki, ami így hangzik.- Nagyon
szeretlek kis madárkám, s nagyon
nagy öröm számomra, hogy
segíthetek neked angyalom.
Az asszony nem sokkal később,
hogy ezt elmondta tovább folytatta
a kisfiú fejének simogatását.
Miközben ezt csinálta a tanítónő
egyre jobban úgy érezte, hogy
hatásos volt a vizes törölközős
lázcsillapítás, mert a kisfiú fejét
sem érezte annyira forrónak,
mint amilyen volt az előtt, hogy
megcsinálták a lázcsillapítást,
hogy ezt megtudja, mennyit is
csökkent a láza kis tanítványának
ismét megmérte azt.

A tanító nő mikor ezt észrevette, hogy
a kisfiúnál nincs valami rendben a
kezét óvatosan a homlokára helyezte,
ami közben megkérdezte tőle a
következő dolgot, ami így hangzik.
- Meg tudod nekem mutatni, hogy
hol fáj a kis fejecskéd? Ildikó tanárnő
miután ezt megkérdezte a kis Norbika
a következő választ adta, ami így
hangzik. - Igen tanító néni, máris
mutatom. Mondta a kisfiú, ami
után megmutatta, hogy hol fáj a
feje. Az asszony miután a kis
tanítványa megmutatta, hogy hol,
s merre fáj a feje elkezdte azon a
részen simogatni azt, miközben a
következő dolgot mondta, ami így
hangzik.

A beteg asszony miután a tanítónő
ezt megtette a következő dolgot
kérdezte meg tőle, ami így hangzik.
- Mit mondott a főorvos úr? - Hát
kedves Julika néni, a héten meg még
a jövő héten is itt kell maradnia a
kórházban, ugyanis sajnos a cukor
szintje annyira megugrott, hogy az
okozta a rosszul létet. Miután a
tanárnő ezt elmondta szomorúan
kérdezett vissza az ágyban fekvő
beteg asszony. - Akkor ez azt jelenti,
hogy cukros vagyok? - Édes Istenem,
mi jöhet még ez után?

A nővér, aki 20 percet adott
Ildikó tanárnőnek a látogatásra
mikor úgy látta, hogy nem jött
ki a kisfiú szobájából elment,
hogy szóljon neki, amit
szemmel követett a főnővér,
vagyis Czeglédi Ildikó, aki
egyben Ildikó tanárnő
barátnője is. Még nem
ment a nővér után, de
amikor már meghallotta,
hogy hogyan viselkedik
a kisfiú szobájában Ildikó
tanárnővel ő is odament, és
e szavakkal kérdezte meg
a következő dolgot, ami
így hangzik. - Mi folyik
itt?

Eközben a kórházban a kis Norbika, aki Ildikó
tanárnő egyik kis tanítványa sajnos ismét
belázasodik oly annyira, hogy a nővérek ismét
vizes ruhával próbálják csillapítani a lázát. A
gyerekek, akiket Ildikó tanárnő tanít, az első
osztályban egymás közt megbeszélik, hogy
milyen is a tanítónőjük. - Tibi, milyennek találod
a tanító nénit? Kérdezte az egyik kislány, mire a
kisfiú a következő választ adta, ami így hangzik.
- Szerintem, nagyon aranyos az Ildikó néni, még
jobb, mint az óvó néni volt az óvodában.