Vannak még hősök a világon. Habár nem viselnek köpenyt, nincs szupererejük, és mostanra májuk se, az elit-etil alakulat tagjai hősök. Ők azok, akik a péntek, szombat éjszakáikat áldozzák arra, hogy gyermekeink egy szebb, alkoholmentesebb jövőben éljenek. Így kívánnak tenni ma is, a császár utca egyik eldugott kocsmáját akarják ma ostrom alá venni, kiüríteni a sörös korsókat, eltüntetni a feles üvegeket. Egy informátoruk ajánlotta nekik a helyett, akinek maradtak emlékei a múlt hét szombatról, ugyanis ezen a helyen a kocsmárosok egy új italt fejlesztettek ki a szomjazó torkok ellen, mégpedig a dzsimbot.

                                Papaparlament?

                        Hölgyeim, önök hiába vannak többségben az önök érdekeit senki sem  kepviseli a papaparlamentben.Önök ezt nem nézhetik ölbetett kézzel!Önöknek lépni kell! Pici apró lépésekkel csinosan, még mielőtt a papaparlament el nem húzza úgy a notájukat , ahogy még nem volt. Mert ahogy nézem én ezt a papaparlamentet, az az érzesem, mintha a honatyáknak  nem lett volna édesanyjuk, nem lenne leánygyermekük, feleségük, talán még egy k...k nőjuk sem.

                                         Meg kell tanulnod!

                         Ember, te aki  bűszkén,

                         kifeszitett mellel

                         jársz kelsz a világban

                         Ismeretlen eséllyel,

                         te aki azt hiszed,

                         hogy vigságod örök,

                         fogalmad sincs arról,

                         hogy sorsodról,

                         más a döntnök!

– Apa, Mesélj!

– Mit meséljek? – kérdem a három és fél éves fiam, miután behúzom a cipzárt a hálózsákján, és beteszem a kiságyába.

– Thomas-osat. Lánymozdonyról – mondja ő, kedvenc textilpelusát gyürmikélve, épp csak annyi időre kivéve a bal hüvelykujját a szájából, amíg szavakat formál.

– A szerkocsis csúnya lánymozdonyról, mint tegnap?

– Nem, másikról.

Hát legyen. Végigdőlök a sötét szobában a parkettán. Lássuk. Thomas világában nem olyan sok a lány gőzmozdony.

                                         Ha visszatérhetnék...

            Ha visszatérhetnék, oda ahol már jártam, ahol már egyszer jól éreztem magam -  tudnám-e magam úgy érezni mit annak idején? Ez itt a kérdés. Ha tehetném, megpróbálnám.

           Visszatérnék a közös udvarra, újra játszanék Helgával, a Vékony fiúkkal, egy kicsit leskelődnék a padlásról  Bözsike szobájába. Aztán tovább lépnék, és elmennék a tengerpartra ahova nem jószántamból mentem, hanem vittek  - katonának.

Ötödik rész

- Híres festő vagy – méregette Trinello összehúzott szemmel Silviót – Miért épp engem kívánsz szolgálni?

- Nem az örökkévalóságig. Csak, amíg az írnoka keze beforr.

- Puszta szívjóságból netán?

A maró gúnytól a hideg lassan, de biztosan kezdett felfelé kúszni Silvio gerincén. Vándorlásai hajnalán, amikor még nem ismerték a nevét, pár hétig egy mutatványostársulattal járta Itáliát; köztük volt egy különösen tehetséges kötéltáncos.

VI. 2006

1. A két kedves kis bárányfelhő

*

Dee

- Dee, ébredj! - John hangja. Vagy Nate-é. Mindkettőjüké, vagy egyikőjüké sem. - Ébredj fel!

Valaki más éli az életem, és én élem másét. Álmomban újra megszületek, és Ava az anyám, John pedig az apám. Az egyikük a mezsgye jobb felén, fekete csuhában, másikuk a távolban, olyan messze, hogy egy élet választ el tőle.

Stációk, és nekem mennem kell. Éget a nap. Az egész világot betemette a sivatag.

           Az első nap csak szemeztünk Terézzel,a bukaresti szálloda halljában. A második nap köszöntem neki ,amit nagyon kedvesen fogadott, sőt  el is mosolyodott, amikor észre vette,hogy  magyarul beszélek a kollégámmal. Ő, egy másik lánnyal volt , és csak kuncogtak , ahogy nézték a román tv-müsort , anélkül , hogy egy kukkot is értettek volna belöle.

          Másnap reggel egyszerre léptünk ki a szálloda kapuján Terézékkel. Nekem, még egy  olyan egy-két órás elintézni valóm volt, hogy este hazautazhassak .Teréz édesanyja , valami orvosi konferencián vett részt , erre az utra  kisérte el  lánya aki éppen túl volt az érettségin.

. Az élet olyan, mint egy kerék. Egy olyan kerék, amit neked kell hajtanod, hogy előrébb juss. A végzeted egyszer úgyis az, hogy nem tudod magad tovább küszködni az akadályokon, nem bírod a súlyt, azt a nehéz késztetést, hogy hajtsd, hajtsd, hajtsd, tovább és tovább, mert egyszerűen nem fog menni. Kiszállsz. Ekkor hal meg a tested. Nem tud már az agyad tovább gondolkodni, hogy mi lett volna, ha… Úgy kell kiszállni a kerékből, hogy minden tempóban hajtottad már magad.

5. Szorul a hurok

*

Ava

Semmi sem tart örökké – mondják. A gyermekkorom is véget ért. Minden nap minden egyes perce ugyanúgy telt. Kenyér háromszor, víz ötször, ima tizenötször – csak azt nem tudtátok, hogy én nem a ti istenetekhez imádkozom, hanem ahhoz, aki le tudja győzni őt.

A poklot szólítgattam, és eladtam a lelkem az ördögnek. Csupán ezért élhettem túl azt a tűzvészt, ami eltarolta keresztre feszített gyermekkorom börtönét.