- Nem, nem, nem… - lihegi az igazgató. – Ez meg mi?! Mégis mit képzelsz te magadról?!

- Elestem – mondom vállamat megvonva. – Nem nagy ügy. 

- Nem nagy ügy?! Láttad már a lábaidat mostanában, aranyom? Lógnak rajta a húscafatok! Mégis mit képzeltél, amikor így akartál színpadra állni?!

- Majd lealapozom és húzok egy harisnyát rá – mondom könnyedén.

- És az miben fog segíteni?! Eszednél vagy te? – tajtékozza. – Takarodj a szemem elől! 

- Enyém a főszerep – emlékeztetem felvont szemöldökkel.

2. Játékbaba-darabok

 

*

 

Scott

 

Muszáj egy pillanatra eltartanom arcomtól a telefont, mert a nő úgy kefél engem, hogy fáj! Lágyan rászólok, mire kipirult arca kaján vigyorba kanyarodik, mindenesetre lassít, puhábban lovagolja puncijával a farkam – nem úgy, mintha fogak lennének a méhszája helyén.

 

Vissza az üzlethez.

- Itt vagyok. Mennyi kell?

- Tíz kiló.

- Tíz kiló mi? Alma, vagy mi a faszom?

- Heroin, te balfasz! Ne baszakodj velem, te faszfej, nem vagy abban a helyzetben.

Farkasokkal üldözött álmomból riadok fel. Mikor felülök az ágyban, a reggeli napsugarak szomorú megvilágításba helyezik sebes térdeimet. Ijedten nézek körbe a szobában, hiszen sehol sem látom tegnap esti segítőmet. Megrémülve ugrok ki az ágyból, gyorsan felhúzom magamra a földes nadrágomat, betűröm alá a bő férfiinget. Alapos körülnézés után merek csak kilépni a folyosóra, Rick után kutatva indulok útnak. Hangtalan léptekkel haladok, éppen a színpadot kerülöm meg, mikor tányércsörömpölést hallok valahonnan.

Szomszédjaimról szól a történet. Ikerként születtek. Először a lány jött a világra, majd őt követte 2 perc elteltével a fiú. Én még két ilyen összeférhetetlen embert nem láttam a világon. Szerintem már az anyaméhben utálták egymást, és ez az antagonisztikus ellentét végigkísérte egész életüket. Egykorúak voltunk, gyakran ütöttük el az időt nálunk, de soha nem hármasban. Ha a lánnyal játszottam, akkor a fiú maradt távol, és ugyanígy fordítva is.

 

 

 

 

                                       A kopjafa

 

 

 

           Kell legyen az emberi agynak, szivnek , netán léleknek egy olyan titkos bugyra, rekesze, fiókja ami teljesen független az embertől, annak jellemétől  - szóval mindentől.Ebben a rekeszbe tárolja az ember - talán tudatán kivűl - azokat az emlékeit amit sohasem élt meg sohasem látott életnagyságban soha semmi köze nem volt hozzá.

           Nekem is van egy rekeszem, amiben apai nagyapám emlékét őrzöm.

 

 

 

 

                                    Villáminterjú Gündel Takács Gáborral

 

 

 

 

            R.- Kedves, Gundel úr, hogyan szólithatom?

GTG. - Ahogy éppen óhajtja, csak túl magas kérdéseket ne tegyen fel , mert most itt a repülőgépen már ezer méter fölött vagyunk, és nem szeretném ha a kérdések szinvonala összeütközésbe kerülne egy szembejövő repülőgéppel. 

R.- Amikor önből készültem, olyan dolgokkal is találkoztam, amire nem számitottam.

 

 

 

                                         Amatőr versike

 

 

 

                                     Milliónyi szó között,

                                     kutatva keresve,

                                     nem találom,

                                     melyik

                                     illene ide.

                                     Rim is kéne, 

                                     meg gondolat,

                                     mondhatom--

                                     nem könnyű

                                     feladat.

4. Barátból ellenség

 

A pékséggel átellenben parkolva is felismerem a teraszon üldögélő kampóskezű Alekszejt. Átszaladok az úton, s odalépek az asztalához.

- Alekszej! Régi jó barátom! Üdvözöllek!

- Üdv Jekatyerina! Ezer éve nem láttalak! - köszönt és széttárja karjait.

Megölelem, ő pedig magához szorít.

Helyet foglalunk, majd megszólal.

- Mire van szükséged? 

- A segítségedre! 

Ahogy kimondom az utolsó szót, éles csípést érzek a nyakamban, melyet egy másodpercen belül tompa fájdalom és bódultság vált fel.

VII. 1988

 

1. Golgota, nárcisz, borostyán és John

 

 

*

 

John

 

Sosem tudhatod, mikor kezdődik el az életed. Mikor nyílik ki feletted az ég, vagy alattad a pokol. Az élet egy olyan játék, melyben soha nem tudhatod előre a dobókocka számait. Nincs benne logika, következetesség, vagy igazságosság: egyszerűen nincs előszele annak, ha megindul a lavina, de annak sem, ha a tél közepén felragyog a menny.

 

Megszoktam. Tudok mást? Valakinek fel kellett nevelni a nővérem gyerekeit. Nekem… Nekem kellett felnevelnem.

Hibáinkból tanulunk,

Mégis alulmaradunk.

Tovább vívjuk harcunkat

De mégsem mutatjuk arcunkat

 

Életünk csata, vívódás

De azért nem kínlódás.

Akárhogy nézem

Van szép az életben.

 

Küzdeni kell, harcolni,

Mindig jobbat nyújtani.