A határátkelőnél.

           A gesztenyepeterdi határállomáson várakoztam egy ismerősömre, a szomszéd országból. Az illető késett, és türelmem fogytával szükségesnek éreztem , hogy valami elfoglaltságot találjak magamnak, megérkezéséig . Szét is néztem a környéken, ahol ezidőtájt, minden második, harmadik házban italkiméréssel is foglalkoztak.  Ezek a kis csehók , a ház valamelyik helyiségéből voltak kialakitva, melyik szobából , melyik konyhából, de volt olyan kicsi is amelyiket biztos,hogy egy spájzból léptették elő korcsmává!Nagyon találáló neveket adtak nekik , mert a sétámon olyan neveket találtam: Jobb bent, mint kint!

5. Babaház

*

Dee

Évszakok zuhannak el mellettem. Kibomló őszi rózsák - későn virágzó vérbordók, öreg feketék, és a fény csak szárad és szárad, ahogy húz ölelésébe a tél.

Ezüst égről csillagok hullnak, zuhanva húzva magukkal a hold fényét, és az éj többé nem fordul hűs türkiz hajnallá. Szürke égről bomlanak a levelek, avartemetőt ringat beletörődve az első fagy. Félkört ír az év, mire felhők torkán fagy a hó, és megáll hátam mögött a gravitáció.

Tokay újabb szendviccsel melegít a délutánra
Nem zavarja, hogy Endre közben fecseg valami olyanról, hogy Kunt ne engedje lőni, vagy hogy az indításra figyeljen, ezek felesleges taktikai elemek, ő neki pedig nincs rá szüksége, ő megy és gól, kész ennyi, nem kell túllihegni. Igaz, hogy ez az ötödik forduló és csak most hívták be cserének, mert Nyughalmi lesérült, de ez nem azért van, mert ne értékelnék tudását, ugyan dehogy. Közismert tény, hogy a 13.C osztály a legetikusabb társaság egész Saroksáron, ők a fair play hívei, megadják az esélyt a többi csapatnak is, hogy megnyerjék a bajnokságot, vagy legalábbis kis izgalmat vigyenek bele.

           Ez a történet , még abból a fatengelyes világból való ,amikor  az emberek akarattal , vagy anélkül, urakból elvtársakká váltak. Ezidőtájt már sikerült a kisipart , ugy megalázni , hogy a szegény kismesterek , tetszik nem tetszik,  kénytelenek voltak mühelyeiket bezárni, és  az állami vállalatok felé tendálni. Ez elsősorban a gyáraknak volt jó, mert  nagy hiány mutatkozott a jó szakemberekben, de a volt kis mesterek is , ha kevesebbet is de biztos jövedelemhez jutottak.

                                       A cigány meg a tejfel

          Történetünk , valamikor még abban a fatengelyes világban történt, amikor a  nagyáruházak helyén,  szántó-vető emberek dolgoztak, és termesztették a kenyérnek valót és egyéb élelmiszerek alapanyagát. Annak idején amikor már minden padlás le volt seperve, és a paraszti munka a háztájira szorult vissza, afféle jövedelem kiegészitésként - mert azt mindenki tudta , hogy a tszcs-ből nem lehet megélni.

                                        Tiszta szerencse

           Sokat forgolódtam, többször mentem ki a fürdőszobába - és valahogy nem találtam a helyem, pedig a kis párnám is meg volt, és  este a gyógyszert is bevettem. MIndezek ellenére úgy éreztem, nem minden úgy történik ahogy az korábban történni szokott. A változást akkor vettem észre , amikor reggel felkeltem, és a fürdőszobába slattyogtam, a szokásomtól eltérően egész lassan.

…volt egyszer egy királyság, valahol a világ leghátsóbb sufnijában. Itt élt, hatalmas kastélyában az öreg király, három gyönyörűséges leányával. Sajnos a feleségét a harmadik lánya születésekor elvesztette, soha nem vágyott új asszonyra. Bár mindene megvolt, mégis naphosszat szomorkodott. A lányok nagyon sajnálták az apjukat, ezért összedugták a fejüket, mivel lephetnék meg őt a közelgő születésnapja alkalmából. Mivel ismerték a dalszöveget, amely szerint: „szeretet nélkül minden ház üres”, elhatározták hát, hogy ez lesz a meglepetés.

4. Örökkön örökké

*

John

Rám dől az egész – bámulom egy ideig a beszakadó tetőt. Anyagtalan, de ólom súlyú. Egyre több, egyre nagyobb része sebez meg. Fáj – döbbenek meg.

A sarokba húzódok, és összekuporodok – ez csak egy álom, ez csak egy álom, nem halhatok meg.

Ugye? - mormogok a hangos robajú tető felé.

- John? Jó ég, odabent vagy? - sikít valahonnan a távolból Ava hangja.

Ez nem lehet igaz – állok fel heves szívdobogással.

Mindig bizonytalan érzés kilépni a hiperűrből. Az utazás során a hajón szinte semmit sem lehet csinálni. A fizika ilyenkor utál. Minden időtlen és olyan… Nehéz megfogalmazni. Érzetre sosem tart sokáig, pedig fényévekkel kerülünk távolabb, bele az ismeretlenbe. Mindjárt vége. A leálló hajtómű jellegzetes hangja zene füleimnek.

Most azonban hatalmasat ránt rajtunk a hajó, és borzalmas recsegések közepette megszólalnak a vészjelzések. Még beszíjazva is fáj. Nyöszörögve térünk magunkhoz a megrázkódtatás után.

2. A beavatás

Egy sötét furgonba szállunk be az éj leple alatt. Elől kettő, hátul három ügynök és Én. Velem szemben ül a legidősebbnek tűnő fazon. Érzem magamon a tekintetüket. Meglep, hogy még a fiatalabbak is engem bámulnak, de mindenképp jóleső érzés. Vagy csupán oly régóta vannak távol párjaiktól, hogy ki vannak éhezve? Lehet. Viszont, ha egy ujjal is hozzám érnek a golyóik fogják bánni. Én még fiatal koromban sem adtam oda magam akárkinek. 

- Mondják uraim, nem gúvad ki a szemük?